időjárás -4°C Aranka 2023. február 8.
logo
Nem könnyű, de megéri nemet mondani az agresszív élelmiszeripari marketingnek

Rossz evő gyerekek: hol rontottuk el?

Tar Hajnalka
2022.10.11. 22:50 2022.10.11. 22:57
Rossz evő gyerekek: hol rontottuk el?

Gyümölcspürék, kekszek, rántott dínófalatok, tészta és nyalóka – ez egy átlagos kisgyermek étkezési repertoárja, akiről szülei úgy tartják, válogatós. Az elmúlt évtizedekben észrevétlenül épültek be a családok – és ezzel együtt a gyermekek – étkezési szokásaiba azok a termékek, amelyektől a legkisebbek válogatósak lesznek, testi és lelki fejlődésük pedig kiszolgáltatottá válik. Az okokról és a lehetséges megoldásokról beszélgettünk Okos Tímea táplálkozási szakértővel.

„Lackó otthon válogatós volt, de az oviban meglehetősen jól evett”– olvasható az egyik gyermekeknek szánt mesekönyvben, egy másik történetben pedig arról írnak, hogy a gyerekek addig rángatták a cukorkatartót, míg az ki nem ömlött. – Egyre többször találkozunk ezekhez hasonló mesékkel, amelyek elsőre ugyan teljesen ártalmatlannak tűnnek, ám ha a két-hároméves gyermekünk a történetekben főtt étellel nem, csak tortákkal és cukorral, a víz helyett pedig valami színes itallal találkozik újra és újra, ne csodálkozzunk, ha a főztünket is elutasítja majd – hívta fel a figyelmet Okos Tímea.

Tukmálás helyett engedjük, hogy a gyermek döntse el, miből és mennyit fogad el    Fotó: Okos Tímea

ÉN EZT NEM SZERETEM!
Az életmód- és táplálkozási tanácsadó szerint minél többet olvassuk ezeket a történeteket a gyermekeinknek, annál inkább azt alapozzuk meg, hogy előbb vagy utóbb nemcsak a történet szereplője, hanem a mi gyermekünk is válogatós lesz. 

Ahogy a táplálék a testet, úgy a mesék a lelket építik, vagyis abban segítik a gyermekeket, hogy beletanuljanak a társadalom szokásaiba, iránymutatást adjon nekik. Ugyanakkor a kicsik utánzás útján tanulnak, egyfajta belső mintaként szolgál számukra minden egyes történet. Az elmúlt években egyre több kutatás mutatta meg, hogy a mesékben elfogyasztott ételek befolyásolják az étkezési szokásokat: vagyis a kicsik által kedvelt karakterek és szereplők jó és rossz mintái egyaránt beépülnek a lelkükbe, és az étkezési szokásaikra is hatással vannak

 – részletezte a szakértő. Megjegyezte, hogy a mesék által kialakult rossz étkezési szokás csupán egyike azoknak a tényezőknek, amelyek rossz evővé, válogatóssá tehetik a legkisebbeket. Sok család küzd „rossz evő” gyermekével, ám csak kevesen tudják, hogy valójában hol a hiba, hol és mikor rontották el.  A hozzátáplálás módja jelentősen befolyásolhatja a gyermek későbbi, étellel való kapcsolatát, ezért nem mindegy, hogyan alakul ez az időszak. Okos Tímea szerint a hazai trendek azonban még mindig sok elavult ajánlást tartalmaznak. Ezek egyike a pürékkel táplálás túl hosszú időn át, ami sok esetben válogatóssá teheti a kicsiket.

– A szülőket hónapokon át tartja illúzióban a „mennyiségi” etetés és a tukmálás, pedig minél később találkozik egy baba a falatkákkal és kap lehetőséget az önálló étkezésre, annál könnyebben alakulhat ki az étkezési nehézség – részletezte a táplálkozási szakértő, aki azt tanácsolja:

 Az üveges, tasakos és homogén babaételek helyett hat-hét hónapos kor körül, az érettség jelei után mindenképpen kezdjünk el puha falatokat is adni, mert ha a gyermek csak a kilenc hónapos kor felett kap először más textúrákat, az nagy mértékben megnövelheti a későbbi táplálási problémák kialakulásának esélyét.

