A Kozma utcai börtönben készített interjút a Mediaworks Hírcentruma Kiss Árpáddal, a romagyilkosságok elsőrendű elítéltjével.
A jogerős verdikt szerint Kiss volt annak a kivégzőosztagnak a vezetője, amelynek a tagjainak a lelkén hat ember élete szárad.
A halálbrigád 2008. július 21-én Galgagyörkön, augusztus 8-án Piricsén, szeptember 5-én Nyíradonyban, szeptember 29-én Tarnabodon, november 3-án Nagycsécsen, december 15-én Alsózsolcán, 2009. február 23-án Tatárszentgyörgyön, április 22-én Tiszalökön és augusztus 3-án Kislétán támadtak romákra. A nagycsécsi, illetve a tatárszentgyörgyi támadásnak két-két, a tiszalöki és a kislétainak egy-egy halálos áldozata volt. A legbrutálisabb támadás Tatárszentgyörgyön történt, ott felgyújtották egy roma család házát, majd a kimenekülő apára és két gyermekére rálőttek. Az édesapát és négy és fél éves kisfiát kivégezték, a másik gyermek el tudott menekülni a gyilkosok elől. Kiss Árpádot és testvérét, Kiss Istvánt, valamint Pető Zsoltot a Gyurcsány–Bajnai-kormányok idején történt, hat ember halálával végződött cigánygyilkosságok miatt 2013. augusztus 6-án a Budapest Környéki Törvényszék első fokon tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetésre, míg az utolsó két emberölésnél Kisséknek sofőrként segítő, idén augusztus 20-án szabadult Csontos Istvánt tizenhárom év fegyházbüntetésre ítélte. Utóbbié másodfokon jogerőre emelkedett, Kissék esetében a Kúria hozta meg a végső döntést, és hagyta helyben a korábbi ítéleteket.
Kiss Árpádot láthatóan megtörte az elmúlt, börtönben eltöltött tizenhárom év, arcát az interjúhoz nem is vállalta, de teljes nevét közölhetjük.
– Többször kértünk öntől interjút az elmúlt évek során, mi változott, miért döntött most úgy, hogy megszólal?
– Nincs különösebb oka, nem is számítottam erre a megkeresésre.
– Arra gondoltunk, mivel Csontos István néhány nappal ezelőtt szabadult, hátha ez önnek is ad egy olyan apropót, hogy felidézzen néhány dolgot.
– Nem igazán érdekel, hogy mi van Csontossal.
– Pedig korábban úgy nyilatkozott róla, hogy szerepe nem csak abból állt, hogy sofőr volt. Ebből sokan arra következtettek, hogy a gyilkosságokban is benne lehetett.
– Arra utaltam vele kapcsolatban, hogy a vallomásaiban hazudott rólunk, ebben látom a problémát. Ő az utolsó két gyilkosságnál sofőrként vett részt, ennyi volt a szerepe. Azokban viszont tevékenyen részt vett, mindenről tudott, be volt avatva a tervezésbe.
– Ezt a tervezést miképpen képzeljük el?
– Ezt nem szeretném kifejteni, de egy kicsit túl volt misztifikálva ez a történet.
– Miért, a valóságban hogyan történt?
Fotó: Mohai Balázs/MTI
– Enyém volt a gépjármű, amivel a helyszínekre mentünk, az azzal való lebukást kellett elkerülni, az útvonalat gondosan megterveztük, hogy merre fogunk menni, szóval részemről ez nem tűnt bonyolultnak, de a többiek nevében nem szeretnék nyilatkozni.
– Néhány évvel ezelőtt újraindították a nyomozást a romagyilkosságok ügyében, mivel a rendőrség kereste a megbízókat és a további elkövetőket. Az eljárásban önt is meghallgatták. Mire volt kíváncsi a hatóság?
– Beszéltem nekik két további elkövetőről, de a nyomozás nem vezetett eredményre, pedig részletesen beszámoltam az ő szerepükről. A nyomozást egyébként megelőzte egy titkosszolgálati felderítés, ők megbizonyosodtak arról, hogy nem a levegőbe beszéltem. Utána folytatott nyílt eljárást a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI).
