Következő mérkőzések
Lengyelország
15:002024. június 16.
Hollandia
Szlovénia
18:002024. június 16.
Dánia

„A Jobbik az identitásvesztés miatt utánozza a többi baloldali pártot”

A Jobbik elárulta azokat az értékeket, amelyeket az alapításakor megfogalmazott, s ez egyenes út volt ahhoz, hogy akár egy bolond inga, kilengjen először szélsőjobbra, most pedig baloldalra – mondta Nagy Ervin, a párt egyik alapítója a Magyar Nemzetnek adott interjúban. A XXI. Század Intézet munkatársa szerint Jakab Péter pártelnök primitív kampányával nemhogy nem képviseli, de egyenesen lenézi a kétkezi munkásokat.

Hertelendy Gábor
2021. 03. 31. 5:45
20210323 MN Budapest Nagy Ervin XXI. század intézet Magyar Nemzet fotó:Mirkó István
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Éppen tizenhárom éve, hogy kilépett a Jobbikból Kovács Dávid alapító elnökkel és Fári Mártonnal, a párt etikai bizottságának az elnökével együtt, elsősorban a Magyar Gárda megalakulása miatt. Visszamenne most a Jakab-féle pártba?

– Határozottan nem. Sőt meg is tagadom a mostani Jobbikot, és innen üzenem Jakab Péternek, hogy az általa vezetett párt eredeti neve Jobboldali Ifjúsági Közösség volt, így a jobboldali nevet is vissza kellene adnia.

Gondolom, ezt azért mondja, mert decemberben a Jobbik bejelentette, belép a Gyurcsány Ferenc vezette szivárványkoalícióba. Meglepődött a döntésen?

– Elemzőként, Jobbik-alapítóként és magánemberként is azt kell mondanom, hogy nem ért meglepetésként a baloldallal történő összefogás. Már az elmúlt években jól látszódott a közeledés.

Vona Gábor, a párt egykori elnöke – kedvenc hasonlatával élve – épített egy hidat, de nem ő, hanem Jakab Péter kelt át rajta, hogy a másik oldalon tárt karokkal várja őt Gyurcsány Ferenc.

Elemzőként és magánemberként sem lepte meg, hogy Jakabék csatlakoztak az összefogáshoz Fotó: Magyar Nemzet/Mirkó István

Mikor érezte azt, hogy ez a Jobbik teljesen más irányba fordult, mint ahogy ön szeretett volna?

– Már 2011-ben felhívtam a figyelmet, hogy a Jobbik elárulta azokat az értékeket, amelyeket az alapításakor megfogalmazott. Ez egyenes út volt ahhoz, hogy akár egy bolond inga, kilengjen először szélsőjobbra, most pedig baloldalra. A Jobbikban olyan elvtelen pártot ismerhettünk meg, amelynek a vezetői a hatalomért mindent megtesznek.

Tehát nem 2015, a néppártosodás kezdete volt a fordulópont?

– Nem feltétlenül. Itt egy kettősséget kell látni: amikor mi kiléptünk a pártból, ugyan egy egészen másfajta Jobbik volt, de már az is eltért az eredeti alapító nyilatkozatától. Szélsőjobbra indult el, amit mi nem tartottunk helyesnek és járható útnak. Kilépésünk után öt évvel pedig elkezdődött egy másik változás is, ami akkor már érezhető volt: ugyan ezt a folyamatot néppártosodásnak nevezte Vona, a magyar sajtó pedig cukisodási kampánynak, de valójában egyik sem helytálló.

Akkor ezt minek nevezné?

– Identitásvesztésnek. Hiszen a néppártosodás azt jelenti, hogy azokat az értékeket, amelyeket fontosnak tartok, eljuttatom a társadalom minden egyes csoportjához.

A Jobbik nem ezt tette, hanem a régi értékeit kidobta, és újakat kezdett el vállalni, aztán pedig – nem találva a helyét az új közegben – identitásválságba került.

Ezzel olyan folyamatot indítottak el, ahonnan már nem volt visszaút.

Ennek fényében miért tartották méltó utódnak a vezetésre Vona Gábort?

