– Nyolcvan évvel ezelőtt, 1943. augusztus végén a Magyar Református Diákok Soli Deo Gloria Szövetsége üdülőtelepén rendezték meg a sok közül a leghíresebb szárszói konferenciát. Az idei disputa előtt ön azt nyilatkozta: mi, Szárszó örökösei ugyanabban a szellemben, ugyanazzal a bátorsággal, felelősséggel és alázattal akarunk gondolkodni és cselekedni, mint elődeink nyolcvan éve. Mit jelent ma ez a szellem, ez a bátorság, felelősség és alázat?
– A szellemiség színvonalat, sajátos lelkületet jelent. Ez mindenekelőtt felelősségérzet. Ha az ember kapott valamilyen lelki ajándékot, vagyis tehetséget a teremtőjétől, például valamit tisztábban lát, komplexebben tud gondolkodni, mint mások, ha megadatott neki, hogy írástudó, tanító vagy bármilyen szakma mestere lehet, ráadásul van egy közössége – ilyen a református egyház is –, akkor tartozása van. Tartozik a közösségnek azzal, hogy mindazt a tálentumot, amit hitünk szerint Istentől kaptunk, a közösség javára fordítsa, kamatoztassa. Szeretnénk, ha Szárszó így válna szellemi műhellyé, ahol érdemi viták, diskurzusok alakulnak ki évről évre erről a felelősségről. Ma Magyarországon hiány van az ilyen típusú együtt gondolkodásból.
– Pedig a közéletben, a tömegkommunikációban és a közösséginek nevezett médiában is rengeteg a vita, a szóváltás.
– Azonkívül, hogy a vitázók rögzítik az álláspontjukat, nincs valódi párbeszéd a különböző felfogású felelős emberek között. Abban kellene szót értenünk, hogy hogyan lesz ebben az országban több gyermek, jobb élet és szebb világ. Ez nem csak a politikusok dolga. Sőt. A népesedés- és családpolitika, a szociális felelős gondolkodás és gondoskodás, az erkölcsi és kulturális nevelés mindannyiunk közös ügye.
– És mit jelent az alázat?
– Az alázat azt jelenti, hogy nem indulhatok ki abból, hogy velem kezdődött a világ, és csak az én gondolataim érvényesek, amikor a közjóról, az ország jövőjéről van szó. A parlamenti demokrácia gyengéje, hogy csak két táborra osztja a vitázó feleket.
– Az 1943-as szárszói konferenciát Kovács Imre népi író-politikus a bátrak találkozójának nevezte, ahol mintegy hatszázan gyűltek össze a háborús időkben Magyarország legjelentősebb népi seregszemléjére, hogy megvitassák a magyar megmaradás kérdéseit. Ma könnyebb bátornak lenni, amikor minden hazugságot, ostoba és otromba véleményt is ki lehet mondani és posztolni, bármiféle retorzió, szankció kockázata nélkül?
– A bátorság lényege nem a külső, hanem a belső szabadság. Belülről akkor szabad az ember, ha nem külső mércéhez, koordináta-rendszerhez igazítja a megnyilvánulásait. A református egyház közéleti megnyilatkozásai során igyekszünk nem azt méricskélni, hogy milyen közel vagy távol vagyunk a kormánypárti, illetve az ellenzéki állásponttól. A mi keresztény mércénk csakis az a szellemi örökség lehet, amelynek középpontja és alapja a Szentírás mint isteni kinyilatkoztatás.