Egy „ismeretlen” márciusi ifjú portréjához

Hamary Dániel a márciusi ifjak egyik kevésbé ismert alakja, annak ellenére, hogy igen mozgalmas életutat járt be.

Dr. kisigmándi Hamary Dániel (1826-1892) Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum

Dr. kisigmándi Hamary Dániel (1826–1892) (Fotó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum)

Tatára hazatérve a politikai csatározások színterétől távol maradt és nem menekült el a császáriak elől.

 1849 áprilisában, amikor Tatát visszafoglalták a magyar csapatok, önként állt a zászló alá: jelentkezett a tatai 99. honvédzászlóaljba. Csapattestével a komáromi várőrséghez vezényelték, ahol áthelyezték a tüzérséghez. Több cikke is megjelent a Komáromi Értesítőben és a Komáromi Lapokban. Tűzmesteri (őrmesteri) rendfokozatban alsószalóki Krivácsy József őrnagy (1849. augusztus 1-jétől alezredes), Komárom tüzérparancsnokának parancsőrtisztjeként működött, így volt jelen az 1849. július 2-i és 11-i komáromi csatákban. E beosztásában nem sokkal Komárom kapitulációja előtt hadnaggyá lépett elő.

Visszaült az iskolapadba és folytatta félbemaradt orvosi tanulmányait. Komáromi menlevele révén elvben mentesült a császári zaklatások alól, de ennek ellenére többször vegzálták és volt, hogy több hétig fogságban tartották. 1853-ban végzett, a budai szegény gyermekkórházban kapott Dr. Bókay János mellett másod-asszisztensi állást. Orvos sebész doktorrá 1854-ben avatták, ekkor került Tatára gyakorló orvosnak. 

Már az 1850-es évek derekától számos orvosi témájú cikke, írása látott napvilágot, de irodalmi alkotásai is megjelentek nyomtatásban, számos álnevet használt (pl. Adomák Mari, Borongó, A körpáholy belső titkos tanácsosa, Futásfalvi Jenő, Hertelendy, Szerelmes zivatar, Piros Pista, Rendetlen levelező, Zordon vagy Vitéz Hári János).

Hamary D. = Hamar (1874-től Hamary) Dániel műtermi képe, amely 1864. október 22-én készült Tatán (Fotó: Babucs Zoltán gyűjteménye)

Igen aktív társadalmi életet élt, 1858-ban a tatai vár melletti Öreg-tó partján fürdőt építtetett, a helyi református gyülekezet megválasztotta elöljárójának, majd az elöljáróság jegyzője lett, a református gimnáziumban könyvtárat hozott létre. 1859-ben Kazinczy-ünnepet szervezett – ebben az évben vette nőül Ruysz Izabellát –, két évvel később megválasztották Tata-Tóváros tanácsosának, ám e tisztséget csak rövid ideig viselte. Amikor 1863-ban megalakult a Neszmély vidéki borász társulat, tagjai közé választották és megtették pénztárnoknak. Ebben az esztendőben a magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésén tartott előadást, elkészítette az orvosi segítő egyesület tervét, illetve a Kisfaludy Társaság anyagi támogatói között találjuk. Amikor 1864-ben létrejött a magyar orvosi könyvkiadó társulat, szintén az alapítók között volt, 200 forinttal támogatva a kiadó indulását. A szívbetegségek különös kór- és gyógytana című, 1865-ben Komáromban megjelent munkája az első, ilyen témában magyarul nyomatásban megjelent orvosi szakkönyv volt. A budapesti királyi orvosegylet levelező tagjai közé választotta, részese volt a tatai kaszinó megalapításának, 1870-től ennek elnökeként működött, de a tatai református iskolaszék elnöki tisztségét is megkapta. A kiegyezés évében Komárom vármegye tiszteletbeli főorvosának választották, alapítója volt a tatai honvédegyletnek, ennek főjegyzőjévé is megválasztották.

Alapmunkának számító Komáromi napok 1849-ben, Klapka György honvédtábornok alatt című kötete 1869-ben jelent meg Pesten, de a szabadságharc témakörében még további cikkei, visszaemlékezés részletei is megjelentek nyomtatásban. E kötet előszavában olvashatjuk az alábbi sorokat: 

„Az elviharzott 1848–49-dik évek örökre emlékezetes nagy napjaiból, véres küzdelmeiből írunk le egy részletet, a legfontosabbak egyikét, melyet Komárom várőrsége élt át, s kitörölhetlen betűkkel vésett be magatartásával, fegyverével a történelem lapjaira Klapka György honvédtábornok vezérlete alatt 1849-ik évben.

