A szívben lévő billentyűk szerepe a vér áramlásának a szabályozása. Ezek a mini visszacsapó szelepek nyitáskor átengedik a vért a szívben, záráskor pedig megakadályozzák, hogy a vér visszafelé áramoljon. Ha nem zárnak megfelelően, az oxigénben szegény vér visszaáramlik a szervezetbe, amely komoly tüneteket okoz az oxigénhiány miatt.
A beteg úgy érzi, nem kap elég levegőt, fullad, köhög, szervezetének szöveteiben víz szaporodik fel.
A betegség gyógyítására korábban billentyűbeültetést használtak. E célra kezdetben sertés szívbillentyűt alkalmaztak, majd műanyagot is használtak. Előbbi esetben a kilökődés ellen is gyógyszerezik a beteget, utóbbiban pedig a megemelkedő véralvadási hajlam miatt. Az így meggyógyított embereknek rossz esetben életük végéig vérhígító gyógyszereket kell szedni.
A Debrecenben alkalmazott, úgynevezett TriClip-módszer – amit külföldi klinikákon sajátították el – jóval nehezebb műtétet jelent, hiszen a háromhegyű billentyűk vékonyabbak a kéthegyűeknél, és az alakjuk is szabálytalanabb. Az eljárás lényege, hogy megfelelő módszerekkel egy fém klipet juttatnak el a megjavítandó billentyűhöz, s azzal összekapcsolják a billentyűt rosszul záró vitorlákat. Így azok egyáltalán nem, vagy csak igen kis mértékben engedik vissza a vért. A műtétre javasolt betegek előzetesen kivizsgáláson vesznek részt. Az orvosoknak meg kell győződniük arról, hogy maguk a billentyűk nincsenek-e károsodva, mert akkor a klipelés sem javítana funkciójukon.
A műtét során szondával ellátott katétert vezetnek a beteg nyelőcsövén keresztül a szervezetbe, amely ultrahangos képet alkot a szívről. Így az operátorok láthatják, hova kell irányítani a combvénán keresztül a szívbe juttatott klipet.
Itt a megjelelő helyen összecsíptetik a vitorlákat, amelyek funkciója megjavul. Mindebből látható, hogy a műtét olyan csapatmunka, amely több orvos összehangolt tevékenységét igényli.
