– Nagyon sok magyar elhagyta mostanra Kárpátalját, de helyettük rengetegen jöttek keletről, a háború poklából, így a városokban megteltek a panziók, hotelek és a különféle szállások
– mondta el lapunknak a Te is segíthetsz! Támogató Alapítvány elnöke, aki az elmúlt tizenöt évben folyamatosan visz segítséget Kárpátaljára. Volt olyan esztendő, hogy Pál Sándor csaknem százhúsz alkalommal lépte át a magyar–ukrán határt adományokkal. Az alapítvány elnöke kiemelte, egyre többször fordul elő, hogy ha felhív egy magyar családot, és segítséget ajánl fel, akkor közlik: már Magyarországon vannak. – Kárpátalján is felfordult mára az élet. Éppen szombat este volt, hogy jelzett a telefonokra letöltött támadást jelző applikáció, és mindenki rohant az óvóhelyekre. Az emberek, főleg a gyermekek és az édesanyák, sírva fakadtak, mindenki rettegett, de szerencsére nem volt légitámadás. Akkor téves volt a riasztás – fogalmazott Pál Sándor.
A rendőrség vigyáz a rendre
A kárpátaljai településeken többé-kevésbé a megszokottak szerint zajlik az élet, hasonló az utcák képe, mint békeidőben. A rendőrség nagyon vigyáz a rendre, ha csoportosulások alakulnak ki valahol az utcákon, akkor azonnal igazoltatják a csoport tagjait. Az emberek minden lépését figyelik, nem hagyják, hogy bárki boltokat fosszon ki, vagy üresen hagyott lakásokba törjön be. Kárpátalja többnyire még a béke szigete.
Pál Sándor szavai szerint a határon azonban tetten érhető a feszültség, kilométeres sorokban várakoznak az emberek, a gyermekek, az édesanyák kimerültek, sokan sírnak és kétségbe vannak esve.
A segélyszervezetek mindent megtesznek a menekültekért, Pál Sándor óriási összefogást tapasztal a határon, a határőrök is türelmesek és együttműködők. – A 18 és 60 év közötti férfiak elvileg nem hagyhatják el Ukrajnát, de egyes hírek szerint átengedik a sorköteles férfiakat is, csak az kétezer dollárba kerül – tette hozzá.
A Te is segíthetsz! Támogató Alapítvány elnöke kifejtette, hogy ahogy az elmúlt tizenöt évben mindig, most is visz adományokat Kárpátaljára. A különbség annyi, hogy az utóbbi napokban sokkal nagyobb erőfeszítéseket tesznek munkatársaival a bajba jutott emberekért. Összesen 23 szállítmányt vittek eddig ki Kárpátaljára a háború kitörése óta, az adományok össztömege meghaladhatja az 50 tonnát.
Mindenhonnan érkezik a segítség
– Leginkább tartós élelmiszert, rizst, cukrot és lisztet viszünk, utóbbiból egyre komolyabb hiány van kint. Ezenkívül tisztálkodási szereket, higiéniai felszereléseket és babáknak pelenkát, bébiételt juttattunk Kárpátaljára, emellett olykor ruhaneműre és cipőkre is szükség van, főleg a gyerekek szenvednek ezekből hiányt – emelte ki Pál Sándor.
Emellett pénzadományt is próbálnak adni a nehéz sorsú embereknek, mert még működnek a boltok, többé-kevésbé árukészlet is van, és így a kárpátaljaiak meg tudják vásárolni azt, amire szükségük van. Azt ugyanakkor tapasztalják, hogy óriási az infláció és hatalmas a drágulás a boltokban.
Pál Sándor rámutatott arra, hogy az adományok főleg a Magyarországi Református Egyház különböző gyülekezeteiből, iskoláktól és cégektől érkeznek, a határon túli magyar területekről is, de kapnak segítséget, jellemzően pénzfelajánlásokat, külföldről, így Ausztriából, Franciaországból, Izraelből és az USA-ból is. Most éppen húsz tonna lisztet várnak Ausztriából, nagyon sokan tesznek azért, hogy az embereknek könnyebb legyen Kárpátalján.
Sokan imádkoznak a békéért
A tárgyi adományokat sokan a határig fuvarozzák, az ottani raktárakba, Pál Sándor és munkatársai pedig onnan viszik tovább a felajánlásokat Kárpátaljára. Jellemzően a Kárpátaljai Református Egyházkerület diakóniai központjába juttatják el a szállítmányokat, ahol tisztában vannak azzal, hogy kinek van a legnagyobb szüksége a segítségre. Emellett egyes gyülekezeteknek direktben is visznek segítséget, főleg oda, ahol szociális konyhát működtetnek, illetve többször előfordul, hogy hazai falvak, városok testvértelepülésüknek küldenek támogatást.
– Naponta folyamatosan egyeztetek Zán Fábián Sándor kárpátaljai református püspökkel és Nagy Bálával, a diakónia központ vezetőjével, így ahol a legnagyobb a baj, ott azonnal segítünk
– hangsúlyozta a Te is segíthetsz! Támogató Alapítvány elnöke. Még a háborús övezetbe is gyűjtenek adományokat, főleg a sérülések ellátásához szükséges felszerelést, gyógyszereket és kötszereket.
Pál Sándor kitért ugyanakkor arra, hogy nagy szükség van a lelki segítségnyújtásra, főleg a gyermekekre, az édesanyákra és nagycsaládokra kell fokozottan odafigyelni. Ehhez a legtöbb esetben tolmács kell, mert nagyon sokan érkeznek Kelet-Ukrajnából. – Mindenki odafigyel a másikra, a gazdag és a szegény is nagyjából ugyanazon megy keresztül. Biztos, könnyebb annak, akinek több pénze van, de most mindenkinek nagyon nehéz. Abban reménykedem, hogy a háború borzalmai talán összehozzák az embereket, és erősödni fog az összefogás. Hiszek az ima erejében is, a fohászok elhozhatják a békét a térségben – fűzte hozzá.
Borítókép: Pál Sándor narancssárga kabátban (Fotó: Pál Sándor)
Orosz–ukrán háború
