– Mennyire érzi súlyosnak a büntetést, amit az Európai Néppártban kapott?
– Nevezhetjük ezt jogfosztásnak, büntetésnek vagy csuklóztatásnak, vérmérséklettől függően. A tegnapi döntés nyilvánvalóan azért született, mert a frakció döntő többsége még mindig szerette volna elkerülni a pártszakadást, hiszen az egyértelmű volt, ha engem kizárnak, akkor a következő percben a további 12 fideszes és KDNP-s képviselő is kilép a frakcióból, a Fidesz pedig a pártcsaládból. Ugyanakkor a kívülről érkező baloldali-liberális nyomásnak megfelelve, az Európai Néppártnak (EPP) meg kellett mutatnia, hogy határozottan fellép a Fidesszel szemben. Sokak szerint méltánytalan, ami történt, de csak azt tudom mondani, hogy az okos ember nem akkor sértődik meg, amikor megsértették, hanem amikor az az érdekében áll. Most pedig nem állt érdekükben megsértődni.
– Odacsaptak az asztalra, mondván, ha kizárják önt, kilép a Fidesz?
– Viszonylag könnyen kitalálható volt, mi lett volna a reakció a kizárásomra, hiszen ismernek minket: egy mindenkiért, mindenki egyért. Senkinek nem lehetett kérdés, hogy a kizárásom milyen következményekkel járna.
– Mekkora hátrány a Fidesznek a büntetés, amit kapott?
– Az Európai Parlament (EP) idén a koronavírus-járvány miatt távolsági részvétellel működött, több mint fél éven keresztül csak azok szólalhattak fel a parlamentben, akik Brüsszelben voltak. Így tehát büntetés ide, büntetés oda, a plenáris ülésen való felszólalás lehetősége a képviselők többségének eddig sem állt rendelkezésére. Mindebből talán levonható a következtetés, hogy valójában mindez mennyire komoly csapás számunkra. A 13 fős Fidesz–KDNP-delegációból 12 képviselőre semmilyen korlátozás nem vonatkozik. Magam ugyan a jövőben szóban nem szólalhatok majd föl a plenáris üléseken, de ettől még bármilyen témához írásban hozzászólhatok, részt vehetek a bizottsági üléseken, és módosító javaslatokat is benyújthatok. Ami pedig a legfontosabb: a döntéshozatalnál élhetek a szavazati jogommal. Leginkább homlokráncolásnak nevezhetnénk tehát a szerdai döntést.