– Mit lehet tudni arról a két társukról, akiket megnevezett?
– Egyikük a Jobbikban önkormányzati tisztségig jutott, tudomásom szerint őt tanúként hallgatták meg korábban az ügyben. Nála a felbujtás merülhetett fel és az anyagi szponzoráció. Tippadó szerepe is volt. Őt a bűntársaim évtizedek óta ismerik. A másikuk szintén anyagi támogatást nyújtott, és lőszereket szállított nekünk. Ő az egyik legfontosabb kapcsolata volt Petőnek (Pető Zsolt harmadrendű elítélt – a szerk.), ráadásul fegyverboltban dolgozott, de úgy tudom, még csak tanúként sem hallgatták meg. Én azt gondolom, hogy minden lehetséges információt átadtam a nyomozóknak, a többi nem rajtam múlt. Összesen tehát hatan vettünk részt a romák elleni támadássorozat tervezésében és végrehajtásában. Négyünket felelősségre vontak, az előbb említett két személy viszont mindent megúszott. Ez számomra megdöbbentő!
– Mekkora nagyságrendű összegeket adtak át önöknek?
– Több millió forintot. Megjegyzem, a köztünk lévő kapcsolatot cellainformációk és híváslisták is igazolják. Ráadásul meg tudtam volna mutatni, hogy kitől, hol, milyen körülmények között vettünk át pénzt.
– A megbízók elleni nyomozásban tudomásom szerint beszélt arról, hogy egyik szabadlábon lévő társuk testvére 2010 előtt az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium kötelékéhez tartozhatott, így esetleg tőle szerezhetett olyan információkat, amiket később önöknek átadott. Mennyire biztos ebben?
– Azt, hogy egyikük testvére hol dolgozott, a társaimtól tudtam meg. Megjegyzem, kaptunk az említett bűntársunktól egy olyan tippet, hogy Tiszalök környékén mikor oldották fel a fokozott rendőri ellenőrzést. Nem nehéz kitalálni, hogy ez belső információ volt. Mindenesetre én soha nem találkoztam a testvérével. Akkor viszont többször is jelen voltam, amikor a két, a mai napig kint lévő tettestársunk lőszereket, illetve pénzt adott nekünk. Pontosan tudták, hogy miben segítenek minket.
Fotó: Soós Lajos/MTI
– Ha már a felelősségre nem vont bűntársaknál tartunk, az az alapnyomozás során is felmerült, hogy a besenyszögi fegyverrablásnál volt egy bűntársuk, akit szintén nem vontak felelősségre. Öntsünk tiszta vizet a pohárba: részt vett más is önökön kívül abban a rablásban?
– Nem, ezt az első fokon eljáró bíróság állította, de ennek semmi valóságalapja nem volt. Mi csináltuk.
– Az eddig említett személyeken kívül kiknek a szerepe érdekelte még a nyomozókat?
– Közéleti szereplőkre is rákérdeztek.
– Politikusokra?
– Igen, egy ismert, volt jobbikos politikus után érdeklődtek, hogy ő az egyik kint lévő segítőnkkel milyen kapcsolatban lehetett, de erre nem tudtam válaszolni. Valószínűleg a rendőröknek erről már volt valamilyen információjuk.
– Korábban egy nyilatkozatot is elküldött a Magyar Nemzetnek és a PestiSrácok.hu-nak, amelyben többek között arról írt, hogy titkosszolgálati provokáció előzte meg a bűncselekmény-sorozatot. Ezt kifejtené részletesebben?
– Az általunk elkövetett – 2008. július 21-i – támadás előtt volt egy etnikai konfliktus Galgagyörkön, felvonult a Jobbik által létrehozott Magyar Gárda. A feszültséget a Magyar Gárdában hangadó – a Katonai Biztonsági Hivatallal együttműködő – egykori honvédtisztek, illetve a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomba is beépült fedett ügynökök fokozták. Ezt követően kaptunk az egyik szabadlábon lévő társunktól egy tippet, hogy érdemes lenne Galgagyörkön romákat megtámadnunk.
– Nyilatkozatában arra is kitért, hogy az akkor regnáló Gyurcsány-kormány a káoszban volt érdekelt.
