– áll a szövegben.
A miniszterelnök arra hívta fel a figyelmet: amikor a politika kereszténységről és kereszténydemokráciáról beszél, „akkor azokat a létformákat védi, amelyek kinőttek a keresztény hit által átitatott társadalmakból. A személyes méltóság, az Isten képére teremtett ember szabadsága, a család úgy, ahogyan a keresztények azt megalkották, a nemzeti közösség és a hitbéli közösségek védelme. Ez a kereszténydemokrata politika veleje, és nem pedig hitelvek és hittételek védelme”.
Amikor ma a genderről, a migrációról, nemzeti szuverenitásról, Brüsszel veszélyes birodalmi hajlamairól beszélgetek a nyugat-európai országok vezetőivel, úgy értelmezik vitáinkat, mint fejlődésbeli fáziskéséseket.
Úgy hiszik, hogy hátrébb tartunk, de majd felfejlődünk hozzájuk. Nem értik, hogy valójában egy mély különbségről van szó, amelynek semmi köze az általuk elképzelt történelmi fejlődéshez. Nyugaton egy rosszul meghozott döntés könnyen korrigálható. Itt, Közép-Európában azonban minden hiba vagy tévedés lehet, hogy az utolsó. Itt úgy alakul az élet, hogy a közösség, a nemzet minden tagjának munkája és személyes életteljesítménye összeadódik „küldetésünk teljesítésének nagy közös erőfeszítésébe.
Minden gyermek újabb őrhely, minden becsülettel elvégzett munka és produktív élet hozzájárulás a nagy közös magyar vállalkozáshoz, a sok száz éves hivatásunk teljesítéséhez.
Ezért vagyunk olyanok, amilyenek” – fogalmazott Orbán Viktor.
„Nagy ajándéka ez a sorsnak, ezért élhetünk egy olyan országban, ahol az utcaseprőtől az ipari munkáson és tisztviselőkön át a cégvezetőkig a magyar ember hajlamos úgy tekinteni a munkájára, mint saját személyes hivatásra, amin az élete múlik.
Ez fon bennünket rejtélyes módon össze egy közös sorsba, amit úgy hívunk: Magyarország”
– áll Orbán Viktor Szamizdat 12. című szövegében, amely angol nyelven is olvasható a honlapon.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!