Hozzátették: a hegyvidékek mellett a Dél-Dunántúlon nagy területen meghaladta a hathavi csapadék a 400 millimétert, a legcsapadékosabb Kékestetőn pedig a 700 millimétert is elérte az idei év csapadékösszege. Az ország legszárazabb része a Dél-Alföld, ahol jellemzően 200 és 250 milliméter közötti csapadék esett eddig.
Megjegyezték: tavaly az év első felében a Tiszántúlon többfelé 100 milliméter sem hullott, és a 250 millimétert is csak kevés helyen érte el az első fél évben lehullott csapadék mennyisége.
A meteorológiai szolgálat arról is írt bejegyzésében, hogy a júniusi középhőmérséklet országos átlagban 19,8 fok volt, ami megegyezik az 1991–2020 közötti évek átlagával. A havi középhőmérséklet a középső és a déli országrészben általában kevéssel 20 fok felett, másutt az alatt alakult.
A júniusi csapadék országos átlagban az eddig beérkezett adatok alapján 76,7 milliméter volt, ami szintén átlagosnak tekinthető, 1991–2020 között ugyanis 71,8 milliméter volt az átlag. A csapadék többnyire záporokból, zivatarokból hullott, de több napon is voltak felhőszakadások, így az országon belül jelentős különbségek alakultak ki, akár kis területen belül is. Példaként említették, hogy Törökszentmiklóson 197 milliméter volt a június havi csapadék, míg a körülbelül tíz kilométerre délre fekvő Kétpón csak 34 milliméter esett a hónapban.
A legcsapadékosabb terület a májushoz hasonlóan júniusban is a Mátra volt, ahol 200 milliméter feletti havi csapadékot is mértek, a szárazabb Dél-Alföldön eközben többfelé 40 milliméter alatt maradt a júniusi csapadékösszeg – írták.
Agrometeorológia: nem volt hiány csapadékból tavasszal, de a fagyos hajnalok idén is veszélyeztették a gyümölcsösöket
Változékony, szeszélyes tavaszi időjárás jellemezte az idei tavaszt: az elmúlt évektől eltérően csapadékból nem volt hiány, azonban a fagyos hajnalok az idén is április végéig veszélyeztették a gyümölcsösöket. Az átlaghőmérséklet a sokéves átlag körül alakult, azonban az átlag jókora kilengéseket is takart – írta az Országos Meteorológiai Szolgálat az idei tavaszról készített agrometeorológiai elemzésében.
Azt írták: a szántóföldi növények jellemzően jól teleltek, és az idén is viszonylag hamar fejlődésnek indultak, ahogy a korai gyümölcsfák rügyei is már februárban megpattantak, azonban a vegetáció túl korai fejlődését visszafogták a március első felében még több hullámban érkező hideg légtömegek.
Március utolsó hetében is hideg, sarkvidéki levegő okozott erősen fagyos hajnalokat, amelyben a már virágzó csonthéjasok, elsősorban a kajszi szenvedett védekezés nélkül fagykárokat. A március összességében az átlagosnál 1-2 fokkal melegebben, és az ország nagy részén csapadékosabban alakult.
Az április is rendkívül szeszélyes idővel kezdődött: előbb a délies áramlással érkező meleg légtömegben 20 fok fölötti maximumok alakultak ki, majd ismét igen hideg, sarkvidéki eredetű légtömeg árasztotta el a Kárpát-medencét, így mínusz 5 fok körüli fagyok okoztak újabb károkat a gyümölcsösökben, a Nyírségben pedig több centiméteres hótakaró is kialakult. A hőmérséklet csak lassan emelkedett a hónap első felében, és csak április közepétől érte el tartósan a kukorica vetéséhez szükséges 10 fokot.
Változékony idő jellemezte a hónap további részét is, szárazabb és esős periódusok váltakoztak, és a hőmérséklet is elég tág határok között változott, a napi hőingás elérte a 15-20 fokot. Ráadásul gyenge fagyok még a hónap végén is előfordultak, amikor a legtöbb gyümölcs már túl volt a virágzáson és a hideg a terméskezdeményt is veszélyeztette.
Az elemzés szerint a gyümölcsösök az idén nem csak a március végi és áprilisi fagyokat szenvedték meg, a gyakran csapadékos időjárás a beporzásnak sem kedvezett, növényvédelem nélkül pedig alig maradt a fákon gyümölcs a súlyos gombás megbetegedések miatt.
Április végén a talaj jellemzően kellő mennyiségű nedvességet tartalmazott a kukorica és a napraforgó csírázásához, de május elején az egyre emelkedő hőmérsékletek mellett az Alföldön hamar kiszáradt a felső talajréteg. Az aranyat érő májusi esőket a hónap második dekádjában mediterrán ciklonok sorozata szállította. Mint írták, a bőséges csapadék jókor jött a repce becőképződéséhez és az őszi kalászosok kalászhányás-virágzásához. A nyári növények korai fejlődéséhez is szükség volt az esőkre, a kukorica és a napraforgó is szépen fejlődött, de a gyomok számára is kedvezők voltak a körülmények.
Május harmadik harmadában a meleg is megérkezett, a kora nyárias időben optimális körülmények közt fejlődött a vegetáció. Tavasz végére a középső és mélyebb talajrétegek jellemzően jó vízellátottságúak voltak, a fél-egy méter közötti réteg közel telített állapota jó nedvességtartaléknak ígérkezett a nyári növények számára egy esetleges nyári aszály során.
