Isten nem fenyeget, hanem szeret

Az Evangélikus Gyűjtemények Podmaniczky–Degenfeld Könyvtárában különleges dokumentumot őriznek: Luther Márton saját kézzel, németül írt végrendeletét. A dokumentum jelentőségéről, az ötszáz éve Luther által lefordított Újszövetségről, valamint a reformáció ünnepéről kérdeztük Fabiny Tamást, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökét.

– Az, hogy Luther végrendeletet írt, nem volt különös: a dokumentumot 1542-ben írta, amikor betegségek után volt, és számolt azzal, hogy vége lesz az életének. Vagyona nem volt sok, szerény ember volt, amely talán a szerzetesi múltjának is köszönhető. Jellemző volt rá, hogy nem kért a könyveiért honoráriumot – emelte ki Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke. Hozzátette, hogy 

Luther testamentuma azért volt rendhagyó, mert egyrészt a feleségének címezte, így – korát meghazudtolva – védte a házastársát, az asszonyt, aki nagyon kiszolgáltatott tud lenni egy híres ember özvegyeként. Nagyon szerette a gyerekeit, de azt mondta, nem helyes, hogy az édesanya a gyermekei kegyét keresse. 

– A másik újdonság, hogy német nyelven írta a végrendeletét – tette hozzá a püspök. Mint kifejtette: Luthert úgy tartjuk számon, mind a német nemzeti nyelv megteremtőjét. Az a protestantizmus egyik legnagyobb jelentősége, hogy az istentisztelet latin helyett németül hangzott, így a nép egyszerű fiai is megérthették; Luther az előadásai nagy részét is németül tartotta. Jelentős történelmi esemény, hogy éppen ötszáz éve, 1522-ben fejezte be az Újszövetség fordítását. 

A nagy felismerés

– Hangsúlyozni kell, hogy a fiatal Luther Ágoston-rendi szerzetesként nagyon komolyan vette azt az életformát – tért rá Fabiny Tamás. Mint mondta, Luther mindent megtett azért, hogy Istennek tetsző életet éljen, amihez hozzátartozott a rendszeres imádság, a rendszeres böjt és az a szerzetesi életforma, amit előírtak. Akkor kezdett el bizonytalankodni, amikor azt látta, hogy ez a vallásos élet, amit ők élnek a kolostorban, nagyon sokszor a külsőségeket hangsúlyozza: attól várták, hogy jobb és nemesebb emberré válnak, hogy pusztán megtartották az imádságot, a böjtöt és az önmegtartóztatást. Vagyis minél több vallásos cselekedetet hajtott végre az egyén, annál kedvesebb lett az Istennek. – Mivel Luther nagyon jól akarta csinálni, nagyon az Isten kedvében akart járni, állandó lelkiismeret-furdalást jelentett számára, hogy szerinte mindig lehetne többet tenni, jobban sanyargatnia magát, hogy ellen tudjon állni az egyre erősebb kísértéseknek. Ezért rettegett állandóan amiatt, hogy nem elég vallásos, és Isten ezért meg fogja büntetni – vélekedett a püspök. Mint hangsúlyozta: 

az volt Luther nagy felismerése, hogy Isten nem fenyegető isten, hanem a szeretet istene, aki nem azt várja el az embertől, hogy vallási teljesítményt produkáljon, hanem a kegyelmet ajándékozza az embernek, vagyis nekünk adja azt, mégpedig Jézus Krisztusban.

A másik radikális tette az volt, hogy felszólalt a búcsúcédulákkal való visszaélés ellen. Az akkori katolikus egyház egyik ága kihasználta azt, hogy az emberek félnek a kárhozattól, ezért áldozatokra is képesek voltak. Luther Márton erről vitát akart kezdeményezni az egyházi vezetőkkel, de elutasították őt, és végső megoldásként – ma úgy mondanák, hogy a nyilvánossághoz fordult – kiszögezte a wittenbergi vártemplom külső kapujára a híres 95 tételt. 

1517-ben írt vitaindító dokumentumát a protestáns reformáció kirobbantójaként tartják számon, amelynek központi témája a megtérés, a bűnbánat és az, hogy az egyház igazi kincse az evangélium. 

