Ha név szerint kellene a márciusi ifjakat felsorolnunk, bizony gondban lennénk. Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál neve mindnyájunk előtt ismeretes, de közülük számosan „szürke eminenciások” voltak, akik szintúgy tették a dolgukat, mégsem váltak országosan ismertté. Ilyen személy volt Hamar (1874-től Hamary) Dániel, akinek életpályáját az alábbiakban vázolja fel cikkében a Magyarságkutató Intézet. (Az 1864-ben róla készült műtermi felvétel oldalági rokona, Buzássy Barnabás családi fotói közül származik, és nagylelkű felajánlásának köszönhetően került Babucs Zoltán gyűjteményébe.)

Hamar Dániel kalaposmester és rév-komáromi Patkó Lídia házasságából 1826. március 26-án született fiuk, aki édesapja után a Dániel keresztnevet kapta. A református Hamar család a székelyföldi Futásfalváról származott. A tatai református elemi iskolában kezdte meg tanulmányait, majd szülei Óbudára adták, hogy megtanulja a német nyelvet. A gimnázium első öt osztályát Tatán végezte, míg a VI. osztályt (poesis) magántanulóként. 1843-ban a VII. osztályt (logica) már a pápai református kollégiumban járta ki. Itt két esztendeig dolgozott a kollégiumi könyvtárban, jegyzője volt a Képzőtársaságnak, valamint szerkesztette a Bajza című kézirati lapot. Tevékenységéért dicséretben részesült, s miután a jogot abszolválta, 1847-ben Pestre ment, hogy orvosi tanulmányokat folytasson. Ekkoriban már írásai jelentek meg többek között a Pesti Divatlapban, a Hazánkban és az Életképekben.
A márciusi ifjak társaságába kerülve Vasvári Pál barátjává fogadta, 1848. március 15-én ott volt a 12 pont proklamálásánál, és részt vett Táncsics kiszabadításában.
A forradalmi napokat követően hamarabb ért véget a tanítás, ezért hazament szülővárosába, ahol népgyűléseket szervezett többedmagával, végül felcsapott nemzetőrnek édesapjával és két testvérével együtt. A sajtótól nem szakadt el, hiszen a Márczius Tizenötödike és a Közlöny hasábjain is jelentek meg írásai. A komáromi nemzetőrök soraiban vett részt a magyar fősereg Jelasics elleni hadműveleteiben, és 1848. október 30-án ott volt a vereséggel végződött schwechati csatában.