időjárás 32°C Pál 2022. június 30.
logo
Beszélgetés Orbán Viktor miniszterelnökkel

Háború vagy béke

Csermely Péter
2022.04.02. 06:45 2022.04.02. 15:15
Háború vagy béke

Miniszterelnök úr, megszámoltam, ez a 27. országos kampány, amelyben részt vesz. Mégis, a jelenlegi nagyon kilóg a sorból. Ilyen ugyanis nem történt még, mármint hogy egy háború szárnyai alatt készülünk választani.

– Nincs két egyforma kampány, mert egy választás soha nem a jelöltekről vagy a kormányfőről szól, hanem mindig az országról. Az ország pedig folyamatosan változik, ezért minden kampány izgalmas, és más, mint a többi. Kampányidőszakban jól látszik, hogy milyen állapotban van egy ország, és ennek a mostaninak nagy meglepetése számomra, hogy a cudar körülmények és a heves kampány ellenére Magyarország józan állapotban van, és a magyar emberek a legbonyolultabb nemzetközi összefüggéseket is kristálytisztán átlátják. Pontosan értik, hogy ez a voksolás egyben választás háború és béke, belesodródás és kimaradás között, s közben ott segítenek az Ukrajnából menekülőknek, ahol csak tudnak. Röviden, egy felnőtt, érett nemzet képe rajzolódik ki előttünk.

Az ön ellenfele, Márki-Zay Péter szerdán Pécsen azt mondta, hogy a fiataloknak fontosabb a vér, mint az olaj, és hogy Ukrajna a mi háborúnkat vívja. A baloldal jelöltje eddig sem takarékoskodott hajmeresztő mondatokkal, de ez valami egészen új szint. Mi ezzel az uszítással a célja?

– Magyarország mögött egy világjárvány, mellette egy háború, előtte egy teljes újragondolásra szoruló európai gazdaság, ilyenkor egy vezetőnek alaposan meg kell gondolnia, hogy mit beszél. A zavaros és veszélyes mondatok kockára teszik a biztonságot és kiszámíthatóságot. Márpedig a baloldal ebben a kampányban a tiszta, egyenes beszéd erényével nem vádolható meg. Szerintem az ukránok nem a mi háborúnkat vívják. Magyar fülnek ez abszurd, hiszen két nagy ország, két nagy szláv nép áll háborúban egymással. A háború nem egy indiánregény, amelynek lapozgatása közben a többnyire tinédzser olvasó beleképzelheti magát az egyik vagy másik oldal szerepébe. Ez a hozzáállás a politikában életveszélyes. Le kell szögeznünk, hogy ez nem a mi háborúnk, de bennünket érintő háború, hiszen a szomszédunkban tombol, és nemcsak eltévedt lövedékek, hanem megtervezett harci cselekmények is kerülhetnek kőhajításnyira a magyar határtól. Például, ha fegyvereket szállítanánk Ukrajnába, akkor bármelyik pillanatban várhatnánk a szállítmányokat megsemmisítő katonai csapásokat. Mi közel vagyunk a harcoló felekhez, ismerjük őket, minket nem lehet felültetni, emlékszünk, hogyan bántak az ukránok a kárpátaljai magyarokkal, és tudjuk, hogy azok a nyugati képzelgések, amelyek Ukrajnát mintademokráciának állítják be, a terep nem ismeretéből adódnak. Ugyanakkor Ukrajna létében fenyegetett állam lett, hiszen Oroszország háborút indított ellene. Nem kétséges, hogy a felelősség a háborúért az oroszok vállát nyomja, bármilyen úton jutottak is erre a döntésre. Ilyen helyzetben a bajbajutottakat meg kell segíteni. Ezért segítünk Ukrajnának, és nem azért, mert a mi háborúnkat vívná. Vannak nyugati országok, amelyek úgy akarják elrendezni a háború utáni világot, hogy teljes szakadás álljon be Nyugat és Kelet között. Ha ez bekövetkezne, az nekünk, magyaroknak és egész Közép-Európának rossz lenne. Az a történelmi tapasztalatunk, hogy ha a világ nagy erőcsoportjai között konfliktus és elszigetelődés alakul ki, akkor annak mi isszuk meg a levét.

Ön szerint miért mond Márki-Zay Péter egyre keményebb mondatokat a háborúhoz való magyar viszonyulásról?

– Mert a baloldal bele akarja tolni-húzni Magyarországot a háborúba. Ha valaki azt mondja, hogy Ukrajna a mi háborúnkat vívja, az azt jelenti, hogy mindent meg kell tennünk a győzelméért. Lehet katonát küldeni, lehet fegyvereket szállítani és átengedni. Lehet, sőt kell. Biztosan mondhatom, hogy a magyar baloldal és az ukrán vezetés már megállapodott, hogy a baloldal győzelme esetén fegyvereket szállítunk, Magyarország elzárja az orosz olaj- és gázvezetékeket, és mindez nem kevés nyugati ország támogatásával történik majd. Ez maga a bevonódás a háborúba.

