Ferenczi Gábor, Devecser polgármestere: A település helyreállítása már megtörtént, egy széles körű összefogás valósult meg ez ügyben. Devecser fizikai értelemben már túl van a katasztrófán. A lelki sebek azok, amelyek nehezebben gyógyulnak. Egyre kevésbé van napirenden, egyre kevésbé beszédtéma. A település minden szempontból újra emelkedő stádiumban van mind a helyi gazdasági környezet, mind a lakosságszám növekedése szempontjából, tudunk fejlesztéseket megvalósítani. Szerencsére felszálló pályára került a város az elmúlt években.
Mindenki megpróbált új életet kezdeni, újraépíteni az egzisztenciát. Elsősorban azokra gondolok, akik fizikailag megsebesültek, elvesztették ingatlanjaikat, a vagyontárgyaikat. Akik a Makovecz-lakóparkban kaptak házat, azok szeretnek ott élni, és a közösség is jobban összeforrt, egy városrész a földdel vált egyenlővé, újra egy kohéziót kellett megteremteni a településen.
Némiképp csalódás volt, hogy hosszú évek után újra kellett indítani az egész büntetőeljárást, aránytalannak tartják az emberek az eddig született ítéleteket. Az lenne az elfogadható, ha egy gazdasági társaság tevékenységéből adódóan egy ipari baleset történik, akkor a gazdasági társaság döntéshozói felelnek a balesetért. Magyarországon eddig még nem volt precedens, hogy ilyen ítéletre került volna sor, bár az is igaz, hogy ehhez fogható ipari baleset sem történt. A lakosság igazságérzete azt kívánná, hogy egy olyan ítélet szülessen, ami arányos az okozott kárral, az emberéletekkel, a sérültek számával, illetve azzal a lakosság által kinyilvánított véleménnyel, hogy a profithajhászás okozta tulajdonképpen a tragédiát.

Fotó: Mirkó István
Mayer Gábor, Devecser önkormányzati képviselője, iskolaigazgató: A katasztrófa után szolgálatot teljesítettünk reggeltől délutánig mind az iskolaépületben, mind az önkormányzatnál, a képviselő-testületi ülések száma a többszörösére nőtt. Nagy volt a bizonytalanság, mert nem tudtuk, hogy a vörösiszap mennyire veszélyes. Minden vörös volt Devecserben. Amikor az első hó megérkezett, akkor mindenki egy kicsit fellélegzett, hogy más színt is látott, nemcsak vöröset. Hadiállapothoz hasonló helyzet volt, katonai járművek mindenhol, az autókat a faluba be- és kilépéskor lemosták katonai, illetve ipari mosókkal. Teljesen átalakult a településkép. Ez egy szörnyű helyzet volt. Sok mindenkit ismerek, aki átélte ezt, akinek elvitte mindenét a vörösiszap. Kolontáron kilenc áldozat volt. Jól ismertem Laci bácsit, a gumis műhelyében, neki elvitte a műhelyét és a házát is a vörösiszap. Utána kapott egy agyvérzést, és a kórházból már nem ment haza. Én őt is az áldozatok közé sorolom.