Az elismerést szimbolizáló vörösréz pajzsot – Madarassy István Kossuth-díjas ötvösművész alkotását – szombaton Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter, Spányi Antal megyés püspök, Martos Levente Balázs segédpüspök, a Központi Papnevelő Intézet rektora, Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, Demkó Ferenc és Marosi István görögkatolikus atyák és Horváth Béla, volt országgyűlési képviselő, a díj alapítója jelenlétében, népes közönség előtt adták át Budapesten, a Jezsuita Rend Párbeszéd Háza dísztermében.
De ki is volt Ortutay Elemér, és miben áll erkölcsi nagysága? Személye a trianoni Magyarországon máig alig ismert, miközben alakja a kárpátaljai magyar (ukrán és román) görögkatolikusok – és más felekezethez tartozók körében is – szinte ikonnak számít. 1916-ban Kövesligeten, több évszázadra visszatekintő görögkatolikus papi dinasztia sarjaként született. Beregszászon, Olmützben, majd Budapesten tanult, és teológiai doktor lett. Papi pályája 1944-ig úgy alakult, ahogy annak normális körülmények között történnie kellett: Ungváron paptanárként, a püspök környezetében dolgozott. Csakhogy 1944-ben bekövetkezett nemzetünk eddigi talán legnagyobb tragédiája, ami mindent megváltozatott: a kommunizmus.
Sztálin az NKVD ügynöklistáján is szereplő, nem mellékesen szabadkőműves páholytag Edvard Benes ajánlatát elfogadva úgy döntött, hogy a felvidéki magyarság kitelepítésének engedélyezése fejében Csehszlovákia lemond a Trianonban neki ítélt Kárpátaljáról, amelyet másodszor is leválasztva Magyarországról ezúttal a Szovjetunióhoz, azon belül az Ukrán Szocialista Tagköztársasághoz csatolnak. Ezt aztán a jaltai konferencián szentesítette is a győztes hatalmak képviselőivel.
A vegyes népességű Kárpátalja magyar és német lakosságának erőszakos asszimilációja a szovjetizálás forgatókönyve szerint azonnal elkezdődött, mindenekelőtt az értelmiség megtörésével. Az elsők között letartóztatott görögkatolikus papok egyike Ortutay Elemér édesapja, Ortutay Jenő főesperes, Beregszász polgármestere, Kárpátalja visszatérte után a magyar parlament felsőházi képviselője volt. Ortutay Jenőt tíz év kényszermunkára ítélték, 1950 szentestéjén, egy gulágtáborban 61 évesen éhen halt.
Huszonöt év Gulág misézésért
A szovjetizálási módszertanába illeszkedett a görögkatolikus egyház feje, Romzsa Tódor püspök meggyilkolása, majd – az összes nem pravoszláv felekezettel együtt – az egyház(ak) felszámolása is. A papokat, lelkészeket és rabbikat koholt vádak alapján 10–25 év kényszermunkára ítélték, miközben a görögkatolikusokat egzisztenciális döntésre kényszerítették, miszerint ha átlépnek a pravoszláv egyházba, akkor nem esik bántódásuk, folytathatják tovább papi hivatásukat. A téma kutatója, az Ortutay Központ igazgatója, Marosi István beregszászi atya adatai szerint 382 ruszin, ukrán, szlovák, román és magyar nemzetiségű görögkatolikus pap fele valóban aposztata (hittagadó) lett, míg 128-an hitvallóként vállalták a következményeket: harmincat közülük azonnal meggyilkoltak, a többiek kevés kivétellel kényszermunkatáborba kerültek. Ortutay Elemér is közéjük tartozott, noha egyetemi katedrával is csábították, mégsem tagadta meg papi esküjét. Bíróság elé citálták, és huszonöt évet kapott a „fasizmus támogatásáért” olyan „perdöntő bizonyítékok” alapján, hogy misézett Horthy neve napján és Hitler hatalomra jutásának évfordulóján.