– Mi, alapítók azt hittük, hogy Vona Gábor továbbviszi a Jobbikot azon az úton, amit elképzeltünk. A 2006-os választást követően, a párt tisztújításán Kovács Dávid egyértelműen őt jelölte ki utódjának, sőt a tagságnak írtunk egy levelet, amelyben a támogatását kértük tőlük. Vona jó kapcsolatot ápolt fideszes prominens vezetőkkel, ráadásul előtte tagja volt az Orbán Viktor által életre hívott Szövetség a Nemzetért Polgári Körnek. Így őt láttuk alkalmasnak arra, hogy a vezetésével valóban elinduljon a Fideszt támogatva egy olyan nemzeti radikális párt, amely egyrészt szalonképes, másrészt innovációt hoz a magyar politikában, harmadrészt több generációt is megszólít. Persze nem gondoltuk volna, hogy rá két évre Vona gárdát alapít, és a Fidesz ellen fordul.

Pedig régóta ismeri őt.

– Egy gimnáziumba jártunk, csapattársak voltunk, és közös baráti társasághoz tartoztunk. Mindig is olyan útkereső ember volt, aki fürkészte azokat a lehetőségeket az életében, amelyek erősítették az identitását. Ezért közeledett először a Fideszhez, ezért költözött a kollégiumi évei alatt a Margit körúti ferences rendházba, és ezért alapította meg a Magyar Gárdát. Barátként ezt nem tartottam problémának, ráadásul egy fiatal, huszonéves embernél természetes, ha keresi a helyét. De amikor már harmincévesen, sőt negyvenhez közel is újabb és újabb világképet alakít ki önmagának, akkor az Vona Gábor kialakulatlan jellemű személyiségére utal.

Ez vezetett ahhoz, hogy az egykori pártelnök „az aljas orbánizmus játékszereinek” nevezte a nyugdíjasokat 2017-ben? Ez aztán a pártban kereszténygyalázással folytatódott.

– A nyugdíjasok elleni hergelés mögött téves elgondolás volt, miszerint a generációs szakadék mélyítésével szólítható meg a fiatalság. Ez szükségszerűen morális csődhöz vezetett.

A kereszténygyalázás pedig már a Vona Gábor utáni időszakban kezdett el kialakulni, de az egykori elnöknek is megvan ebben a maga felelőssége.

Ugyanakkor helyesnek tartom, hogy szót emelt a Jézus-szobrokat negatív kontextusba állító ábrázolások ellen mint a Jobbikot egykor sikerre vezető elnök, mert már a pártlogó fő szimbóluma is a kettős kereszt volt. Aztán Jakab Péterék ezt is átfazonírozták, jelképesen lemondva a kereszténység mint kulturális érték képviseletéről.

Helyükre pedig jött annak a pártelnöknek a parizerkampánya, akinek több mint száz négyzetméteres lakása és havi 2,4 millió forintos fizetése van. Ön szerint meg tudná szólítani a vidéki melóst a kampányával?

– A Jakab Péter által régóta használt fogalom önmagában még nem sértő kifejezés, hiszen tisztelni kell azokat az embereket, akik kétkezi munkával tartják el a családjukat. Ugyanakkor a pártelnök kampánya borzasztóan primitív.

Gyakorlatilag ő nézi le a melósokat azzal, hogy elkülönített csoportként gondol rájuk, másképpen szól hozzájuk, mint például egy egyetemi tanárhoz. Holott ez politikai megbélyegzés.

Jakab álságos szerepet játszik el, hiszen az egzisztenciája, a lehetőségei, az élete teljesen más pályán folyik. Tehetős ember, aki felvesz azért egy pózt, hogy megszólítson egy bizonyos csoportot, ami szerintem hosszú távon nem lesz sikeres.

Miközben a pártban mindig vannak antiszemita kijelentésekről elhíresült politikusok, például az előválasztáson induló Bíró László vagy Hajnády K. Endre egri választókerületi elnök, addig Jakab letagadja, hogy valaha is szélsőjobboldali lett volna a pártja. Hihető az állítása?

– Tény, hogy a párt ugyan nem, de egyes politikusai antiszemiták voltak, és legtöbbjük még mindig szerepet vállal a Jobbikban. Ugyanakkor Jakab állítása azt jelzi, hogy a Jobbik folyamatos múlttagadásban van. Ennek az az oka, hogy megpróbál integrálódni abba az ellenzéki összefogásba, ahol ezek a múltbeli cselekedetek – csakúgy a magyar, mint az európai demokráciában – teljesen vállalhatatlanok. Biztos vagyok benne, hogy ezek az ügyek belső konfliktusokat is gerjesztenek, hiszen az előválasztásokon a Jobbik – a szövetségeseihez hasonlóan – mind a 106 egyéni körzetben megméretné magát, ráadásul demokratikus versenyhelyzetben egymást is támadják a pártok. Ez az előválasztáson megtörténik majd, például a Jobbik és a DK között.

