Nincs fejlődés a fővárosi hajléktalanellátásban

Különös értelmet nyer a Karácsony Gergely főpolgármester által gyakran hangoztatott szlogen, miszerint Budapest mindenkié, mivel a városban jelen lévő hajléktalanok sok helyen lehetetlenné teszik, hogy a közösségi tereket mások is használják. Ebben a témában kérdeztük Weeber Tibort, Kőbánya alpolgármesterét, valamint Sajó Ákost, Ferencváros önkormányzati képviselőjét.

A kihűlés veszélyére is felhívták a figyelmet a mentők Fotó: Éberling András

Kőbányán látványos probléma a Népliget állapota, ahol a rendelkezésre álló zöldterületet nem tudják használni a városlakók. A főváros sem foglalkozik elvárható módon a terület gondozásával, a liget fás-bokros területei pedig a prostitúciós és drogügyletek melegágyai – jelentette ki Weeber Tibor, Kőbánya fideszes alpolgármestere. Hozzátette, hogy a Kis-MÁV-telep lakói is rendszeresen panaszkodnak. Egyébként ott az Iványi Gábor nevéhez köthető Wesley János Általános Iskola és Gimnázium működik, ahol szegregált körülmények között tanulnak azok a problémás gyerekek, akik javarészt a belső kerületek, kisebb részben Kőbánya iskoláiból kiszorultak.

Ferencvárosban az Aszódi úton működő hajléktalanszálló és környéke okoz gondot a lakosságnak – mondta Sajó Ákos (Fidesz), ferencvárosi önkormányzati képviselő. A kerületben a külső-ferencvárosi rész kapja a legnagyobb terhelést. Tavasszal, a jó idő beköszöntével, amikor a szállólakók kirajzanak a közparkokba, a Madaras József parkban és a Gyáli út környékén sem lehet nyugodtan eltölteni az időt, mert az ott tartózkodó hajléktalan emberek nem tartják be a közösségi együttélés szabályait: ott és akkor végzik el a dolgukat, amikor éri őket. A képviselő azt is hozzátette, hogy akiket kitesznek a környékbeli szállókról, a vasúti sínek mellett vernek fel sátrakat, hangoskodásukkal és tivornyázásukkal pedig zavarják az ott élőket. Szavai szerint erre a problémára olyan megoldást kell találni, amely mindenkinek jó. Az önkormányzat – hangsúlyozta – korábban és most is kiáll a hajléktalan emberek érdekeiért, azonban jó lenne figyelembe venni a kerületben élő többi lakos igényeit is.

Weeber Tibor pozitívumként emelte ki a Lélek programot, amely a főváros pár kerületében működik. A program elindítására még 2012-ben biztosított forrásokat a kormányzat.

Ennek keretében két épületet újított fel Kőbányán az önkormányzat. A program célja az volt, hogy a hajléktalanná vált embereket gondozási folyamat keretében rehabilitálják, míg újból önkormányzati lakásbérlővé válhatnak. A kerület az Utcáról Lakásba Egyesülettel (ULE) is régóta együttműködik, ahol a pozitív tapasztalatok mellett azzal is szembesülni kellett, hogy önmagában a lakhatás biztosítása nem oldja meg minden hajléktalan problémáját. Évente két, felújításra szoruló önkormányzati lakást biztosítanak az ULE számára, amelyet az egyesület felújít, majd ők jelölik ki a beköltözőket. A tapasztalatok tanulságosak voltak mind az önkormányzat, mind az egyesület számára, hiszen volt olyan beköltöző, akit az együttműködés hiányában később ki kellett tenni és a helyére új bérlőt javasolni. A program ennek ellenére hatékonyan működik. A tapasztalat azt mutatja, hogy akik együttműködnek a gondozás folyamatában – melynek része a kigyógyítás a káros szenvedélyekből, visszaszoktatás a normális életvitelre, a munkába –, tízből hét esetben sikeresen megmaradnak a bérleti rendszerben.

– Van olyan pár, akik már közel tíz éve élnek a program által biztosított bérlakásban, pedig korábban hajléktalanok voltak a Terebesi erdőben. Az erdőben találkoztam velük, és azonnal feltűnt, milyen rendet és tisztaságot tartottak maguk körül – ismertette Weeber Tibor.

A főváros jelenlegi szociálpolitikája

– Egyelőre nem láthatók pozitív változások a hajléktalanellátás területén, ami elsődlegesen a főváros feladata – fogalmazott az alpolgármester, hozzátéve: kisebb, maximum 50 fős, a jelenleginél sokkal igényesebb, a főváros valamennyi kerületében működő szállókra lenne szükség, ahol saját ágyat, zárható szekrényt és megfelelő védelmet kell biztosítani. De szavai szerint közösségi terek is kellenének, ahol napközben játszani, sportolni, tévézni, olvasni lehet. Ezekhez nyilván több pénz szükséges, de a kerületek és a főváros együttműködésének javításával is eredményeket lehetne elérni.

A pénzhiánynál is nagyobb probléma, hogy nagyon nehéz őszinte, pártpolitikától és megbélyegzéstől mentes szakmai párbeszédet indítani szakemberek, politikusok és civil szervezetek között ezekről a témákról. Lehet, hogy az alapoktól kellene újraépíteni a hajléktalanellátást, de erre csak egy hallgatólagos megállapodás után, a napi politikából kiemelve ezt a témát, lehetne nekifogni.

– Enélkül sosem fogunk célt érni. A költségvetésben láthatóan több pénzt kell biztosítani erre. Ennek még nem látjuk nyomát – mutatott rá Weeber, aki érdekes kísérletnek tartja A Város Mindenkié csoport vezetőinek megjelenését városvezetői pozíciókban, mivel a politizáló aktivistacsoport mégoly szépen hangzó, de szélsőségesen egysíkú elképzelése (a mindenféle feltétel nélküli, mindenkinek alanyi jogon járó, élethosszig tartó és elveszíthetetlen lakhatás) nehezen lesz beilleszthető egy a közösség egészének szolgálatára és a közös vagyonnal felelős gazdálkodásra esküt tett városvezetők és hivatalnokok munkájába. Együtt gondolkodásra és párbeszédre szükség van, de a pozíciók összekeveredése veszélyeket rejt magában. Megbéníthatja, illetve örökre bebetonozhatja a jelenlegi kedvezményezetteket a bérlakásukba, a felnövekvő újabb generációkat pedig kizárhatja a szociális bérlakáshoz jutás lehetőségéből. Következménye lehet a fizetési fegyelem lazulása vagy megszűnése is.

A kormány tavaly 12 milliárd forintot költött a legelesettebbekre
Fotó: Éberling András