A kárpátaljai katakombaegyház rendíthetetlen papja

A kommunizmus áldozatainak idei emléknapján az Ortutay Elemér hitvalló görögkatolikus pap emlékét őrző és ápoló beregszászi Or­tutay Elemér Görögkatolikus Központ, illetve Pavlics István, nyugalmazott jánosházi plébános kapta a Parma Fidei – Hit pajzsa díjat. Az elismerés – mint azt beszédében Marosi István atya, a központ igazgatója is kiemelte – valójában a névadónak, Ortutay Elemérnek járt volna, aki sajnos huszonhat év óta már csak lélekben van közöttünk. Hitének rendíthetetlensége és nemzetéért való makacs tenni akarása ma különösen példamutató mindannyiunk számára.

Marosi István görögkatolikus atya Beregszász Fotó: Ortutay Központ Forrás: Ortutay Központ

Ortutay Jenő főesperes letartóztatása után. Fotó: Ortutay-központ

Huszonöt év Gulág misézésért

A szovjetizálási módszertanába illeszkedett a görögkatolikus egyház feje, Romzsa Tódor püspök meggyilkolása, majd – az összes nem pravoszláv felekezettel együtt – az egyház(ak) felszámolása is. A papokat, lelkészeket és rabbikat koholt vádak alapján 10–25 év kényszermunkára ítélték, miközben a görögkatolikusokat egzisztenciális döntésre kényszerítették, miszerint ha átlépnek a pravoszláv egyházba, akkor nem esik bántódásuk, folytathatják tovább papi hivatásukat. A téma kutatója, az Ortutay Központ igazgatója, Marosi István beregszászi atya adatai szerint 382 ruszin, ukrán, szlovák, román és magyar nemzetiségű görögkatolikus pap fele valóban aposztata (hittagadó) lett, míg 128-an hitvallóként vállalták a következményeket: harmincat közülük azonnal meggyilkoltak, a többiek kevés kivétellel kényszermunkatáborba kerültek. Ortutay Elemér is közéjük tartozott, noha egyetemi katedrával is csábították, mégsem tagadta meg papi esküjét. Bíróság elé citálták, és huszonöt évet kapott a „fasizmus támogatásáért” olyan „perdöntő bizonyítékok” alapján, hogy misézett Horthy neve napján és Hitler hatalomra jutásának évfordulóján.

Ortutay Elemér (balról a második) és rabtársai a Gulágon. Fotó: Ortutay-központ

 

Katakombaegyház

A kényszermunkatáborból hét évvel később, 1956-ban engedték haza a családjához. Kályhagyári munkásként, majd raktárosként dolgozhatott Ungváron, de munkahelyén nem is sejtették róla, hogy teológiai doktor. „Önfeloszlatás” címszó alatt ekkorra már ténylegesen betiltották Kárpátalja legnépesebb egyházát, templomait a pravoszláv egyház kapta meg. Csakhogy Ortutay – a gulágról szintén hazatért Chira Sándor püspökkel és az életben maradt paptársakkal együtt – titokban megszervezte az illegális Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyét mint „katakombaegyházat”.

Papi szeminárium a konyhaasztalnál

Ez úgy működött, hogy a papok a világtól (és a KGB-től) rejtve családoknál végezték a liturgiát, az esketéseket, a keresztelőket, és titokban temettek. Így maradt fenn illegalitásban a görögkatolikus egyház a szovjet világ végéig. Sőt Halavács József titokban felszentelt segédpüspökkel közösen Ortutay Elemér irányította a titkos szemináriumot is, ami abból állt, hogy a paptanárok a lakásukon magánbeszélgetésnek álcázva oktatták a papnövendékeket. Ebben a képzési gyakorlatban nyolc-tíz paptanár vett részt, és az évek során 48 fiatalt készítettek fel a görögkatolikus papi hivatásra. A KGB szimatolt, időnként házkutatást tartott náluk, de nem tudtak „fogást találni” rajtuk, mivel – és ez a legszebb az egészben – a hívek, a növendékek között egy sem akadt, aki júdásnak bizonyult volna.

Ortutay Elemér atya szentáldozás előtt. Háttérben titkos szemináriumi tanítványa, Szabó Konstantin. Fotó: Ortutay-központ

Ortutay Elemér 1993–94 környékén komoly szerepet vállalt a görögkatolikus egyház kárpátaljai újjászervezésé­ben. Életművére az tette fel a koronát, amikor 1991-ben II. János Pál pápa személyes kérésére Máriapócson a Szentatyával együtt misézhetett. Úgy érezte, ez számára minden szenvedéséért kárpótló ajándék volt a Jóistentől.

Címlapkép: görögkatolikus szertartás, háttérben Marosi István atya (Fotó: Ortutay-központ)