Petőfi és a januári ifjak

Március 15-e közös ünnepünk, de már rég nem mind együtt ünnepeljük. Meghaladható ez valaha? A márciusi ifjak kiálltak az egyén és a nemzet szabadságáért, míg korunk „januári ifjai” mintha a Helytartótanács mellett kardoskodnának – olvasható Gallai Sándor írásaban a Corvinák cikkében.

Főnézet ----- Benczúr Gyula Petőfiről készült festménye Fotó: Petőfi Közérdekű Muzeális Gyűjtemény (Aszód Városi Kulturális Központ) Forrás: MúzeumDigitár

„Hanem még se!… atyafiak, / Megálljunk! / Legyünk jobbak, nemesebbek / Őnáluk; / […] / Nemes urak, ha akartok / Jőjetek, / Itt a kezünk, nyujtsátok ki / Kezetek. / Legyünk szemei mindnyájan / Egy láncnak, / Szüksége van mindnyájunkr’a / Hazának.” (részlet)

Petőfi lendülete március 15-én szikraként lobbantotta fel a szabadság lángját, de a tüzét már nem tudta táplálni. A Nemzeti dal katartikus elszavalása és Táncsics kiszabadítása után pár nappal már arról írt, hogy „az egyetértés, mely eddig kivétel nélkül uralkodott a fővárosban, bomlani kezd”. Mégis bízott a forradalom árjában, a népek tengerében:

…Reng és üvölt a tenger, / Hánykódnak a hajók, / Sűlyednek a pokolra, / Az árbóc és vitorla / Megtörve, tépve lóg. / […] / Habár fölűl a gálya, / S alúl a víznek árja, / Azért a víz az úr!” (Föltámadott a tenger – részlet)

A népszerűsége csúcsán lévő Petőfi királyellenes versét (A királyokhoz) viszont nem fogadta jól a közvélemény, a Batthyány-kormánnyal szembeni türelmetlensége (például: „Megint beszélünk s csak beszélünk”) pedig értetlenséget szült. Bár nagyon szeretett volna képviselővé válni, radikalizmusával sokan nem tudtak azonosulni, politikailag elszigetelődött, és – csupán három hónappal a dicsőséges forradalmi nap után – elbukta a szabadszállási választást. Csalódottsága nem mérsékelte nézeteit, sőt a választást követően született önéletrajzi ihletésű elbeszélő költeményében (Az apostol) a királlyal szembeni merényletről írt, majd az év végi Akasszátok föl a királyokat című versében pedig egyértelműen kikelt az uralkodókkal és a monarchia intézményével szemben:

„…Szivöknek minden porcikája rosz, / Már anyja méhéből gazságot hoz, / Vétek, gyalázat teljes élete, / Szemétől a levegő fekete, / S megromlik a föld, melyben elrohad – / Akasszátok föl a királyokat!… / Mindenkinek barátság, kegyelem, / Csak a királyoknak nem, sohasem! …” (részlet)

Benczúr Gyula Petőfiről készült festménye
Fotó: MúzeumDigitár

Biztosra vehető, hogy 1848. politikai interpretálásában idén sem lesz egyetértés, a pártok igyekezni fognak saját politikai narratívájukkal keretezni az ünnepet. Ez nem is nehéz, hiszen a forradalom és szabadságharc minden politikai irányzatnak kínál hivatkozható mintákat és értékeket, de a fiatal politikusoknak és politikai mozgalmaknak Petőfi és a márciusi ifjak eltökéltsége, bátorsága, szabadság- és hazaszeretete, függetlenség iránti vágya megkerülhetetlen identitásképző.

Az ezredforduló utáni magyar nagypolitikába 2017 januárjában a NOlimpia kampánnyal berobbant ifjak mozgalma és pártja tagadásból született.

Azóta hallható megnyilvánulásaik és eddig napvilágot látott céljaik nagy hangsúlyt helyeznek az egyének szabadságára, de megfeledkeznek a nemzetről mint közösségről és annak szabadságáról. A függetlenség és a szuverenitás iránti vágy, csakúgy, mint a „legyünk jobbak, nemesebbek” gondolat, ha volt is, teljesen elsikkadt.

A 2000-es években alapított pártokat elsősorban a rendszerváltás és a rendszerváltó elit bírálata hozta közös nevezőre. Az „új hullámhoz” tartozók magukat a XXI. század pártjaiként mutatták be, szembefordulva a XX. században gyökerező rendszerváltókkal. A januári ifjak is (a NOlimpiások és a jobbszélről balra csúszó párt tavaly év elején megválasztott elnöke) a rendszerváltás befejezését és/vagy korrekcióját tűzték célul, amihez új arcokat ígértek. Ellentétben Petőfivel, a 2022-es választás lázában égő januári ifjak feladták elveik egy részét, s megfeledkeztek a hűségről és a haza szabadságáról. Céljaik eléréséhez külső segítséget kérnek, és remélnek.

Kicsit olyan ez a helyzet, mintha Petőfi nem a függetlenségben, hanem Batthyány Lajos kormányfői kinevezésének – Helytartótanáccsal közös – megakadályozásában látta volna a nemzet identitásának és szabadságának garanciáját.

A szerző közgazdász-politiológus, habilitált egyetemi docens, az MCC Társadalomtudományi Iskolájának vezetője

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.