Az Országgyűlés elnöke a Lámpás című lap októberi számában az 1956-os forradalmat, a nándorfehérvári diadalt és az 1848–49-es eseményeket felidézve úgy értékelt: a lélekszámban talán nem túlságosan nagynak tekinthető magyar nemzet többször volt a történelem ütközőpontjában a világ eleje. Szerinte ezekben a küzdelmekben nemcsak saját szabadságunkat, keresztény és nemzeti önazonosságunkat védtük, hanem a nyugat védőbástyájaként is helytálltunk.
Hálából ennek politikai elitje mindig cserbenhagyott bennünket, ha lehetett, kifosztott minket, és jó néhányszor megpróbált alávetni és megalázni, ha pedig az állt az érdekében, odalökött a lenézett barbár kelet karmai közé – fogalmazott.
Kövér László a mai Európát úgy jellemezte: halálos veszedelemben van, mert idegen érdekek ügynökei, tehetségtelen fajankók, megvásárolt vagy megzsarolt gazemberek és neobolsevista keretlegények kerítették hatalmukba. Magyarország viszont szerinte a normalitás és a valódi európai értékek egyik utolsó menedéke.
Most is van esély a megmaradásra – hangsúlyozta a házelnök, hozzátéve, túlélhetjük, sőt megerősödve kerülhetünk ki ebből a zavaros időszakból, ha kitartunk a magunk igaza és a magunk közösségei mellett, és ha a társadalom magát nemzeti elkötelezettségűnek, kereszténynek, konzervatívnak gondoló része kitart az előttünk álló nehéz években is. Megjegyezte, ez akkor is így lehet, ha Európa nyugati, nagyobbik része nem éli túl, amire – szerinte – szintén van jelentős esély.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc mai megítélésével kapcsolatban a házelnök úgy vélte: az utóbbi évek történészi munkái és az elmúlt évtized emlékezetpolitikai törekvései mindent helyretettek, legalábbis megadták a lehetőséget, hogy ki-ki tárgyilagos és valóságos képet alkothasson magának az akkor történtekről és azok máig ható jelentőségéről.
Mindezek ellenére a pufajkásmentalitás ma is él – hangsúlyozta Kövér László, példaként hozva a Biszku-per gyalázatos elszabotálását, a magyarországi baloldali képviselők dicstelen fellépését a hazájuk ellen az Európai Parlamentben, vagy egyes feltűnni vágyó fiatal történészek tabudöntögetésnek szánt provokációit.
A házelnök fájó hiánynak tartja, hogy nincs ’56-os múzeum. Szerinte ennek a Corvin mozi körüli téren lenne a legméltóbb helye, maga a mozi pedig lehetne a filmvászonra vitt történelem bemutatásának színtere. Úgy vélte: a múzeumnak alapterületét tekintve nem kellene nagyszabású helynek lennie, inkább olyannak, ami viszonylag rövid idő alatt, de mély benyomást tesz a fiatalokra.
A múzeumra – szerinte – csak a kormányzat tudná a pénzügyi forrást biztosítani, de – utalt a jelenlegi gazdasági helyzetre – a következő egy-két évben nem ez lesz a legfontosabb kérdés. Reményét fejezte ki, hogy lesz még olyan fővárosi vezetés, amelyik méltó lesz egy ilyen kezdeményezés felkarolására.