– Fenntartom, amit leírtam, konkrét biztatást nem kaptunk a szocialista kormányzat környezetéből, és gondolom, ők sem számítottak arra, hogy ez a támadássorozat idáig fajulhat. De a politikai felelősségük egyértelműen megáll, hiszen az már a nyilvánosság előtt is ismert, hogy testvérem megfigyelését éppen a fegyverbeszerzés előtt szüntették meg. Ma már az is tény, ha a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) rendesen végzi a dolgát, az utolsó gyilkosságot nem tudtuk volna elkövetni.
– Azért az meglehetősen visszás, hogy elkövetőként azt rója fel a rendvédelmi szerveknek, hogy nem buktak le hamarabb.
– Pedig ennyi idő elteltével és a nyilvánosságra került információk alapján most így látom.
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
– Ha már itt tartunk, önök bármit sejtettek arról, hogy Csontos István a nyomozásban eljáró Nemzeti Nyomozó Irodát semmilyen információval nem segítő Katonai Biztonsági Hivatal ügynöke volt?
– Konkrét tudomásunk erről nem volt, de felmerült bennünk, hogy mint egykori hivatásos katonának esetleg lehet köze a KBH-hoz.
– Az nem furcsa így utólag, hogy olyan ember csatlakozott önökhöz negyedik elkövetőként, aki egyébként a KBH ügynöke? Gondolkozott ezen?
– Igen, utólag persze ez sok kérdést felvet, de ha a személyiségét nézzük, ő nem egy olyan karakter, aki bárkit is befolyásolni tudott volna. Neki nem volt más szerepe, mint hogy az utolsó két gyilkosságnál sofőrként részt vett.
– Csak közben két gyilkosság között találkozott a tartótisztjével; igaz, azt állítja, hogy semmit nem mondott neki az emberölésekről.
– Ez nekem sem tűnik túl hihetőnek.
– Az újraindult nyomozásban kérdezték önt titkosszolgálati ügynökökről, akik provokálhatták a bűntársait és önt? A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom egyik közleménye ugyanis kitért arra, hogy a romagyilkosságok idején „ügynöki aktivitást” észleltek, egyes személyek fegyverek beszerzésére és romák megölésére buzdították őket.
– Ilyet nem kérdeztek tőlem, és olyat én nem tapasztaltam, hogy minket közvetlenül provokáltak volna, de indirekt beavatkozások voltak, ahogy azt már említettem, testvérem megfigyelésének a megszüntetése is ilyen lehetett. Arról, hogy a még szabadlábon lévő két bűntársunkat provokálták-e, csak ők tudnának beszámolni.
– Szintén ön nyilatkozta, hogy a romagyilkosságok perében kulcsmomentum volt, amikor megjelent Gyurcsány Ferenc. Aznap szeretett volna beszélni Csontos István, ám ekkor úgy döntött, még sincs mondanivalója.
– Továbbra is úgy gondolom, hogy ez kulcsmomentum volt, hogy az egykori miniszterelnök megjelent a tárgyalóteremben. Ez egyértelmű nyomásgyakorlás volt a részéről, amit a mai napig gyomorforgatónak tartok.
– Az eddig elmondottakból arra lehet következtetni, hogy ma már beismeri, hogy önök hajtották végre a súlyos bűncselekményeket, a gyilkosságokat.
– A bűncselekmények megtörténtek, azokat mi követtük el.
– A támadássorozat egyre brutálisabbá vált. Mi történt pontosan, fel tudná idézni?
– Nehéz utólag elmondani, hogyan kerül az ember ilyen tudatállapotba. Nem volt szándékos az első gyilkosság Nagycsécsen, ebben biztos vagyok. Nekem ez biztosan nem állt szándékomban. Én már feldolgoztam magamban a történteket. Végigvettem a saját hibáimat.
– És mire jutott?
