– A napokban, június 25-én ünnepelte a hetvenedik születésnapját. Kerek évfordulókon az ember rendre visszatekint a mögötte hagyott évekre, évtizedekre. Megtette ön is?
– Röviden igen, ahogy a körülmények engedték. Hálát adtam a Jóistennek, emellett alkalmat találtam arra is, hogy elmenjek a kelenföldi plébániára, a szüleim sírjához, nagy hálával tartozom nekik. Mindaz, amit az ember fontosnak tart az életben, összefügg a neveltetésével. Nagyon köszönöm nekik a hitet és a jogot is, amiről az életem szól.
– A hetvenedik születésnapja alkalmából egy magyar és egy idegen nyelvű tanulmánykötet bemutatásával tisztelegtek ön előtt pályatársai, munkatársai és barátai. Milyen érzéssel tölti el a megkülönböztetett figyelem?
– Nagy örömmel látom azt, hogy a magyar egyetemi tanárnak, a humán tudósnak a helyzete milyen. Általában dupla munkát végzünk fele elismerésért, mert egyszerre kell részt vennünk a nemzetközi szakmai életben és kell párbeszédet folytatnunk a magyar társadalommal, a hallgatóinkkal, de ez a kettő egyszerre teszi különösen széppé a munkánkat. Nagyon örülök annak, hogy egy idegen nyelvű tanulmánykötetet írtak a külföldi barátaim és kollégáim, egy magyar nyelvűt pedig az itthoniak.
– A Rákosi-korszak idején, 1952-ben született, fiatalkora, majd papi pályájának kezdete az államszocializmus évtizedeire esett, de már a rendszerváltás óta is eltelt 32 év. Hogyan élte meg a világ változását?
– Természetesen nem úgy, hogy én csináltam. Azt hiszem, hogy hatalmas nemzetközi erők dolgoztak, és nagyon nagy történelmi folyamatok játszódtak le, amelyekben mi láttuk a gondviselés munkáját. Ebben a helyzetben, az új lehetőségek mentén kellett vállalni a feladatainkat, és a közben adódó feladatok tették széppé ezt az időszakot. Azon dolgoztunk, hogy kialakuljon az állam és egyház, az egyház és társadalom viszonyának egy új rendszere. Azon is munkálkodtunk, hogy a katolikus hit ismeretanyaga – a teológiai és az egyházzal kapcsolatos kánonjogi is – elterjedjen és elmélyüljön annyira a társadalomban, hogy ismét egy szilárd építkezés következzen.