– Megvolt az ebéd? Mi finomat ettek? – kérdezi a budatétényi Reménysugár Habilitációs Intézet második emeleti lakóegységébe belépve a tálalókonyhában tartózkodó, súlyos-halmozott fogyatékossággal élő ellátottakat Dávid Tamás megbízott igazgató. A lakók köszönnek, majd ki szóban válaszol, ki az üres tányérjával jelzi, hogy igen, túl vannak az ebéden. Az egyik középkorú férfi némi elégedetlenségének ad hangot, többször is megjegyzi: nem szereti a zöldséglevest. Megnyugtatják, hogy nem mindennap ez lesz a menüben, de a változatos étrendhez ez is hozzátartozik.
Továbbhaladva az igazgató megmutatja az egyik szobát, ahol egy hölgy lakik, a saját kérésére egyedül. Látszik, hogy a szobának női lakója van: nagy a rend, az egyik uralkodó szín pedig a rózsaszín. Szinte minden felületet pálmafát és fagylaltot ábrázoló matricák borítanak, így a ruhásszekrény ajtaját is.
A szekrénybe kukkantva bizonyosságot szerezhetünk arról, hogy a lakó valóban szeret rendet rakni: színpompás ruhái akkurátusan összehajtva, egymásra pakolva sorakoznak a polcokon. Melléjük egyenes vonalat lehetne húzni.
Fradi-címer a falon
Egy emelettel lejjebb a legtöbben mostanra már szintén befejezték az ebédet, de van, aki még az utolsó falatoknál tart. Egy középkorú férfi egy Fradi feliratos poharat tart a kezében. – Hajrá, Fradi! Mit szól? A Ferencváros lett a bajnok! – próbálja őt szóra bírni Dávid Tamás. A férfi elmosolyodik, majd szinte maga elé mondja: „Igen, igen.” Azt is megtudjuk tőle, hogy a második fogás rizses hús volt, ezt pedig a legtöbben kedvelik, szívesen megeszik. A férfi ágyát könnyű megtalálni a szinten, a fekhely felett a falon egy hatalmas Fradi-címer díszeleg.
Innen néhány méternyi séta után egy foglalkoztatószobába jutunk, ahol két nővel találkozunk. Az egyikük hallgat, a másik, idősebb hölgy azonban beszédes hangulatában van, szinte dől belőle a szó. Először a szobatársairól mesél, majd azt fejtegeti, miért nem szereti a dolgozók kék keretes belépőkártyáját. Hogy megnyugtassa, Bartis-Giricz Mónika igazgatóhelyettes közli vele, hogy beszélt az édesanyjával, és erről később majd részletesen beszámol neki. A következő szobában két fiatalabb nő fekszik az ágyában. – Köszönjenek a vendégeknek! – kéri az egyik gondozó. – Már köszöntek. De bőven elég, ha csak mosolyognak, az felér egy nagy köszönéssel – jegyzi meg kedvesen Dávid Tamás.
Emlékhely a kápolnában
A lakóegységek után megmutatják a különböző irodákat és azokat a helyiségeket is, ahol a különböző fejlesztések zajlanak. Megtekinthetjük a létesítmény egyik lelki központját, a kápolnát is. Amint belépünk, megpillantjuk az egyik sarokban kialakított emlékhelyet. Itt a szekrényen, illetve a falon azoknak a néhai ellátottaknak a fotóit látni, akik korábban az intézetben éltek. Az itt lakók nagy tiszteletben tartják egykori társaik emlékét, azért is, mert korábban hosszú éveket, akár évtizedeket éltek egy közösségben. Most is van olyan lakó, aki 1965 óta, közel hatvan éve él az intézetben.
A Reménysugár Habilitációs Intézet története egyébként is régre nyúlik vissza, a jogelődjét 1923-ban, éppen száz éve alapították. Bartis-Giricz Mónika elmondja: az intézmény régen egészségügyi gyermekotthon volt, és apácák vezették. Ők foglalkoztak a lakókkal is, akik akkoriban egészen pici korukban kerültek be a házba.
Az otthon profilja később átalakult, egyre inkább szociális intézményként működött, de a lakók mindig súlyos-halmozott fogyatékossággal élők voltak. Szavai szerint az ellátottak jellemzően születésük óta – sok esetben éppen a szülés közbeni oxigénhiány és más komplikációk miatt – fogyatékossággal élők, és ezekkel viselkedészavarok, magatartásproblémák járnak együtt.
A gyógymasszázstól a kutyaterápiáig
Jelenleg 108 lakó él az otthonban, számukra – a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően – az orvosi ellátás biztosított, az intézménybe minden héten jár pszichiáter és neurológus szakorvos is. Vannak, akikkel tartja a családjuk a kapcsolatot, de sok esetben már nagyon idősek a szülők, vagy már nem is élnek. Az elhunyt szülők helyett a testvérek vagy más rokonok veszik át a gondnoki szerepet.