Nem tart attól, hogy ezzel a távolságtartással kisebbségben vagy akár egyedül marad Európában?

– A mi álláspontunk a többségi álláspont. A NATO betű szerint ugyanazt képviseli, mint mi. A NATO döntése az, hogy ebből a háborúból ki kell maradnunk, nem vállalhatunk semmilyen fegyveres konfliktust a NATO határain túl. Ha támadás érte volna Lengyelországot vagy a balti államokat, akkor más lenne a helyzet. De Ukrajna nem NATO-tag, nem kapott NATO-garanciát, így nincs kötelezettségünk, hogy hadba vonuljunk az oldalán. Az EU-ban bonyolultabb a helyzet, de a nagy országoknak, a németeknek, a franciáknak hasonló a véleményük, mint nekünk.

A visegrádi országok szövetsége viszont megroppant, a négy ország megosztott ebben a kérdésben. Ez helyrehozható lesz?

– A V4-et mindig is kihívás elé állította az a tény, hogy a négy ország másként gondolkodik a keleti politikáról. De a V4 nem geopolitikai szervezet, nem is erre jött létre, hanem arra, hogy az EU-n belüli vitákban a közép-európai érdekeket közösen tudjuk képviselni, legyen szó akár gazdasági, akár értékrendbeli kérdésekről. A V4 ezt az eredeti küldetését a jövőben is jól ellátja majd, e téren nincs semmiféle nézetkülönbség.

Járványból háborúba csöppentünk, és már itt van velünk a gazdasági válság is. Kampány közben van idő ez ellen is tenni valamit?

– Felhős az ég, ez bizonyos. Ha napos lenne az időjárás, a baloldalnak is nagyobb esélye lenne a győzelemre, mert a magyar ember úgy van vele, hogy ha baj kopogtat az ajtón, akkor jobb, ha a nemzeti oldal kezében van a kormányrúd. Hát most szükség lesz ránk. Ezért is biztatok mindenkit, hogy szavazzon a Fidesz–KDNP-re, mert tapasztalt, higgadt, a nemzeti érdekekért mindig kiálló kormányra lesz szükség. Ami pedig a gazdasági helyzetet illeti, a legriasztóbb, hogy a német infláció meghaladta a hét százalékot, de az sem zárható ki, hogy tíz százalék fölé ugrik majd. Márpedig Németország az unió kulcsországa, a magyar gazdaság is ezer szállal kötődik a némethez. A második nagy gond, hogy a többféle válság most már összeadódik: az infláció, a háború, az unió déli államainak eladósodottsága és a brüsszeli energiapolitika, amelynek lényege, hogy klímavédelmi célok alapján folyamatosan, előre megtervezetten emeli a hagyományos forrású energia árát. Ez a stratégia háború idején öngyilkosság. Rá kell bírnunk Brüsszelt, hogy ezt a gyakorlatot függessze fel.

Amit máris mindenki érzékel, az áremelkedések. Ez ellen lehet védekezni? 

– Minimum három százalékkal magasabb lenne az infláció Magyarországon, ha nem lennének érvényben azok az intézkedések, amelyek révén bizonyos termékek árát állami erővel alacsonyan tartjuk. Tehát már eddig is tettünk az áremelkedések ellen, és továbbra is védjük a családokat, de Magyarország egyedül kevés lesz. Erőteljes európai inflációellenes politikára van szükség, amelynek a középpontjában az energiaárak leszorítása áll. Eközben pedig Berlinre kell figyelnünk, arra, hogy Németország hogyan birkózik meg saját inflációjával, mert ha nekik nem sikerül, akkor nekünk is nehéz lesz.

A baloldal azt állítja, hogy ha nem ők nyernek, akkor nem jön pénz Brüsszelből. Igazuk van?

– Az uniós pénzek most is jönnek, ma is, mindennap. A közösen elfogadott költségvetés maradéktalanul teljesül, a minket illető összegek folyamatosan érkeznek, sok száz milliárd forintról van szó. Sőt, tettünk egy kezdeményezést a bizottság felé, aminek eredményeképpen most már az eddiginél rugalmasabb módon használhatjuk fel ezeket a pénzeket. A következő hétéves költségvetés decemberben indul, akkorra várható, hogy létrejön a megállapodás Magyarország és az unió között. Van egy harmadik tétel, a pandémia miatt létrehozott helyreállítási alap, amelyet a 27 országból négy még nem kapott meg, mi sem. Zajlanak a tárgyalások, úgy látom, Brüsszel kivárásra játszik, ők még reménykednek abban, hogy baloldali kormány lesz Magyarországon, amellyel el tudják fogadtatni azokat a feltételeket, amelyeket egy nemzeti kormány mindig is el fog utasítani. De nincs semmi kétség, ha megnyerjük a választást, ezt a vitát is gyorsan rendezni fogjuk.

