A magyar közélet háttérstruktúráiban máig meghatározó szerepet játszanak – főként a kulturális élet irányításában és egyre inkább a globális és uniós körök informálásában – azok a nagycsaládok, amelyek klánként szerezték meg, konvertálták át, kamatoztatták és örökítették tovább a rendszerváltoztatás előtt felhalmozott tőkéjüket – kezdi írását Békés Márton. Fekete Győr Bélának Adlovics Máriától egyetlen gyermeke született, Fekete Győr Endre (1926–1999), aki 1946-ban belépett a Magyar Kommunista Pártba, két évvel később a Magyar Dolgozók Pártjába is jelentkezett. Pályaindulásáról ő maga így nyilatkozott:
„Az én generációm akkor kezdett eszmélni, amikor arról harsogott az ország, hogy holnapra megforgatjuk a világot. Húszéves koromban párttag lettem, s a politika szolgálata nélkül nem tudnám elképzelni az életemet.”
A Momentum elnökének nagyapját öt év tsz-elnökség után, 1967-ben a hevesi pártbizottság a megyei vezetés élére javasolta, de a kinevezéssel vártak még két évet. Fekete Győr Endre a hatvanas évek második felében afféle feltörekvő vidéki agrárkádernek számított, majd később rendre a „vidéki értelmiség” élenjáró képviselőjeként pozícionálták, az 1966-os Heves megyei pártértekezlet nyitotta meg előtte, ahol olyan beszédet mondott, hogy hatására nemcsak a megyei pártbizottságba került be, hanem a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa Elnökségének is tagja lett, sőt delegálták az országos pártkongresszusra! – mutat rá Békés.
A büszke káderek
A kommunista megyevezető a hetvenes években a „baráti szocialista országok” küldöttségei mellett fogadta az odalátogató, többnyire keményvonalas pártvezetőket, például Apró Antal (Dobrev Klára nagyapja), Biszku Béla, Komócsin Zoltán és Gáspár Sándor PB-tagokat, de elnökölt „szocialista hazafiságról” szóló tanácskozáson, szervezett pártnapot, rendszeresen részt vett a megyei pártértekezleten vagy éppen cikket írt az Állam és Igazgatásba. (Ez a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elméleti folyóirata volt).
Fekete Győr Endrének egy gyermeke született, aki apjához képest arisztokratikusabban, kötőjellel írja nevét. Végzettsége megszerzése után azonnal elhelyezkedett és évekig dolgozott a Monimpex nevű külkereskedelmi vállalat üzletkötőjeként, a kávé- és fűszerosztályon. A nyolcvanas évek legelején dinamikus növekedésen áteső állami vállalat exportjának felét a borüzletág adta, szakminisztériuma a mezőgazdasági tárca volt, (ahol 1981-től apja is dolgozott). A vállalat, amint minden más külkercég, szoros pártállami felügyelet alatt állt: a Monimpexet például másfél évtizedig a Rákosi-kor egyik begyűjtési biztosa, későbbi tervhivatali funkcionárius vezette.