A szivárogtatók döntik el, kiknek a neveit hozzák nyilvánosságra

A „célszemélyek listájáról” nyilvánosságra került nevek csak a valóság egy szeletét jelentik, és közel sem biztos, hogy reprezentatívak – hívta fel a figyelmet a Transzparens Újságírásért Alapítvány.

Egyesek szerint Soros lecserélte a 444-et a Telexre. Fotó: Képernyőfelvétel

„Egyedül a Direkt36-nak van hozzáférése a Forbidden Stories adatbázisához, ők döntik el, hogy a több mint 300 magyarországi személy közül kit azonosítanak be és hoznak nyilvánosságra. Ez a lista, amit látunk tehát egy szűrt szelete a valóságnak és egyáltalán nem biztos, hogy reprezentatív” – írta elemzésében a Transzparens Újságírásért Alapítvány.

Egyesek szerint Soros lecserélte a 444-et a Telexre
Fotó: Képernyőfelvétel

Hozzáteszik: Az egész sztori alapja tulajdonképpen egy kiszivárogtatott lista, egy olyan adatbázis, amely az NSO nevű izraeli kibercég ügyfeleinek tevékenységével kapcsolatban tartalmaz információkat. Ezt a listát a Forbidden Stories nevű tényfeltáró újságírói hálózat szerezte meg és tette közzé, az Amnesty International (AI) jogvédő szervezettel közösen.

– A listán több mint 50 ezer olyan telefonszám van, amelyeket a Forbidden Stories szervezet szerint az NSO-ügyfelek megfigyelési célpontként választottak ki. Ez az adatbázis 2016-tól kezdve épült a világ több mint 50 országából. A teljes listát személyiségi okokból nem tették hozzáférhetővé, azokat a személyeket említik meg név szerint, akik ebbe beleegyezésüket adták – részletezték.

„Mire alapozva állítja tehát a Direkt36, hogy megfigyelés történt?” – tették fel a kérdést. – Szerintük a telefonok utólagos vizsgálata bizonyította, hogy valóban behatoltak az NSO programjával a készülékekbe: az állítás alapja az Amnesty International nemzetközi biztonsági stábjának kutatása, amely 67 olyan készüléket vizsgált meg, amelyek feltételezhetően a kémszoftveres támadás célpontja lehetett. Ezek közül 23 esetben azt állapította meg az Amnesty International, hogy feltörték a telefont Pegasusszal, 14 esetben pedig a behatolásra tett kísérletre utaló nyomokat véltek találni. A maradék 30 vizsgálatnál nem találtak ilyen támadásra utaló jel konkrét bizonyítékát – hívták fel a figyelmet.

– Arra, hogy egy a listán szereplő személyt ténylegesen megfigyeltek-e nincsen konkrét bizonyíték.

Annyit tudunk, hogy az Amnesty International kutatása a több mint 300-as lista 1 százalékban állapította meg legalább a kémszoftveres támadás állítólagos kísérletét – vonták le a következtetést.

Az alapítvány szerint arra utaló konkrét bizonyíték sincs, hogy a magyar kormány részese a „kémügynek”. Tételesen felsorolták azokat a bizonyítékokat is, amiket a balliberális médiában a magyar kormány érintettségét alátámasztandó használnak:

Egy névtelen forrás: a Direkt36 állítása szerint egy korábbi magyar titkosszolgálati tiszt azt mondta nekik, hogy információi szerint a magyar nemzetbiztonsági szervek használják a Pegasust.

Egy másik névtelen forrás: állítólag a német Die Zeitnak az NSO egyik korábbi alkalmazottja szintén megerősítette, hogy Magyarország az NSO ügyfele lett. Nyilván az anonim forrásoknak megvan a helye az oknyomozó újságírásban és a forrásvédelem miatt nem is lehet kikerülni ezt. Eltagadhatatlan sajátossága azonban az ellenőrizhetetlenség.

Citizen Lab-kutatás: a cikkben találhatunk egy igen kétértelmű megfogalmazású mondatot, amely szerint a kutatóintézet korábban „a kémprogram magyarországi használatának jeleire bukkant”. Ez azonban egyébként nem azt jelenti, hogy magyarországi megrendelésű volt a kémprogram használata, hanem hogy magyarországi fókuszú.

Magyar–izraeli kapcsolatok: Még az is előkerült érvként, hogy Orbán Viktor kormányának európai viszonylatban különösen jó kapcsolata volt Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök kormányával.

Felhasználói korlátozás: Az izraeli NSO azt állítja, hogy az általuk forgalmazott kémprogramot csak állami szerveknek, valamint kormányoknak értékesítik, az izraeli védelmi minisztérium jóváhagyásával.

Más országok példája: Az írás szerint több más ország helyi hatóságai is használják a kiberfegyvert.

„Cui bono”, azaz a „kinek állt érdekében” elv: A Direkt36 szerint „maguk a magyarországi célpontok is számos esetben arra utalnak, hogy a magyar hatóságok állhatnak a célpontok kijelölése mögött.” Ezt kétféleképpen magyarázzák: egyrészt állításuk szerint olyan személyek is szerepelnek az adatbázisban, akik Magyarországon elítélt bűnözők, tehát a hatóságoknak érdekükben állna nyomozni utánuk. Másrészt utalnak arra is, hogy az általuk beazonosított személyek közt olyan ellenzéki politikusok és nem kormánypárti újságírók vannak, akik megfigyelése a magyar kormány érdeke.

– A fentiek alapján könnyen belátható, hogy a valóság sokkal összetettebb, mint ahogy azt számos sajtóorgánum beállítani igyekszik.

Az igazolt tények alapján pedig messze nem vonhatunk le olyan könnyen következtetéseket, mint ahogy azt a legtöbb újságíró és hírportál megtette

– összegezte a Transzparens Újságírásért Alapítvány.