Bár Botka ekkor nem kívánt sárdobálásba kezdeni, korábban éles hangon bírálta az MSZP-t, mondván, „a politikai maffia behálózta a demokratikus ellenzéket, benne sajnos a saját pártomat is”.
Bárándy Gergely már a 2018-as választás előtt bejelentette, hogy azon nem kíván indulni, egyúttal lemond párttisztségeiről is. „Jelen helyzetben és a jelenlegi viszonyok között, országgyűlési képviselőként számomra vállalhatatlanná vált a folytatás” – indokolta döntését Bárándy. Nem sokkal előtte a szocialisták egykori pártigazgatója, Velez Árpád is közölte, hogy nem indul a választáson. Döntését azzal indokolta, hogy Molnár Gyula vezetése alatt az MSZP „a magyar baloldal vezető pártjából történelmi szemszögből nézve pillanatok alatt egy, a mások után kullogó, kedvetlen, motiválatlan, kiszolgáltatott politikai közösséggé” vált, ezt pedig „a politikai menetrend és stratégia hiánya okozta vagy a szándékosság”.
– A magyarázkodással, csúsztatásokkal, hazudozással teli tévészereplésekkel gyakorlatilag elkészült az az út, amely a párt végromlásához vezet – fogalmazott Velez Árpád.
Krajcárok után kapirgálnak
A rendszerváltás utáni egyik legmeghatározóbb MSZP-s politikus és szakszervezeti vezető, Szölőssi Istvánné 2019 decemberében lépett ki a pártból. „Mint olyan, aki soha nem fogadta el sem a globális, sem a nemzeti kapitalizmusnak a társadalom nagyobbik részét kiszorító – neoliberális – politikáját, nemrég én is persona non grata lettem az MSZP-ben, ahonnan egy látszólag alapszabályi, a valóságban politikai indíttatású vita után kiléptem” – írta közösségi oldalán Szöllősiné. Nem sokkal később, 2020 januárjában Szanyi Tibor, a párt volt alelnöke és európai parlamenti képviselője is elhagyta a szocialistákat. Bár indoklásában elsősorban azt hangoztatta, hogy „nem tudta az MSZP-t rávenni a rendszerkritikus gondolkodásra”, Szanyi korábban sokkal súlyosabb kritikával illette egykori pártját. Mint 2019 júniusában közzétett nyílt levelében fogalmazott, „ma húsz-harminc emberből jó, ha egy (!) gondolja, hogy szükség lenne az MSZP-re. Anno velünk indult az »orrbefogásos« szavazás kultúrája. A nyilvánosság platformjain döntően a belső mutyijainkkal, külső alkudozásainkkal jelenünk meg, mások pedig leginkább korrupt bandának emlegetnek minket, ahol a vezetők a tagság vállát taposva huzakodnak az egyre kevesebb koncon. Hozzánk belépőkről alig hallunk, kilépőkről, elsétálókról és sajnos elmentekről annál többet.”




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!