Ez irat egyszerű – de hű – emlékezés akar lenni ama nagy időkre, távol minden igénytől.

Hogy a magyar haza miért és miként sodortatott az óriás küzdelmekbe, arról nem szólunk, eléggé tudva van az; bár még is oly sokszor érte és éri a kíméletlen kárhoztatás, az elismerő helyeslés, gyöngéd hangjai mellett! (...)

Mi célunkhoz képest szóljunk csak az emlitett időről, s lássuk mint küzdött Komárom várőrsége – a honvédsereg – Klapka vezérlete alatt, a magyar haza elévülhetlen jogai- s a legújabb kor szép eszméiért!

Jelen mű érdeke némi fokozódást nyerhet az által, hogy a ki irta, maga is a küzdők közt volt s ágyúi mellett kardját sem hagyta pihenni.

Iratunkban a tárgylagosságot tartjuk leginkább szem előtt, azért legfőbb gonddal arra törekvénk, hogy a kormánybiztosi, várkormányi és hadseregparancsnoki hivatalos hirdetéseket, jelentéseket, tudósításokat stb., – melyek az események leghivebb tükrei – egész terjedelmükben, hiven, közvetlenül az első forrásból merítve, időrendben közölhessük.

A szabadsajtó működését is jelezzük, mely a »Komáromi lapok«-ban elismerést érdemlő buzgalommal ragyogtatá hatalmát még akkor is, midőn már a haza napja »szülötte bűnein« leszállt s leigázott földén mindenütt az ellenséges hadak – tartózkodás nélkül –száguldozhatának.”

Amikor felállították a Magyar Királyi Honvédséget, szolgálatra jelentkezett és 1869-ben kinevezték a tatai állomáshelyű esztergom–komáromi 64. honvédzászlóalj orvosává. 1871. július 13-án Sopronba helyezték át dandárorvosként, ahol Ballagi Károly tanfelügyelővel 

a magyar nyelv ügyét mozdította elő. 

A magyar orvosok és természetvizsgálók XIV. nagygyűlése döntésének értelmében 1872-ben annak titkáraként dolgozott, az 1874-es győri nagygyűlésen pedig az 1848–1874 között magyar nyelven megjelent orvosi munkák könyvészeti kimutatására 20 arany jutalmat tűzött ki. Ebben az évben az 1. honvéd dandárparancsnokság állományába helyezték át Budapestre, egyúttal a budapesti orvosi kör igazgató tanácsának tagjául választotta. 1874. december 2-án uralkodói jóváhagyással, nemessége megtartásával nevét Hamaryra változtatta. 1876. október 30-án újabb áthelyezés révén a székesfehérvári V. honvéd kerületi parancsnoksághoz került törzsorvosi beosztásba (miközben 1878. január 1-jén törzsorvossá – vagyis orvos őrnaggyá – léptették elő), majd 1882-ben visszakerült Budapestre, mint az I. honvéd kerület törzsorvosa és egészségügyi előadó. 1885-ben részese volt a budai református egyházközség megalapításának.

1886-ban vált meg a tényleges honvéd törzsorvosi szolgálattól és helyezték nyugállományba, 1889. május 24-én megkapta a kisigmándi nemesi előnevet. Hatvannégy esztendős korában, 1892. február 21-én halt meg Budapesten, végső nyughelye a tatai Almás úti temetőben található. Nevét utca és emléktábla őrzi Tatán, ahol szülőháza a Tópart utca 6. szám alatt ma is áll.

Hamary Dániel a márciusi ifjak egyik kevésbé ismert alakja, annak ellenére, hogy igen mozgalmas életutat járt be, s ő volt az első, magyar nyelven megjelent kardiológiai orvosi szakkönyv szerzője.

Haláláig megőrizte 48-as eszmeiségét és sohasem feledte el, hogy az 1848/49-es magyar szabadságharcban Kossuth Lajos hadnagya volt.

A szerző Babucs Zoltán, az Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának ügyvivő szakértője