Gyermekkori túlsúly: évekkel lehet rövidebb a mai gyerekek várható élettartama

Muszáj beszélnünk róla és legfőképpen cselekednünk a gyermekkori elhízással kapcsolatban, mert a kiskorban kialakult túlsúly miatti krónikus betegségek évekkel csökkentik a várható élettartamot – hívta fel a figyelmet Gitidiszné Gyetván Krisztina. A Magyar Védőnők Egyesületének elnöke arról is beszélt, minden eddiginél nagyobb figyelemre és szeretetre van szükség ahhoz, hogy a pandémia és a háborús válság nehézségeit feloldják és időben megfelelő szakemberhez jussanak a gyerekek.

20230308 Budapest Gitidiszné Gyetván Krisztina a Magyar Védőnők Egyesülete elnöke Fotó: Mirkó István (MI) Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István

– Említette az evészavart. A statisztikák szerint minden harmadik gyermek túlsúlyos, beleértve az óvodáskorúakat is. Az egyre növekvő számok visszaszorításában hogyan tudnak bekapcsolódni?

– Az, hogy az iskoláskorú gyermekeket látva megállapítjuk, nagy baj van, nem elég. Sokkal korábban, már a várandósság alatt be kell avatkoznunk, hiszen ma már tudjuk, már magzati korban elkezdődnek azok a folyamatok, amelyek befolyásolják a gyermek egészségét, így a testsúlyát is. Ahogyan azt is tudjuk, hogy egy elhízott anyánál nagyobb eséllyel várható komplikáció a szülés közben – magasabb a császármetszés esélye, az esetleges komplikációk miatt el lesznek különítve a picivel, és az anyatejes táplálás nem indul el, a tápszeres, cumisüvegből való táplálás pedig rendszerint túletetéshez vezethet. De azokon a szokásokon is változtatniuk kell a családoknak, ahol az étkezés nem családi esemény, hanem jutalmazás vagy büntetési eszköz. Ezek mind alapot adnak arra, hogy a gyermek súlyproblémával küzd majd talán egész életében, és ami számtalan krónikus betegséghez vezet.

 Muszáj beszélnünk erről és legfőképpen cselekednünk, mert a túlsúly okozta betegségek miatt a mai gyerekek várható élettartama messze elmarad majd a mostani generációkéhoz képest.

– Nem túlzás azt állítani, hogy sok édesanya, baba életében sorsfordító lehet a védőnők jelenléte. Mennyire tudnak nem bevonódni és a nehéz sorsokat látván csak a szakmai oldalra koncentrálni?

– Nehéz nem arra gondolni, hogyan tudnánk „megmenteni” azokat a babákat, akik egy olyan helyre, olyan sorsra születnek, amit nehéz vagy talán lehetetlen lesz maga mögé utasítania és egy másik utat járnia. Nehéz látni azt is, amikor egy rossz szociális és társadalmi helyzetben élő édesanya segélykérőn néz ránk és azt kérdezi, hogyan tudna gyermekének másfajta jövőt teremteni. Ezek az anyák – a társadalmi megítéléssel ellentétben – nagyon erősen kötődnek a gyermekeikhez, tényleg jó anyák akarnak lenni, és megadni nekik azt, ami nekik nem adatott meg. Azokat az anyákat sem hagyhatjuk magukra, akik elveszették gyermeküket. Emlékszem, pályakezdőként úgy éreztem, nincs lelki erőm elmenni egy ilyen édesanyához, aztán arra gondoltam, pontosan azért kell mennem, mert a tragédiát követően – a családot leszámítva – sem a szülész, sem az orvos nem tartja a kapcsolatot tovább a gyászoló anyával.

– Az utóbbi években egyre inkább jellemző a szülőkre, hogy „önjárók” lettek, és a védőnők, szakorvosok helyett különböző facebookos csoportokban, az internetről vagy más szülők tapasztalatai alapján tájékozódnak. Mi a véleménye erről?

– Szerintem nem rossz, hogy az anyáknak egyre nagyobb önbizalmuk van, és egy-egy probléma kapcsán mernek gondolkodni, utánaolvasni egy problémának, az azonban közel sem biztos, hogy a legmegbízhatóbb forrásokból tájékozódnak. Laikusként nagyon nehéz eldönteni, hogy az internetes keresések eredményeként kapott találatok közül melyik releváns. Fontos, hogy a védőnő tudására és tapasztalatára alapozva párbeszéd jöjjön létre, és a szülők képesek legyenek meghallani és elfogadni a védőnő szavait is. Mi, védőnők információkat és figyelmet adunk a kismamáknak, anyáknak, de a döntés mindig az ő kezükben van. Nem az a feladatunk, hogy számonkérjünk valakit vagy utasítsuk, hanem hogy kísérjük egy olyan életszakaszban, ami az egész család életére hatással van. Ugyanakkor természetesen vannak helyzetek, amikor a gyermek, vagy az anya, apa érdekében kötelességünk jelezni.

– Néhány éve még közel félezer betöltetlen praxis volt országszerte. Most milyen ez az arány?

– Jobb a helyzet, a védőnői körzetek nyolcvan százaléka be van töltve. Külön öröm, hogy egyre több fiatal érkezik hozzánk és választja ezt a hivatást, pedig nem könnyű munka a miénk. Egyetlen kollégához kétszáz fő – várandós, csecsemő és kisgyermek – tartozik, emellett részt vesznek az iskolai szűrésben, prevencióban, előadásokat és klubokat tartanak. Amikor azt mondjuk, hogy a védőnői hivatás hungarikum, akkor ennek komoly jelentősége van, hiszen más országokkal ellentétben a szülőket magukra hagyják a gyermek hatéves koráig. Mi viszont több mint száz éve nyújtunk támaszt az anyák, apák, gyerekek, családok életében.

Borítókép: Gitidiszné Gyerván Krisztina, a MAVE elnöke (Fotó: Mirkó István)