Az ellátottakat az otthonban nagyon sok programmal, kezeléssel próbálják fejleszteni. A mozgásterápiás részlegen gyógytornászok és gyógymasszőrök dolgoznak, akik egy külön szobában vagy igény szerint az ágyuk mellett foglalkoznak a lakókkal. Az intézményben van egy hidroterápiás részleg is, ahol két kádban tangentoros kezelést is kaphatnak az ellátottak. A mozgásterápiás szakemberek mellett mentálhigiénés csoport is segíti a lakókat. A személyzet egyénileg és csoportosan foglalkozik velük, a saját képességeiknek megfelelően. Az ellátottak kézműves-foglalkozásokon vesznek részt, gyöngyöt fűznek, akár a mindennapi munkába is besegítenek. Jellemzően délelőtt egyéni, délután pedig csoportos foglalkozások vannak.
Hétfőn önmegvalósító csoportunk van, szerdán kulturális kör működik nálunk, ahol a neves események a témák, csütörtökön kutyaterápiás foglalkozást is tartunk a lakóknak, ebbe az ellátottak nagy részét be tudjuk vonni
– számol be az intézeti eseményekről Dávid Tamás.
Megkerülhetetlen téma az elmúlás
Bartis-Giricz Mónika ezt annyival egészíti ki, hogy ezeket a programokat az iskolarendhez igazodva, szeptembertől május végéig tartják fejlesztőpedagógusok közreműködésével. De vannak olyan lakók is, akiknek állandó színházbérletük van, hetente járnak előadásokra. Az intézményen belül működő felszentelt kápolnában pedig minden kedden imaszobás foglalkozást tartanak, minden hónap első szerdáján szentmise is van. Az iskolaidőn kívül, nyáron rengeteg kirándulást szerveznek a lakóknak.
A cél az, hogy a lehető legtöbbet nyújtsák az ellátottaknak, akik így jókedvűen, mosolyogva élhetik mindennapjaikat, és ha apró lépésekkel is, de fejlődhetnek.
A lakók egy része naposként apróbb feladatokat is kap: terítenek, letörlik az asztalt, ételt szállítanak a többi lakóegységbe, vagy éppen szétválogatják a tiszta ruhát. Fontos, hogy minden ellátott fejlődését folyamatosan figyelik, értékelik, és a szakmai csapat az érintettek igényeit is figyelembe véve hoz meg minden döntést. Akár új lakóegységbe, csoportba helyezik a gondozottakat, ha erre szükség van. – Megkerülhetetlen téma az elmúlás, a halál, az ezzel kapcsolatos gondolatok a lakóinkat is foglalkoztatják – emeli ki Dávid Tamás.
Nagyon fontos azonban, hogy ők meglepően őszintén, együttérzően, emberien viszonyulnak ehhez a kérdéshez és egymáshoz. Ha viszont szükségesnek ítéljük, akkor az orvosaink segítik az ellátottakat a gyász feldolgozásában
– fűzi hozzá.
Munkatársakat keresnek a szolgálatra
A szakember kitér arra is, hogy amikor tavaly július 4-én az otthon megbízott igazgatója lett, voltak problémák. Ezeknek egy jelentős részét sikerült orvosolniuk, elindították a szükséges változásokat. Javult a belső kommunikáció, a vezetők partnerként tekintenek egymásra, úgy működnek, mint egy második család. Dietetikust vettek fel, aki ellenőrzi az étkeztetést, úgynevezett étlaptanácsot is működtetnek, amire a lakók is javaslatokat tehetnek. A minél változatosabb étrend és magasabb színvonalú étkeztetés érdekében új eszközöket is vásároltak a konyhába.
– A lakók nagy kedvence a Family Frost-os kocsi, aminek a zenéjét bármeddig elhallgatnák – veti közbe Bartis-Giricz Mónika. – Persze a jégkrémet is nagyon szeretik, csakúgy, mint a pizzát vagy a hamburgert.
Büszkék vagyunk az elért eredményeinkre, de természetesen még nem lehetünk elégedettek. A minőségi gondoskodás érdekében szeretnénk több munkatársat alkalmazni intézményünkben, így várjuk ápoló-gondozók és egy vezető ápoló jelentkezését. Ha valaki vidékről jönne hozzánk, el tudjuk helyezni szolgálati szálláshelyen
– tájékoztat a megbízott igazgató. A cél az, hogy a Reménysugárban a lakók minél jobb ellátást kapjanak.
Borítókép: Dávid Tamás megbízott igazgató új lendületet adott az intézménynek (Fotó: Havran Zoltán)
