Orbán Viktor a miniszterelnök.hu-n közölt írásában felidézte, hogy Timothy Garton Ash, az Oxfordi Egyetem professzora bírálta Magyarországot és a kormányt; egy „másik Európáról” beszélt, amelyet veszélyesnek minősít az Európai Unió (EU) szempontjából.
Véleményem szerint valóban létezik egy nyugat-európaitól egyre inkább különböző, közép-európai kulturális, szellemi és politikai entitás, de ez nem veszély, nem fenyegetés, hanem jótétemény az Európai Unió, sőt Nyugat-Európa számára is
– fogalmazott a magyar miniszterelnök, hozzátéve: Timothy Garton Ash kemény kritikája ihlette azt az előadását, amely megpróbálja a nyugati olvasóközönség számára is értelmezhető kategóriákban megragadni a mai európai viták szellemi eszenciáját, ahogyan azt mi látjuk.
Az előadásból idézve Orbán Viktor kiemeli: a megkérdőjelezhetetlen fejlődés és a fényes sikerek időszakában még a nyilvánvaló tévedések, melléfogások és súlyos fogyatékosságok ellenére is hosszan kitartott az a meggyőződés, hogy a Nyugat küldetésének mérlege alapvetően pozitív.
Valami azonban megváltozott a 21. század elejére, éppen amikor az angolszászok vezette Nyugat megnyerte a hidegháborút. Egyre inkább apokaliptikus hangulat jellemzi a nyugati társadalmak gondolkodását, súlyos kihívások érik a nyugati civilizációt.
Amerikában a konzervatívokat kiiktató liberális hegemónia után a neomarxizmus veszi át a gondolkodásformáló intézmények irányítását. Európában „egy muszlim demográfiai, politikai és gazdasági dagályt, áradatot indítottak el”. A Nyugat a Nagy Víz egyik partján sem képes megfelelő politikai válaszokat adni ezekre a problémákra. És ehhez jön még Ázsia és a nem nyugati társadalomszervezési formák látványos sikere.
Mi, közép-európaiak röviden úgy véljük, hogy a Nyugat fokozatosan elveszítette hitét a saját küldetésében. Nem keres többé értelmet a saját történelmében, inkább arról beszél, hogy az nemsokára véget ér. Egyes időszakokat átértelmez vagy kitöröl, egyenesen szégyell, kiiktatandónak ítél, és közben semmit sem tud a helyébe állítani. Akik pedig nem bénultak, hanem nagyon is aktívak, olyan dekonstruktív, szétbontó erők, amelyek jobb lenne talán, ha bénultak lennének
– áll a dokumentumban.
Ma a nyílt társadalom a Nyugat egyetlen, ideológiailag konzisztensnek tekinthető szellemi irányzata, ez azonban megfosztotta a Nyugatot saját értékeibe és történelmi küldetésébe vetett hitétől, és a muszlim dagály, illetve Ázsia felemelkedésének idején meggátolja a Nyugatot, hogy saját küldetését állítsa szembe az üstökösként felemelkedő szellemi és politikai erőközpontokkal.
Mi itt, Közép-Európában úgy gondoljuk, hogy küldetés nélkül kudarcra vagyunk ítélve. Nem hisszük, hogy valaki úgy juthat előre, hogy közben elveszíti a hitét abban, amit csinál
– fogalmazott a miniszterelnök.
A tények azt mutatják, hogy a vetélytársak „elhúznak” a nyugati országok mellett. „Úgy látom, hogy ma ez a folyamat határozza meg a Nyugat életét. Gazdagok és gyengék. A legveszélyesebb kombináció. A feltörekvők semmi tiszteletre méltót nem látnak bennük, csak a könnyű prédát.”
A magyarok azonban eddig nem veszítették szem elől a saját küldetésüket
– olvasható a dokumentumban.
A Brüsszel és Magyarország közti viták éppen ezen a különbségen nyugszanak. A művelt nyugati közvélemény számára egy politikai közösség, egy nemzet küldetéstudata mára elfogadhatatlan, gyanús, miközben a magyarok számára „ez a létezés elemi föltétele, és olyan természetes, mint a levegővétel”. A magyaroknak az államalapítás óta egyetlen célja van, hogy az itt élő népekkel közösen megszervezzék a Kárpát-medencét.
Ha a történet mára vonatkozó tanulságát keressük, az állami keret másodlagos. Ami fontos, a térségben élő népek összeműködése és összeszerveződése
