A nem mindennapi szívsebészeti beavatkozás miatt az érintett orvosok és a munkájukat segítő egészségügyi szakemberek kiemelt figyelemmel készültek fel a beteg meszes aortaszűkülete miatt szükségessé vált műtétre – mutat rá a beszámoló, amelyben hangsúlyozzák:
bár a hasonló esetek többségében alternatívát jelenthet a bőrön keresztül, a comb verőerén keresztül feljuttatni az aortabillentyűt, van olyan speciális helyzet, amikor ez a módszer sem alkalmas a verőér állapota miatt.
Az aorta az emberi test főverőere, amelyből sok kisebb, fontos ér indul a létfontosságú szervek irányába. A főverőér és a szív határán elhelyezkedő aortabillentyű betegségeinek gyakorisága az életkor előrehaladásával nő, azonban ritkább esetekben már fiatalkorban is okozhat súlyos problémákat.
A most alkalmazott eljárás abból a szempontból is kifejezetten eredményes, hogy mechanikus szívbillentyűvel ellentétben
nem kell majd véralvadásgátlót szednie a betegnek, a kilökődés veszélye gyakorlatilag nulla, és a felépülés is gyorsabb.
„Az a megoldás, amelyet mi használtunk, azért különleges, mert nem egy előregyártott billentyűt használunk, hanem a műtét alatt kell kitalálnunk, hogy az illető billentyűit hogyan tudjuk pótolni a szív saját szívburkából. Így ez nem idegen anyag, ennek az élettartama egészen más, és nagyon fontos, hogy ennek a billentyűnek ebben a helyzetben nincsen varrókerete, tehát mindig sokkal jobb áramlási viszonyokat tud teremteni, mint az előző többi billentyű” – magyarázta Kerecsen Gábor, az MH EK Kardiológiai Osztály Hemodinamikai Műtőrészlegének kardiológus részlegvezető főorvosa.
A beavatkozás során a szívburokból eltávolított felületből preparálják ki a billentyű lemezeit, amelyeket aztán az aortagyökbe varrnak, gyakorlatilag milliméterenként. Az aortagyök ezt követően már meg tudja akadályozni a vér visszaáramlását a kamrába.
Fotó: Honvédkórház.hu
„A műtét előtt korrigálnunk kellett az elekrolitszinteket, hogy ne alakuljon ki ritmusszavar, illetve hemodinamikailag folyamatosan monitorozzuk a beteget, hogy ne alakuljon ki posztoperatív veseelégtelenség. A szív funkciója a beavatkozás végén magától visszatért, nem kellett defibrillálnunk a beteget, insufficientia sem maradt vissza, így elmondható, hogy jól sikerült a műtét” – mondta Rácz Rozália, aki az 1990-es években dolgozhatott együtt az eljárás kidolgozójával, Shigeyuki Ozakival.
A beavatkozás sikerét Vukov Péter kardiológus szakorvos is megerősítette, aki az operáció alatt a szív ultrahangvizsgálatát végezte.
„Ez egy noninvazív eljárás, amelynek során információt kapunk a szív teljes anatómiai és fiziológiai funkciójáról a műtét előtt és a műtét után: rendesen zár-e a billentyű, van-e visszaeresztés, nincs-e esetleg valami, ami miatt komplikáció adódna, ami mondjuk nem látszik álló szív mellett. Ebből a szempontból a műtét sikeres volt” – fejtette ki Vukov Péter.
