Orbán Viktor a miniszterelnök.hu-n közölt írásában felidézte, hogy Timothy Garton Ash, az Oxfordi Egyetem professzora bírálta Magyarországot és a kormányt; egy „másik Európáról” beszélt, amelyet veszélyesnek minősít az Európai Unió (EU) szempontjából.
Véleményem szerint valóban létezik egy nyugat-európaitól egyre inkább különböző, közép-európai kulturális, szellemi és politikai entitás, de ez nem veszély, nem fenyegetés, hanem jótétemény az Európai Unió, sőt Nyugat-Európa számára is
– fogalmazott a magyar miniszterelnök, hozzátéve: Timothy Garton Ash kemény kritikája ihlette azt az előadását, amely megpróbálja a nyugati olvasóközönség számára is értelmezhető kategóriákban megragadni a mai európai viták szellemi eszenciáját, ahogyan azt mi látjuk.
Az előadásból idézve Orbán Viktor kiemeli: a megkérdőjelezhetetlen fejlődés és a fényes sikerek időszakában még a nyilvánvaló tévedések, melléfogások és súlyos fogyatékosságok ellenére is hosszan kitartott az a meggyőződés, hogy a Nyugat küldetésének mérlege alapvetően pozitív.
Valami azonban megváltozott a 21. század elejére, éppen amikor az angolszászok vezette Nyugat megnyerte a hidegháborút. Egyre inkább apokaliptikus hangulat jellemzi a nyugati társadalmak gondolkodását, súlyos kihívások érik a nyugati civilizációt.
Amerikában a konzervatívokat kiiktató liberális hegemónia után a neomarxizmus veszi át a gondolkodásformáló intézmények irányítását. Európában „egy muszlim demográfiai, politikai és gazdasági dagályt, áradatot indítottak el”. A Nyugat a Nagy Víz egyik partján sem képes megfelelő politikai válaszokat adni ezekre a problémákra. És ehhez jön még Ázsia és a nem nyugati társadalomszervezési formák látványos sikere.
Mi, közép-európaiak röviden úgy véljük, hogy a Nyugat fokozatosan elveszítette hitét a saját küldetésében. Nem keres többé értelmet a saját történelmében, inkább arról beszél, hogy az nemsokára véget ér. Egyes időszakokat átértelmez vagy kitöröl, egyenesen szégyell, kiiktatandónak ítél, és közben semmit sem tud a helyébe állítani. Akik pedig nem bénultak, hanem nagyon is aktívak, olyan dekonstruktív, szétbontó erők, amelyek jobb lenne talán, ha bénultak lennének
– áll a dokumentumban.
Ma a nyílt társadalom a Nyugat egyetlen, ideológiailag konzisztensnek tekinthető szellemi irányzata, ez azonban megfosztotta a Nyugatot saját értékeibe és történelmi küldetésébe vetett hitétől, és a muszlim dagály, illetve Ázsia felemelkedésének idején meggátolja a Nyugatot, hogy saját küldetését állítsa szembe az üstökösként felemelkedő szellemi és politikai erőközpontokkal.
Mi itt, Közép-Európában úgy gondoljuk, hogy küldetés nélkül kudarcra vagyunk ítélve. Nem hisszük, hogy valaki úgy juthat előre, hogy közben elveszíti a hitét abban, amit csinál
– fogalmazott a miniszterelnök.
A tények azt mutatják, hogy a vetélytársak „elhúznak” a nyugati országok mellett. „Úgy látom, hogy ma ez a folyamat határozza meg a Nyugat életét. Gazdagok és gyengék. A legveszélyesebb kombináció. A feltörekvők semmi tiszteletre méltót nem látnak bennük, csak a könnyű prédát.”
A magyarok azonban eddig nem veszítették szem elől a saját küldetésüket
– olvasható a dokumentumban.
A Brüsszel és Magyarország közti viták éppen ezen a különbségen nyugszanak. A művelt nyugati közvélemény számára egy politikai közösség, egy nemzet küldetéstudata mára elfogadhatatlan, gyanús, miközben a magyarok számára „ez a létezés elemi föltétele, és olyan természetes, mint a levegővétel”. A magyaroknak az államalapítás óta egyetlen célja van, hogy az itt élő népekkel közösen megszervezzék a Kárpát-medencét.
Ha a történet mára vonatkozó tanulságát keressük, az állami keret másodlagos. Ami fontos, a térségben élő népek összeműködése és összeszerveződése
– áll a szövegben.
A miniszterelnök arra hívta fel a figyelmet: amikor a politika kereszténységről és kereszténydemokráciáról beszél, „akkor azokat a létformákat védi, amelyek kinőttek a keresztény hit által átitatott társadalmakból. A személyes méltóság, az Isten képére teremtett ember szabadsága, a család úgy, ahogyan a keresztények azt megalkották, a nemzeti közösség és a hitbéli közösségek védelme. Ez a kereszténydemokrata politika veleje, és nem pedig hitelvek és hittételek védelme”.
Amikor ma a genderről, a migrációról, nemzeti szuverenitásról, Brüsszel veszélyes birodalmi hajlamairól beszélgetek a nyugat-európai országok vezetőivel, úgy értelmezik vitáinkat, mint fejlődésbeli fáziskéséseket.
Úgy hiszik, hogy hátrébb tartunk, de majd felfejlődünk hozzájuk. Nem értik, hogy valójában egy mély különbségről van szó, amelynek semmi köze az általuk elképzelt történelmi fejlődéshez. Nyugaton egy rosszul meghozott döntés könnyen korrigálható. Itt, Közép-Európában azonban minden hiba vagy tévedés lehet, hogy az utolsó. Itt úgy alakul az élet, hogy a közösség, a nemzet minden tagjának munkája és személyes életteljesítménye összeadódik „küldetésünk teljesítésének nagy közös erőfeszítésébe.
Minden gyermek újabb őrhely, minden becsülettel elvégzett munka és produktív élet hozzájárulás a nagy közös magyar vállalkozáshoz, a sok száz éves hivatásunk teljesítéséhez.
Ezért vagyunk olyanok, amilyenek” – fogalmazott Orbán Viktor.
„Nagy ajándéka ez a sorsnak, ezért élhetünk egy olyan országban, ahol az utcaseprőtől az ipari munkáson és tisztviselőkön át a cégvezetőkig a magyar ember hajlamos úgy tekinteni a munkájára, mint saját személyes hivatásra, amin az élete múlik.
Ez fon bennünket rejtélyes módon össze egy közös sorsba, amit úgy hívunk: Magyarország”
– áll Orbán Viktor Szamizdat 12. című szövegében, amely angol nyelven is olvasható a honlapon.
