A Tanácsköztársaság kárpátaljai rémtettei

A kárpátaljai tanácsköztársaság történetéről írt könyvet Kosztyó Gyula. A kommunizmusság nagyobb tért nem tudott hódítani című kötetről a Mandiner beszélgetett a történésszel.

Kosztyó Gyula Forrás: Facebook/Clio Intézet

Kosztyó Gyula a helyi zsidóságról azt mondta, hogy 1918 őszéhez hasonlóan a Tanácsköztársaság idején is inkább az elszenvedője volt az eseményeknek: azoknak a zsidó kereskedőknek ugyanis, akiket nem raboltak ki 1918 novemberében, az árukészletét sok esetben a tanácshatalom foglalta le. Bár a tanácshatalom helyi szerveiben is voltak zsidó származásúak, arányaiban sokkal több zsidó vett részt az ellenforradalomi megmozdulásokban – tette hozzá, kiemelve, hogy a munkácsi ellenforradalomárok kétharmada, míg a Bereg vármegyei direktórium vezetőinek csak egyharmada volt zsidó származású.

Az ellenforradalomnak kárpátaljai eseményeiről a történész kifejtette, hogy jelenlegi egy konkrét esetről tudnak, ahol tényleg zajlott fegyveres harc a kommün ellen. Munkácson a hatalmat megragadó „fehérek” fegyveres harc után két napig, a vörös büntetőszázad megérkezéséig felügyeletük alatt tartották a várost, majd a vörös túlerő szemben alul maradtak, letartóztatták őket, és túszként elhurcolták őket Budapestre. Hozzátette: az 1945 utáni szovjet történetírás szerint Beregszászban is volt ellenforradalom, ezért szűnt meg először a tanácshatalom Beregszászban. Valójában a román hadsereg közelsége volt az oka a Bereg vármegyei direktórium menekülésének, nem pedig az ellenforradalom – hangsúlyozta.

Beszélt arról is, hogy a csehszlovák és román hadseregek számolták fel a Tanácsköztársaságot Kárpátalján, és főleg a román hadsereg közelsége, a tőlük való félelem sarkalta a helyi direktóriumokat menekülésre. Kiemelte: a tanácshatalom működtetőinek felelősségre vonását a román és csehszlovák hatóságok szinte azonnal megkezdték. Kifejtette: a románok a terület megszállása után a Tanácsköztársaság előtti politikai elitet helyezték újra hatalomra, és nem akarták a teljes közigazgatást átvenni. Ebben partner volt az 1919 őszéig még létező magyar közigazgatás és rendőrség is. 1919. májusában rendelték el a bolsevizmusban kompromittált egyének internálását – tette hozzá.

Kosztyó Gyula elmondta, hogy miután a románok megkezdték a kivonulást a területről, berendezkedtek a csehszlovákok. 1919. szeptember 1-jén ők vették át a bűnügyi nyomozást az úgynevezett kommunista ügyekben. Első intézkedésük az volt, hogy ötven százalékkal csökkentették a korábban megnövelt magyar rendőrállomány létszámát, mert a csehszlovákoknak a felelősségre vonások csak másodlagosak voltak, az elsődleges és legfontosabb feladatuknak a gyors pacifikálást tartották. Kiemelte: a Tanácsköztársaság helyi vezetői közül szinte senkit sem sikerült felelősségre vonni, mivel a fő működtetők, a direktóriumok vezetői elmenekültek. A legsúlyosabb büntetést, halálos ítéletet a felelősségre vonások során a kommunizmus alatt kivégzéseket végrehajtó személyek kaptak – mutatott rá, hangsúlyozva, hogy  mindez azért merülhetett feledésbe, mert 1944-ben a szovjet hatalom direkt módon megmásította 1919 történetét, elfedve annak valóságát. 

Borítókép: Kosztyó Gyula (Fotó: Facebook/Clio Intézet)