„Így el is újságoltam az akkori jó barátomnak, S. Lászlónak, hogy mi történt velem, s közösen derültünk a balekságán. Néhány nap múlva elutaztam Kaliforniába, és az egészet a hátam mögött hagytam, totál megfeledkezve róla. Békésen teltek a hónapok odakint, amikor február 11-én a következő hírt olvastam a neten: „Fenyőt kivégezték!” Na, akkor már eszembe jutott a megbízás. Mivel jó üzleti érzékkel rendelkezem, azonnal telefont ragadtam, hogy jelezzem Tamásnak, a munka el lett végezve. Ideje »tejelni« a második részletet” – írta Tasnádi, aki úgy folytatta: addig akart hozzájutni a könnyen jött pénzhez, míg felgöngyölítik idehaza az ügyet, és kiderül, hogy semmi köze a dologhoz.
„Ő [Gyárfás Tamás] azt válaszolta, hogy mikor hazajövök, személyesen adja át nekem a fennmaradó részt. Ebbe azért mégsem nyugodhattam bele, az imént említett okból kifolyólag. Mondtam neki, hogy akkor ballagjon be mihamarabb a Rákóczi úti irodámba, és ott Láposi Lőrincnek adja át. Hogy a hatást kellőképpen fokozzam, hozzátettem, hogy én az ő helyében igencsak szedném a lábaimat, mondjuk 24 órán belül, nehogy meglátogassa, immáron kedvtelésből, az a bizonyos végrehajtó kolléga. Másnap ott is volt a pénz az irodámban” – állítja könyvében Tasnádi.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!