CSAK MÉG EGY KANÁLLAL!
– A falatkás hozzátáplálás igazából mindig is létezett, csak nevet adtunk valaminek: hiszen a gyerekek hajdanán abból kaptak, amit a család evett, csak épp összetörték egy kicsit vagy megrágták. Csupán az elmúlt néhány évtizedben váltak népszerűvé az előre gyártott pürék, ennek pedig az az oka, hogy a világháború után a munkaerőpiaci és a reprodukciós problémákat is azzal próbálták meg orvosolni, hogy a nők szüljenek minél több gyermeket, ugyanakkor menjenek vissza dolgozni is, amilyen hamar csak tehetik. Ehhez arra volt szükség, hogy a picit minél korábban leválasszák, és az anyatejen kívül mást is kapjon – idézte fel a tanácsadó. 

Mint fogalmazott: a hozzátáplálás kezdetétől egészen másfél éves korukig a kicsik nagyon nyitottak mindenre. Egy kutatásban például arra jutottak, hogy amit és amilyen változatosan a gyermek eszik, az már mutathatja, hogy mit fog szeretni iskolás korában.

Ne féljünk attól, ha gyermekünk elsőre elutasít valamit, időbe telhet, amíg megszereti az adott ételt              Fotó: Okos Tímea

– Olyan nincs, hogy egy baba nem szeret valamit, mindössze arról van szó, hogy nem találkozott vele elégszer, vagy kell egy kis idő, hogy megszeresse, de ezt sajnos sokszor elvesszük tőlük. Az is nehezíti a jó étkezési minták kialakítását, hogy a hazai hozzátáplálási ajánlás szerint három-ötnapos bevezetésekkel kellene megkóstoltatni új ízeket és ételeket, ennek azonban valójában nincs tudományos háttere, nem véletlen került ki a külföldi ajánlásokból is, mert ezzel csak megfosztjuk a kicsiket a változatos étkezések lehetőségétől – mondta, majd kiemelte: 

Fontos, hogy a babák ízekkel, textúrákkal, fűszerekkel, izgalmas ételekkel találkozzanak a hozzátáplálás ideje alatt, mert később, egy kétévesnek vagy annál idősebb gyereknek már sokkal nehezebb átprogramozni és bővíteni a repertoárját.

OSZD MEG, DE NE URALKODJ!
Ellyn Satter világhírű gyermektáplálási szakértő szerint azért van annyi rossz evő gyerek, mert a felek átlépik a saját felelősségi köreiket. Úgy véli, a szülő három dologért tartozik felelősséggel: mit, mikor és hol kínál. Míg a gyermeknek két felelőssége van: elfogad-e bármit és ha igen, mennyit.

Szülőként ne akarjuk meghatározni az elfogyasztott mennyiséget vagy erőltetni, hogy márpedig meg kell enni a zöldséget. Nagyon fontos, hogy a gyermekünk számára kiszámítható időközönként, nyugodt körülmények között egészséges, változatos és élvezhető ételeket kínáljunk. Ez a megterített asztalnál, nyugodt légkörben zajló közös étkezéseket jelenti 

– fejtette ki, majd hozzáfűzte: – De ne felejtsük el azt sem, hogy ne a gyermekünk határozza meg, hogy mit, mikor és hol eszik. Ne rágcsáljon egész nap valami „apróságot” és igyon mellé üdítőt, mert akkor egészen biztos nem lesz éhes, mire a család leül vacsorázni. Ha ezt szülőként elhanyagoljuk, könnyen megágyazhatunk a válogatósságnak, „rossz evőségnek”.

BŰNTUDATIPAR
Ma nincsenek egyszerű helyzetben a szülők, már csak azért sem, mert egy komplett ipar épült arra, hogy vásárlásra ösztönözzék őket. Ezek a reklámok főképp azzal „fenyegetnek”, hogy amennyiben nem vásároljuk meg az általuk kínált, gyermekeknek szánt termékeket, úgy megfosztjuk őket az egészséges fejlődéstől és a boldog élet lehetőségétől. 

