Vasárnap délelőtt 104 esztendős korában elhunyt Tatár Imre Vas- és Aranytoll-díjas újságíró.
Budapesten született 1920. január 9-én; érettségi után az első zsidótörvény rendelkezése miatt egyetemen nem tanulhatott tovább, ezért autószerelő vizsgát tett. 1941–44 között munkaszolgálatos, majd 1944–47 között hadifogoly volt a Szovjetunióban.
Hazatérte után 1956-ig a Szabad Nép, 1956-tól 1968-ig között az Esti Hírlap, utána 1975-ig a Magyar Hírlap munkatársa volt. Huszonöt évig a Magyar Nemzet főmunkatársaként a külpolitikai rovatban dolgozott.
A magyar sajtó egyik legkiválóbb személyisége négy nyelven beszélt, a német bel- és külpolitika, valamint az európai biztonság és együttműködés kiemelkedő szakértője volt.
Trianoni nemzedék
A Magyar Nemzet hasábjain korábban Szakály Sándor méltatta Tatár Imre életútját. A 101. születésnapja kapcsán született cikkből kiderül, hogy a magyar újságírók rangidőse magát a trianoni nemzedék tagjának tartja. Ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelynek tagjai társadalmi állásra, felekezeti hovatartozásra, anyagi helyzetre való különbözőségeik ellenére egy dologban egyetértettek:
Trianon elutasításában.
Ez a gondolat élt benne, aki zsidó származású magyarként – mert mindig is annak tartotta magát – megélte a két világháború közötti időszak minden meghatározó eseményét, és megélte a társadalom általi elfogadottságot éppúgy, mint a kirekesztettséget.
Halála előtt nem sokkal fejezte be utolsó, életrajzi vonatkozású kötetét, amely rövidesen megjelenik. Tatár Imréről szóló cikkünk lentebb, vagy ide kattintva elérhető.