Az események ezek után felgyorsultak: az egyházi kiközösítésen túl Wormsban úgynevezett birodalmi átokkal sújtották, ami azt jelentette, hogy bárki büntetlenül megölhette. Bölcs Frigyes, a szász választófejedelem egy színlelt emberrablás keretében mentette meg Luthert, aki Wartburg várában, Jörg lovag álnéven élt, és ezt az időt nem tétlenül töltötte, hanem lefordította először az Újszövetséget, majd az egész Szentírást. Fabiny Tamás részletezte, hogy ezért beszerzett szótárakat, kézikönyveket, a görög, latin és héber tudása pedig megvolt. – A fordításnál ugyanakkor közérthető nyelvet kellett használna, ezért kiment Wartburg várából az egyszerű emberek közé, és így ismerkedett meg a jól használható kifejezésekkel – mondta a püspök, hozzátéve:

a fordítással együtt Luther megteremtette az egységes irodalmi német nyelvet.

Vállalta a kockázatot

– Ez a tett is szimbolizálja Luther fő üzenetét, a Sola scripturát, vagyis azt, hogy csak a Bibliára hagyatkozzunk – hangsúlyozta Fabiny Tamás. Előtte ugyanis sokáig az egyház magyarázata volt a mérvadó. Luther ezt nem söpörte le teljesen, de azt mondta, hogy mégiscsak a Szentírás alapján kell tájékozódni. A középkori egyházatyák is fontos megállapításokat tettek, de azok nem voltak kinyilatkoztatások: Istennek az egyedüli szava, amelyen keresztül szól, a Biblia üzenete. – De mivel meglátása szerint a betűket lélek tölti meg, a Sola scriptura tanítását kiegészítette azzal: solus Christus, vagyis egyedül Krisztus, akire egyedül figyelnünk kell – tette hozzá a püspök. Luther hozzáállása szerint – hívta fel a figyelmet Fabiny – 

nem lehet az Isten elől elbújni. A hétköznapokban is, állandóan Istent kereste, nem csak vasárnaponként. Ki mert állni a nyilvánosság elé, és vállalta a kockázatot, hogy talán ki is végzik. 

Nem zárkózott el dogmatikusan a vitától, azt vallotta, hogy legyen disputa, ütköztessük a véleményeket.

Reneszánsz sokoldalúság

Ekkoriban, a XVI. század első felében minden összeállt: terjedt a humanizmus, a könyvnyomtatás, amely a korabeli médiát helyettesítette, ugyanakkor nem sokkal voltunk túl Amerika felfedezésén, amikor is az emberek rájöttek arra, hogy milyen távlatokban gondolkodni, van világ Európán kívül is. Uralkodó volt akkoriban a reneszánsz is: a művészet merészebb ábrázolása, nemcsak a szakrális, hanem a világi témák megragadása jellemezte, a szépség ábrázolása, a természetességgel való kapcsolat – vagyis hogy 

az egész teremtett világ Isten ajándéka, testünket, lelkünket, szexualitásunkat Istentől kaptuk. Luther ezt ismerte föl, és a reneszánsz ember sokoldalúságát is megmutatta. 

Élete is szimbolizálja, hogy a teljesítményt Isten adja, nem az egyén görcsös tevékenységén múlik, hogy terjed-e az evangélium. Érdemes Luther segítőit kiemelni: Philipp Melanchthont és Lucas Cranachot, a festőt, aki az akkori médiát testesítette meg, valamint Katharina von Borát, Luther feleségét, aki méltó szellemi partnere volt férjének: elolvasta az írásait, és ott volt azokon a híres asztali beszélgetéseken, amelyet abban az épületben tartottak, ahol élt a család: sok vendéget fogadtak, köztük Magyarországról Dévai Bíró Mátyást és Sylvester Jánost, akik később a magyarországi reformáció jeles alakjai lettek, utóbbi készítette el az első teljes, korszerű, magyar Újszövetség-fordítást.

Fabiny Tamás kiemelte azt is: 

a katolikus egyház időközben sok mindent megvalósított abból, amit a reformáció szorgalmazott. 

Ferenc pápa néhány évvel ezelőtt éppen október 31-én, Lundban, egy közös istentiszteleten hálát adott Luther örökségéért és úgy fogalmazott: 

Mindannyian tanulhatunk abból, ahogy Luther a Szentírást követte és kézbe adta, nekünk is törekedni kell arra, hogy a reformáció kincseit őrizni tudjuk.

Borítókép: Fabiny Tamás kiemelte: Luther fő üzenete az volt, hogy csak a Bibliára hagyatkozzunk (Fotó: Havran Zoltán)