A baloldal sorra elutasította azokat az intézkedéseket, amelyek az ön kormányainak válságkezelő alapvetéseit jelentik. Másfelől visszahoztak egy már-már elfelejtett szót, a megszorítást, szerintük a Fidesz erre készül. Így van?

– Nemcsak hogy nem szavazták meg az intézkedéseinket, hanem folyamatosan támadták őket. Legjobb példa a rezsicsökkentés. Ha valaki elzárja az orosz gázt és olajat, amire ők készülnek, akkor hogyan akarják megvédeni a rezsicsökkentést? Az lehetetlen. Nem szavazták meg, és végig támadták a családtámogatási rendszert, a lakástámogatási rendszert és mindazt, ami a mai magyar gazdaság szilárd bázisát adja. Nyilvánvaló, hogy ezeket az alapokat felszednék, ahogy 2002 után is tették. Az eredmény közismert, teljes összeomlás és az államcsőd veszélye pár év után. Ami a megszorítást illeti, az a baloldal kedvenc válságkezelő módszere és vezérlő csillaga. Mi a válságkezelés másik útját járjuk, a munkahelyteremtés és az adócsökkentés útját.

Amikor a baloldalról beszél, el szokta mondani, hogy nem változtak semmit. Pedig változtak. Nem különös, hogy mostanában milyen elfogadók az antiszemita beszólások és náci karlendítések iránt?

– Ez a nyugati támogatóiknak is komoly fejtörést okoz, mármint hogy a magyar baloldal összeállt a szélsőjobbal. Erre még nem volt példa. Én ezt a baloldal történelmi bűnei közé sorolom. Mert ugyan most békés és sikeres korszakát éli Magyarország, jól mennek a közös dolgaink, de nem biztos, hogy mindig így lesz. És amikor lecsap egy válság és valaki a szélsőséges nézeteket beengedi a politika elfogadott mezsgyéi közé, akkor olyan eszmék jelenhetnek meg, amelyek sok tragédiát okoztak már ebben az országban. A baloldal most ezt megtette, és ha jön az árvíz, akkor már késő lesz a gátakat visszaépíteni.

A baloldal három veresége után most összefogott, és egyetlen alakzatban száll szembe a Fidesszel. Tart ettől a felállástól?

– Nem. Mindent kockára tettek, és vasárnap mindent el fognak veszíteni. Össze nem férő programok, össze nem illeszthető értékrendek, egymást kizáró szellemi tartalmak, egymást korábban legyőzendő, sőt megsemmisítendő ellenségnek tekintő pártok gyűltek egy táborba, a morális önfeladást választva. Márpedig nincs nagyobb veszedelem bármely politikai közösség számára, mint ha elveszti az önazonosságát. Ezt a politikai hazárdjátékot egyetlen dolog tehetné elfogadhatóvá: a győzelem. De az a miénk lesz, ha vasárnap mind ott leszünk.

Nem gondolja, hogy a gyermekvédelmi népszavazás témája szinte eltűnt a háború árnyékában?

– Minden kampánygyűlésemen igyekszem emlékeztetni a közönséget, hogy ez mennyire fontos. Nyugaton egy furcsa divatnak indult, de mára a politikai elvárás része lett, hogy a miénktől eltérő családfelfogásokat el kell fogadni, sőt támogatni kell. Ott tartanak, hogy ha valaki nem áll ki a hagyományos keresztény családmodelltől eltérő családok mellett, akkor megbélyegzik. Az, amit mi mondunk, hogy az apa férfi, az anya nő, a gyerekeinket hagyják békén, Nyugaton már vállalhatatlan, és ha valaki ezt hangoztatja, akár az állását is elveszítheti. Pedig amikor elkezdődött, ártatlannak tűnt, legyünk toleránsak a miénktől eltérő életmódot választókkal szemben. Ami egyébként helyes, hiszen felnőtt emberek a törvények keretein belül azt tesznek az életükkel, amit akarnak. Nem is róluk szól a népszavazás, hanem a gyerekekről. Őket viszont meg kell védeni a bolond divatoktól, és meg kell akadályozni, hogy az egyébként is érzékeny életkorban lévő gyerekeket olyan hatások érjék, amelyekhez a szülők nem járultak hozzá. A gyereknevelés elsődleges felelőssége a szülők vállán nyugszik, úgyhogy az ő jogaikat és a gyerekek jogait is meg kell védeni ezen a népszavazáson. Mindennek sokkal nagyobb a jelentősége, mint azt talán sokan gondolják, mert ez a gender szóval eltakart politikai és ideológiai nyomás szinte feltartóztathatatlanul halad nyugatról kelet felé. Egy népszavazással azonban gátat vethetünk ennek a nyomulásnak.

Mi a vasárnapi választás tétje?

– Háború vagy béke. Ha békét akarunk, akkor a nemzeti oldalt érdemes választanunk, aki háborút szeretne, támogassa a baloldalt.

Borítókép: Orbán Viktor (Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.