Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter a szombati budapesti díjátadón kiemelte: Méltó és igazságos újra és újra felidézni azok példáját, akik a hit, a remény és a szeretet nevében kiálltak embertársaikért akkor is, amikor ez rengeteg szenvedéssel és áldozattal járt.
„Mi, magyarok mindig is a kereszténységből merítettünk erőt” – fogalmazott, hozzátéve, így tett Ortutay Elemér görögkatolikus pap is, aki olyan korban szolgálta Istent, amikor az egyház az egész Kárpát-medencében, de főleg Kárpátalján a legkeményebb üldöztetésnek volt kitéve.
Csák János kitért arra is:
Kárpátalján magyarnak lenni az utóbbi száz évben nem volt könnyű, mára azonban végveszélybe került a magyar közösség.
Most a legfontosabb a háború elől menekülők segítése és befogadása, de ugyanilyen fontos, hogy a háború után majd újjáépítsük Kárpátalján a magyar életet – jelentette ki a miniszter.
Hozzátette: a kormány a továbbiakban is minden segítséget meg fog adni, hogy a magyar közösség ápolhassa hagyományait és szerves része maradhasson a Kárpát-medencei magyar életvilágnak.
Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, a díj kurátora Ortutay Elemérről szólva felidézte:
az Ortutay család két és fél évszázadon keresztül adott papot a görögkatolikus egyháznak. Nélkülük aligha létezne ma az egyház Kárpátalján.
A család utolsó felszentelt papja, Ortutay Elemér a Huszt környéki Kövesligeten született. 1941-ben, Ungváron szentelték pappá, ahol feleségével, Vitéz Gabriellával és gyermekeivel élt és gimnáziumi hittanárként, cserkészparancsnokként, káplánként, 1945-től teológiai tanárként működött.
Elmondta, az egyházüldözés Kárpátalján a szovjet uralom első percében elindult. A görögkatolikus egyház beolvasztása az ortodox egyházba különösen kegyetlen módon folyt, az egyházat betiltották, püspöküket meggyilkolták, épületeiket lerombolták. A kárpátaljai görögkatolikus egyház mégis túlélte ezeket az évtizedeket, hála 30 mártír és sok más, titokban működő papjának.
Ortutay Elemért - miután az egyház betiltása után sem hagyott fel a papi szolgálattal - a szovjet hatóságok 1949-ben 25 év börtönre ítélték. Rabsága idején dolgozott szénbányában, majd építkezéseken. 1956-os szabadulása után 17 éven át kályhagyárban dolgozott, majd 2 évig raktáros volt. Ez idő alatt folyamatos rendőri megfigyelés alatt állt. Ennek ellenére titokban naponta misézett, esketett és keresztelt, lakásán 18 fiatalt készített fel a papi pályára.
1989-től újra tevékenykedhetett papként, életének 81. évében hunyt el Ungváron.
A róla elnevezett központ célja a görögkatolikus egyház örökségére épülő, az egyház és a társadalom számára hasznos programok szervezése. A központban működik szakkollégium, múzeum, könyvtár, archívum, szerveznek konferenciákat, jelentetnek meg kiadványokat - tette hozzá Sajgó Szabolcs.