A különféle tejitalok, gyümölcspürék, tejpépek és babakekszek szorításából nagyon nehéz kiszabadulni, mert a kisbabás szülők többsége bizonytalan, és úgy érzi, ezek a termékek biztonságot adnak számukra 

– hívta fel a figyelmet Okos Tímea. A szakértő arról is beszélt, hogy a gyerek azt fogja magáról gondolni, amit mi gondolunk róla, vagyis ha mi is úgy állunk hozzá, hogy rossz evő, és folyamatosan azt hangoztatjuk, hogy válogatós, ő maga is így tekint majd önmagára. Ez Gólem-hatásként, egyfajta negatív önbeteljesítő jóslatként hat. – Ha feladjuk a próbálkozást, ezzel együtt elvesszük a lehetőséget tőle, hogy megtanulja megismerni és megszeretni az adott ételt. Kínáljuk neki rendszeresen azokat a – lehetőleg egészséges, nem többszörösen feldolgozott – ételeket, amelyeket mi magunk is eszünk Ahhoz, hogy egy gyermek eldöntse, valamit szeret vagy sem, tíz-húsz alkalommal kell megkóstolnia az adott zöldséget, gyümölcsöt vagy főtt ételt. Sok szülő azonban két-három alkalom után feladja, és a gyermek étkezési repertoárja maximum négy elemből áll. A legnagyobb gond tehát, hogy a családok azonnali változást akarnak, pedig ez gyakran évekbe telhet. A cél nem az, hogy a legkisebbek ma elegendő rosthoz jussanak az adott étellel, hanem hogy néhány év múlva jóízűen megegyék azt – emelte ki.

DÍNÓFALATOK SZORÍTÁSÁBAN 

Ma már egyre több kutatás mutat rá arra is, hogy mennyire káros – mentálisan és fizikailag is – az éttermek gyermekmenü-kínálata. A legkisebbek ugyanis ezekből azt az üzenetet kódolják, hogy az ő ennivalójuknak teljesen másképp kell kinéznie.

A kisgyermekek rossz étkezési szokásai ellen harcol Okos Tímea táplálkozási szakértő                                                Fotó: Teknős Miklós

– Ez egyfajta pavlovi reflexként hat, és egy idő után már evidensnek tekintik, hogy kiskutya és dínó formájú legyen a vacsora. Ezek a többszörösen feldolgozott termékek rengeteg elhízáshoz vezető, tápanyagnak aligha nevezhető összetevőt tartalmaznak, amelyek életre szóló károkat okozhatnak, ha túl nagy mennyiségben és arányban szerepelnek az étrendben – vélte a tanácsadó. Pedig nem volt ez mindig így: kezdetben a gyerekmenü még egészen más célt szolgál, mint manapság. Az 1920-as években az Egyesült Államokban jelent meg elsőként az éttermek kínálatában a gyerekmenü fogalma, amelyet az alkoholtilalom miatti kieső bevétel pótlására találtak ki a vendéglátósok. 

Amíg korábban nem volt szokás, hogy gyermekeikkel együtt járjanak a családok étterembe, akkor a legfőbb bevételi forrást jelentették. Ezek a menük ugyanakkor azt a célt szolgálták, hogy a kicsiknek segítsenek kialakítani egy változatos étkezési szokást, az akkori gyermekeknek szánt menük így olyan zöldségekkel voltak tele, mint a spárga, a borsó vagy a cékla.

Az ötvenes évekig a konzervgyártó cégek a hadiipar ellátását szolgálták, ám a hidegháború során az élelmiszeripar fordulatot vett, és a friss alapanyagokból főzött ételek helyett a konzervek, az előre csomagolt ételek vették át a hatalmat. A kilencvenes évek újabb változást hozott, és a reklámok egyre inkább a gyerekeket célozták meg, a piacokat pedig letarolták a bébiételek és a mesefigurás termékek.

A marketingben ennek a jelenségnek külön neve van: az úgynevezett „pester power” arról szól, hogy a gyerekek rávegyék a szüleiket arra, hogy valamit megvegyenek nekik – és ezt ki is használják a marketingesek. Ezeken a termékeken pedig természetesen a kicsik kedvenc mesefigurái vannak. Ezért nem lehet egy toporzékoló gyermeket meggyőzni ilyenkor, hogy nincs erre a cukros üdítőre szüksége, hiszen ismeri, kötődik hozzá érzelmileg. Ugyanakkor hosszú távon megéri kitartani és nemet mondani, mert ezzel tudjuk megalapozni a gyermekünk valódi, marketingmentes, élethosszig tartó egészséges életmódját 

– foglalta össze Okos Tímea.

 

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.