Elképzelhetőnek tartja, hogy a Jobbik eddig feltáratlan ügyeit saját szövetségesei hozzák nyilvánosságra?

– Igen, erre számítok. Akár nyíltan, akár burkoltan is kiszivárogtatják majd azért, hogy előnyhöz jussanak. A Jobbik ketyegő bomba, mert azok az antiszemita politikusok, akiknek a szájára lakatot tettek, most is ott vannak a pártban. Ráadásul a folyamatos múlttagadása nemcsak a jobboldali, hanem a baloldali szavazók számára is hitelveszteséget jelent. Nagyon sok ellenzéki szavazót, sőt baloldali véleményvezéreket, művészeket, közéleti szereplőket ismerek, akik teljes mértékben ellenezték a Jobbikkal való összefogást. Színjátéknak tartják a néppártosodást és üres lózungoknak a párt bocsánatkéréseit.

Még a néppártosodott Jobbik képviselői is kiléptek a pártból. Varga-Damm Andrea, Mirkóczki Ádám, Sneider Tamás, hogy csak néhányat említsek. Ez is azt sejteti, hogy a párt baloldali lett?

– A párt már korábban átpozicionálta magát a másik térfélre. Ha megnézzük a politikai tartalmat, akkor már a liberalizmus és a baloldal értékeire lelünk rá.

Nagyon kevés önálló gondolatuk van, az identitásvesztés miatt utánozzák a többi baloldali pártot, keresik azokat az ellenzéki szlogeneket, amelyeket a DK már évek óta hangoztat.

A Jobbik Európából szeretné legyőzni a Fideszt, mint Gyurcsány Ferencék, tehát kész lenne külső segítséggel megvívni a belpolitikai küzdelmet. Ez pedig a baloldali identitás lényege, hiszen ennek a képviselői mindig is internacionalisták voltak az 1919-es tanácsköztársaság óta.

A párt baloldaliságát az is mutathatja, hogy tavaly márciusban Jakab azt mondta, legitim vitának tartja a határon túli magyarok szavazati jogának kérdését. Ráadásul a kormány 36 milliárdos határon túli gazdaságfejlesztési programját is támadta. Ennyire fontos a Jobbiknak az elgyurcsányosodás?

– A Jobbik régóta létező baloldali politikában fut versenyt Gyurcsány Ferenccel, melybe a külhoni magyarok helyzetének a megítélése is beletartozik. Az ellenük irányuló gyűlöletkampány Gyurcsányhoz kötődik, ez a kettős állampolgárságról szóló népszavazás idején csúcsosodott ki, de azóta is ezt követi a DK-vezér: megpróbálja politikai értelemben és fizikálisan is kiközösíteni az ott élő magyarságot. A szavazati jogot következetesen elvitatják, ebbe a versenyfutásba pedig a Jobbik is beszállt. Nem sok különbséget látok Gyurcsány Ferenc és Jakab Péter között, hiszen még a stílusuk is nagyon hasonló.

Ugyanakkor Jakab egyik interjúja felszínre hozott néhány ideológiai törésvonalat. Lehet így összefogásról beszélni a baloldalon?

– Nagyon sok helyről érkeztek a baloldalra, különböző identitással, politikai programokkal. Volt már ilyen a történelemben: amikor 1875 és 1890 között Tisza Kálmán regnált a miniszterelnöki székben, a különböző ideológiájú ellenzéki pártok ugyanúgy összefogtak egymással. Mikszáth Kálmán ezt nevezte találóan habarékpártnak, sőt azt is írta erről, hogy „az összes programjuk ez a két szó: Tisza Kálmán!” A mostani koalícióra is tökéletesen illik ez a leírás. Ezek a törésvonalak ugyanúgy a különböző ideológiai gyökerekből erednek, ezért nem mondhatja azt Jakab Péter, hogy kiáll a szivárványcsaládok mellett, de Gyurcsány sem vállalhatja fel a Jobbik nyomokban előforduló konzervatív gondolatait. Az elmúlt tíz évben kialakult, egymásnak okozott sérelmi politika is teremthet azonban konfliktust, megnehezítve az összefogást. Ne felejtsük el, hogy az LMP néhány évvel ezelőtt feljelentette Gyurcsány Ferencet, sőt a DK-vezért a Jobbik is elszámoltatta és börtönbe vetette volna. Gyurcsány pedig a Jobbikot antiszemita pártnak nevezte, amellyel nem hajlandó összefogni. Ezek olyan sérelmek, amelyeket nem tehetnek félre egy-két hónap alatt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.