A világ a vb ezüstérmesét jobban ünnepelte, mint a világbajnokot

Június 11-én a Mexikó–Dél-afrikai Köztársaság mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 97. részben nyolc évet megyünk vissza az időben, amikor egy labdarúgó-vb után érdekes módon a világ elsősorban nem a világbajnok, hanem a döntőben vesztes ezüstérmes előtt borult le.

A horvátok szomorúan köszönttték a szurkolóikat az ezüstéremmel a nyakukban, pedig történelmet írtak a 2018-as labdarúgó-világbajnokságon. Fotó: ALEXANDER NEMENOV Forrás: AFP

A negyeddöntő nagyon hasonlóan zajlott le az oroszok ellen. A házigazda szerzett vezetést Cserisev révén a 31. percben, nyolc perccel később Kramaric egyenlített, és a rendes játékidőben nem esett több gól. A hosszabbításban viszont Vida fordított, ám Fernandes is betalált, 2-2 után ismét tizenegyesek következtek, a párbajt most 4-3-ra nyerték meg a horvátok. Jött az elődöntő, amelyben Trippier az 5. percben előnyhöz juttatta Angliát, Perisic egyenlítésére a 68. percig kellett várni, ez a meccs is 1-1-gyel zárta a kilencven percet. Most azonban nem jutottak el a felek a párbajig, mert Mandzukic 109. percben esett találatára angol részről nem jött válasz, Horvátország 2-1-re győzött.

Ivan Rakitic is nagyszerűen teljesített. Fotó: AFP

A döntőbe jutással több szempontból is történelmet írt a délszláv válogatott. Először is azzal, hogy története során először szerepelhetett labdarúgó-vb fináléjában, de azzal is, hogy első csapatként ért el a végső siker küszöbére három hosszabbításos mérkőzés után. És nem árt felhívni a figyelmet arra sem, hogy mindhárom találkozón hátrányból kellett kiharcolnia a továbbjutást, ami rendkívüli lelkierőről árulkodik.

A meccs: XXI. labdarúgó-világbajnokság, döntő: Franciaország–Horvátország 4-2 (2-1) Moszkva, Luzsnyiki-stadion, 78 011 néző. Vezette: Néstor Pitana (argentin) Franciaország: Lloris – Pavard, Varane, Umtiti, Hernandez – Pogba, Kante (Nzonzi, 55.), Matuidi (Tolisso, 73.) – Mbappé, Giroud (Fekir, 81.), Griezmann. Horvátország: Subasic – Vrsaljko, Lovren, Vida, Strinic (Pjaca, 81.) – Modric, Brozovic, Rakitic – Rebic (Kramaric, 71.), Mandzukic, Perisic. Gól: Mandzukic (öngól, 18.), Griezmann (38., 11-esből), Pogba (59.), Mbappé (65.), illetve Perisic (28.), Mandzukic (69.)

Történeti visszatekintés esetén nem lehet lelőni a poént, hiszen mindenki tudhatja, hogy a világbajnokságot 2018-ban Franciaország nyerte. Tegyük hozzá, megérdemelten. A franciák makulátlan mérlegét egy Dánia elleni döntetlen akadályozta meg a csoportban, Ausztráliát és Perut legyőzték, a kieséses szakaszban pedig Argentína ellen 4-3-ra, Uruguay ellen 2-0-ra, majd Belgium ellen 1-0-ra nyertek, a döntőben pedig magabiztosabban futballoztak. Mandzukic öngólja az első volt a világbajnoki döntők történetében, erre Perisic még válaszolt, ám Griezmann, Pogba és Mbappé találatával már alaposan elhúztak a gallok, és Mandzukic már csak kozmetikázni tudta az eredményt egy kapushiba után, 4-2 lett a vége.

 

A horvát szülők jól tudnak gyereket csinálni

A világ természetesen kalapot emelt Franciaország teljesítménye és második világbajnoki címe előtt, de elsősorban nem ettől, hanem a horvátok ezüstérmétől ájult el. Talán nem is akadt olyan fórum, amelyen ne tették volna fel a kérdést: egy kis ország hogyan tud ilyen kiugró eredményt elérni? 

Kétségtelen, Horvátország Uruguay után a legkisebb népességű döntőbe jutott ország a 4,2 milliós lélekszámával a világbajnokságok történetében – a kétszeres vb-győztes dél-amerikai ország mintegy manapság kis híján 3,5 millió lakossal büszkélkedhet.

A World Soccer egyszerű választ adott. A tekintélyes brit lap szerint a titok nyitja a sok kiváló labdarúgó, hiszen a világbajnokság legjobb játékosának megválasztott Luka Modric mellett Ivan Rakitic, Mario Mandzikic, Ivan Perisic és a tizenegyes-specialista kapus, Danijel Subasic is magas szinten futballozik európai klubokban.

Luk Modric szomorú a vesztes döntő után, pedig őt választották meg a vb legjobbjának. Fotó: Anadolu

És valóban, ha a klubokat nézzük, akkor így festett a horvátok kezdőcsapata a döntőben: Monaco – Atlético Madrid, Liverpool, Besiktas, Sampdoria – Barcelona, Internazionale – Eintracht Frankfurt, Real Madrid, Internazionale – Juventus. Az előbb feltett kérdés pedig jogos: Európa egyik legkisebb népességű országa hogyan tud ennyi klasszist adni a sportágnak. Dejan Lovren, aki akkoriban a Liverpoolt erősítette, elviccelte a választ: – Hogy mitől születik ennyi kiemelkedő futballista Horvátországban? Egyszerű! Apáink és anyáink jól tudnak gyereket csinálni…

 

Győztesnek járó fogadtatás a másodikoknak

Ennél nyilván jóval többről van szó, de ez a visszaemlékezés nem hivatott a horvát utánpótlás-nevelés titkait feltárni. Pedig nekünk, magyaroknak igen csak tanulságos lenne: kétszer annyian vagyunk, mint a horvátok, de negyven éve nemhogy a döntő, világbajnokság közelében sem jártunk. Mindenesetre a horvátok győztesként sem fogadhatták volna jobban a hazatérő válogatottat, 

a zágrábi Jellasics téren és a környező utcákban csaknem kétszázezren ünnepelték a csapatot, a többség tizenkét óránál is többet várt a repülőgép késése miatt. Már a repülőtéren hatalmas ovációval fogadták a játékosokat, akik a nyitott tetejű autóbuszról is végig autogramokat osztogattak, integettek és fotóztak, majd a saját közösségi oldalaikon is jelentettek meg képeket. 

Emberek tolongtak az út szélén, hogy megérinthessék a futballistákat, többen ültek a háztetőkön és lógtak ki az erkélyekről is zászlókat lengetve. Eszünkbe juthat, 1954-ben a szintén ezüstérmes magyar válogatottnak a kertek alatt, titokban kellett hazatérnie, de ez egy nagyon más történet.