Kísértetiesen hasonló ügyben ítélkezik a Győri és a Fővárosi Törvényszék: utóbbi tárgyalja a VV Fanni meggyilkolásával vádolt B. László perét, míg Győrben a két villanyszerelő meggyilkolásával vádolt É. Imre perében zajlik a bizonyítási eljárás. Az áldozatok holtteste a mai napig nem került elő egyik ügyben sem: sem VV Fannié, sem Orlik Vilmosé és Mácsik Zoltáné, utóbbi két férfit jelenleg is eltűntként keresi a rendőrség. Ugyancsak azonosság, hogy mindkét vádlott szabadlábon védekezik, igaz, nyomkövetőt kell viselniük. A vádirat szerint
É. Imrének anyagi gondjai voltak, de az általa elvállalt munkákhoz mindenképpen kotrógépre volt szüksége, ezért 2015 nyarán Ausztriából béreltetett egyet az osztrák–magyar állampolgárságú, váci Orlik Vilmossal. Majd – a vád szerint – É. Imre az áldozatot a „horrortanyájára” csalta és megölte.
Ezután a kotrógépet rendszeresen használta, és egy domboldalba vájt pincében tárolta. A vádlott az áldozat autóját a gyilkosság napján és másnapján is használta, hogy elterelje a figyelmet, majd egy ismerőséhez vitte a kocsit. A vád szerint É. Imre a másik sértettel 2018 tavaszán szervezett találkozót, arra hivatkozva, hogy megadná azt a több mint tízezer eurót, amivel tartozott neki, és villanyszerelési munkával bízná meg. A vádlott a munka helyszínét nem akarta elárulni, mondván, a hely nehezen fellelhető, ezért inkább személyesen mutatná meg. É. Imre Mácsik Zoltánt szintén a tanyájára csalta, a villanyszerelőt beküldte a vízóraaknába, hogy javítsa meg a szivattyút, majd felülről fejbe lőtte, a holttestet pedig megpróbálta feldarabolni, majd elégette az aknában. A maradványokat zsákban Ausztriába vitte, és egy folyóba dobta a pisztollyal együtt. A hatóság mindezt É. Imre volt cellatársától tudja, akinek a vádlott a letartóztatása alatt állítólag mindent elmondott. A cellatárs állítását bizonyítja, hogy
a vízóraaknában megtalálták Mácsik DNS-ét, a tanya átkutatása után előkerültek a szerszámai, egy bontóműhelyben pedig megtalálták az autóját is. A vád szerint a vádlott a bűncselekményeket előre kitervelten, nyereségvágyból követte el, amiért életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását indítványozta az ügyészség az előkészítő ülésen, azzal a feltétellel, hogy csak negyven év után bocsátható szabadlábra.
É. Imre nem fogadta el a felajánlott büntetést. A per a héten tanúk meghallgatásával folytatódott. A Kisalföld beszámolója szerint a bizonyítási eljárásban a vádlott továbbra is tagadott, vallomást nem volt hajlandó tenni, de egyre több kérdést válaszolt meg és tett fel a tanúknak. Így volt ez Mácsik Zoltánné vallomásakor is. A feldúlt és érzéseivel küszködő asszony arcára volt írva, mit gondol, amikor mellélépett férje vád szerinti gyilkosa. É. Imre úgy vélte, az asszony nem ismerte annyira a férjét, mint amennyire állítja. A vádlott szerint egy ukrán család villanyszerelési munkával bízta meg Mácsik Zoltánt, azonban a feleség nem tudott erről, ahogyan arról sem, hogy férje eltűnése előtt éveken át együtt dolgozott volna É. Imrével. A vádlott mindenesetre állítja: mintegy öt éven át együtt dolgoztak Mácsikkal, és valóban tartozott neki több ezer euróval, de ennek nincs köze a férfi eltűnéséhez. É. Gábor, a vádlott legidősebb fia tanúvallomásában azt mondta, ismerte mind a két villanyszerelőt. Orlik Vilmossal és édesapjával tíz évig együtt dolgoztak Bécsben különböző házfelújításokon. Elmondása szerint jó volt a munkakapcsolata a villanyszerelővel, és mindenkit megdöbbentett, amikor a szakember 2015-ben eltűnt. – Voltak anyagi viták közte és apám között, de nem tudok olyan okról, amelynek köze lehet az eltűnéséhez – mondta a vádlott fia. A másik villanyszerelőről szólva a vádlott fia azt mondta: vele csak egyszer dolgozott együtt, munkakapcsolatuk átlagos volt. Szerinte apja és Mácsik Zoltán jó viszonyban voltak, nem tudott róla, hogy elszámolási vita lett volna közöttük.
