„Hamarabb olvastam el Dosztojevszkijt, mint Thomas Mannt, akit a 20. század egyik legnagyobb költője, József Attila is imádott. Később, a 90-es évek második felében nehezen ugyan, de beszereztem Venedikt Jerofejev Moszkva című remekművét is”
– jelentette ki. Hozzátette, szerinte nem biztos, hogy valakit műveltnek lehet tekinteni a nyugati kultúrában, aki nem hallott Csajkovszkijról. Így amikor az orosz–ukrán háború miatt orosz műalkotásokat, alkotókat, előadókat, szellemi kiválóságokat vagy sportolókat tiltanak ki és törölnek el, Demeter Szilárd szerint ezzel a Nyugat önmagát szankcionálja.
„A nyugati kultúra számos remekműve született különböző hadszíntereken, és az alkotók nem mindig a Vöröskereszt munkatársaiként mentek oda. Töröljünk-e ki minden verset, regényt, színdarabot, kompozíciót stb., amelyek ágyúdörgés alatt jöttek létre?” – teszi fel a költői kérdést Demeter Szilárd. „Ráadásul a kollektív bűnösség elvének mindenre kiterjedő alkalmazását talán nem is kellene olyan szívből tapsolni – ez egy bumeráng, ami általában visszaüt. Ne feledkezzünk meg a 20. századról, nem is volt olyan régen: a nácik és a kommunisták is szívesen használták. Emlékezzünk arra, hogy a náci és a kommunista diktatúra alatt is szenvedtünk itt Közép-Európában, és egyik sem volt jó. (…) Hallgassuk és nézzük az oroszokat. Amíg lehet. Mondj nemet a háborúra – és mondj igent a kultúrára!” – zárja gondolatait a szerző.
Borítókép: Demeter Szilárd (Fotó: Bach Máté)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!