– Belekerültem egy olyan cselekménysorozatba, amivel ideológiailag egyáltalán nem értettem egyet. Minden elkövetővel a testvéremen keresztül ismerkedtem meg. Én benne megbíztam, őt segítettem a végletekig. Legyen az akármilyen dolog, akkor is tudtam, hogy amit teszünk, az rossz. Vállaltam, hogy a testvérem bármit csinál, abban én őt támogatni fogom. Nem tudtam volna a társaimat eltántorítani, részükről volt egy nagyon erős cigánygyűlöletből fakadó elhatározás, nekem pedig el kellett döntenem, hogy ebben részt veszek vagy sem.
– A jogerős ítélet szerint viszont éppen ön volt a csapat vezetője.
– Egy alaposabb nyomozás azt feltárhatná, hogy ez nem így volt, ahogyan a bűntársaink felelősségét is meg lehetne állapítani.
– A bíróságon lényegében mindent tagadtak, nem beszéltek a társakról.
– Ez volt a közös védekezési stratégiánk. Ma már látom, hogy ez egyértelműen hiba volt.
Fotó: Szigetváry Zsolt/MTI
– Az áldozatok családtagjait kereste, bocsánatot kért tőlük?
– Azt tudom, hogy van, aki kapott már részünkről is kártérítést. Személyes kapcsolatfelvételre nincs lehetőségem. Mint említettem, magamban már feldolgoztam a történteket, nagyot hibáztam. Annyit azért hozzátennék, az áldozataink hozzátartozóit tudomásom szerint már nem képviseli senki, az úgynevezett liberális jogvédők csak addig álltak ebbe bele, amíg ebből politikai hasznot lehetett húzni. Persze tudom, hogy én vagyok az utolsó ember, aki ebben a tárgykörben bármilyen kritikát fogalmazhat meg.
– Ez valóban így van. Lát még esélyt az akta újbóli megnyitására, a perújrafelvételre?
– Igen, bízom abban, hogy lesz erre lehetőség, szeretném, ha a szerepem a helyére kerülne ezekben a bűncselekményekben. Lényegesnek tartom továbbá, hogy tavaly ősszel a strasbourgi bíróság kimondta, az életfogytiglani büntetésem 25 év után felül kell vizsgálni.
Megszüntetett eljárás
A romagyilkosságok ügyében elrendelt új nyomozással és a Kiss Árpád által megnevezett két elkövetővel összefüggésben megkerestük az ORFK kommunikációs osztályát is, válaszukat változtatás nélkül közöljük: „az említett büntetőeljárás során elvégzett nyomozási cselekmények (tanúkihallgatások és vagyont érintő kényszerintézkedések) során olyan bizonyíték nem keletkezett, amely bűncselekmény elkövetésének gyanúját támasztaná alá, így az eljárás megszüntetésére került sor”.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) a Magyar Nemzetben megjelent Kiss Árpád interjúra reagálva visszautasította a halálbrigád vezetőjének kijelentését, miszerint bármilyen „etnikai konfliktus” kirobbantásában, megszervezésében részt vettek volna tagjaik (állítólagosan közéjük beépült fedett ügynökök), akár 2008-ban Galgagyörkön, akár azelőtt. Azt ugyanakkor egy korábbi közleményükben megerősítették, hogy „ügynöki aktivitást” tapasztaltak a romagyilkosságokkal összefüggésben:
„Alá tudjuk támasztani, hogy próbálhattak egyes szervezeteket, személyeket provokálni, illetve hasonló bűncselekményekre rábírni. Volt olyan jelentkezőnk ebben az időszakban, aki igen gyorsan arra szeretett volna rávenni minket, hogy szerezzünk fegyvereket általa, amikkel cigányokat tudnánk lelőni. Miután ezen “ötletét” semmilyen szempontból sem támogattuk, próbált minket bátorítani éles lőfegyverek illegális módon történő beszerzésére, mondván, hogy ő le tudja ezeket “papírozni” önvédelmi célú fegyvertartásra. Természetesen ezen személy nem lett tagja a mozgalmunknak, el sem kezdhette a 2 éves próbaidős tagságát és azóta el is tűnt a környezetünkből”
-írták.
Borítókép: Kiss Árpád a Kúria ítélethirdetésén 2016 januárjában. A legfőbb bírói fórum tényleges életfogytiglanra ítélte Kiss Árpádot, Kiss Istvánt és Pető Zsoltot. (Fotó: Máthé Zoltán/MTI)
