– A pszichológiai és lelki támogatás a rákos betegek esetében elengedhetetlen, így lettem én minden gyermek Dénes bácsija, aki közvetít az orvosi kezelés, az ápolói munka és a szülői félelem között, hogy közösen építsük fel minden gyermek lelkében a gyógyulás bizalmát. Nevetek, bízom, szenvedek, sírok, ahogy az adott nap és adott helyzet megkívánja. Örülök minden gyógyulásnak, és őrzöm a reményt a reménytelenség idején is – így mutatkozik be röviden Kovács Dénes, a szegedi gyermekgyógyászati klinika onkológia és hematológia osztályának szakpszichológusa a Reménysugár Alapítvány honlapján. A szervezetről fontos tudni, hogy 24 éve jött létre a dél-magyarországi régió daganatos és leukémiás gyermekek kezelésének támogatására, rehabilitációjának segítésére.

Kovács Dénes mára legendássá vált lélekgyógyító élete a székelyföldi Máréfalváról indult az 1960-as évek közepén, ahol hagyományos vallásos erdélyi parasztcsaládban nőtt fel. Ahogy ő fogalmaz: az édesapja olvasó parasztember volt, miként a nagyapja is. Annyi különbséggel, hogy utóbbi írt is, és képes volt azért teheneket eladni, hogy könyveket vásároljon. Tette mindezt annak ellenére, hogy a feleségével tíz gyermeket neveltek, így minden pénzre szükség lett volna. Ebből a közegből indult el pályáján Kovács Dénes.
Noha később jezsuita szerzetes lettem, a hivatásra sohasem készültem, sőt szinte menekültem a papság gondolata elől. Ez a személyiségemből fakad, a nagymamám nem véletlenül hívott Jónásnak, mondván, én sohasem azt csinálom, amit mások akarnak, hanem mindig külön utakat keresek
– emeli ki.
Fordulatos élet
Mégis a papság felé terelődött, mert az egyházi iskola vonzotta, utána pedig érdekelte a teológia és a filozófia. Aztán, amikor színt kellett volna vallania, jött az 1989-es romániai forradalom. Ekkor adódott egy lehetőség, hogy Innsbruckba mehetett tanulni a jezsuitákhoz. Ez az első komolyabb fordulatot hozta az életében, mert az ausztriai tanulmányai alatt felismerte, hogy a jezsuita atyák szellemisége – a nagyfokú szabadság és elköteleződés – közel áll hozzá. Úgy gondolta, ezzel a szellemiséggel ő is tudja végezni a papi hivatást. Ráadásul a születésnapján meghalt az egyik jezsuita, Kozma György atya, és azt érezte, hogy be kell állnia a helyére.
Ezt azonban úgy tette, többek között egy pap barátja hatására, hogy nem akart sem túlságosan hagyományos, sem nagyon modern lenni. A kettő között megtalálta az arany középutat a jezsuita szellemiséget is követve.
Tizenhárom év után, negyvenéves korában azonban Kovács Dénes életében újabb fordulat következett be. Kilépett az egyházból, de mint mondja, nem menekült, már csak azért sem, mert szavai szerint leginkább eddig a jezsuita rendben érezte otthon magát. – A kilépés hátterében egy személyes konfliktus volt, amit úgy kezelek, mint egy balesetet. Ugyanakkor mindent átgondoltam, átimádkoztam, átbeszélgettem, nem haraggal jöttem el. Sőt a jezsuita identitást, szellemiséget a mai napig őrzöm magamban, és vigyázok is rá, hogy megmaradjon – emeli ki.