Nagypál Szabolcs: Kell-e nekünk a halloweenünnep?

Köszönetet mondunk a szentekért, nem szellemeket űzünk, és gyertyát gyújtva emlékezünk mindenszentekkor. A magyarok nem faragtak tököt, de mára a gyermekek miatt többen hajlanak arra, hogy kicsit nekik is kedvezve, megtartsák a tökfaragást, szellemes utcajárást, csokigyűjtést ilyenkor. Megkérdeztük Nagypál Szabolcs római katolikus teológust, a MCC Jogi Iskolájának vezetőjét, mi a véleménye az új szokásról, összeegyeztethető-e saját hitrendszerünkkel és saját szokásainkkal.

Több tucat „halloweentök” roskadozott idén is a zöldségesek polcain, a tökárusok kitelepültek a forgalmasabb utak szélére, pont, ahogyan nyáron a dinnyeárusok. A szupermarketek előtere is tökökkel volt tele, az üzletek pedig halálfejes maszkokkal, csontvázakkal, furábbnál furább jelmezekkel. A közösségi oldalakat ellepték a fényképek, melyeken maszkban vagy arcukat hófehérre festve, szemük alá fekete karikákat erősítve, szájukra vért imitálva pózoltak az emberek, amint éppen készülődnek a gyermekeikkel az esti utcajárásra, csokoládé- és cukorkagyűjtésre, vagy éppen házibuliba a barátokkal. A halloween egyre elterjedtebb hazánkban is, valahogyan úgy kúszott be Amerikából szokásaink közé, mint a karácsonyi pulykasütés és a Valentin-napi ajándékvásárlás.

Egyre több gyermek farag tököt otthon mindenszentek előestéjén, s vonul utcára cukrot gyűjteni. (Fotó: MTI/Vasvári Tamás)

A teológus közös pontként említette, hogy az évnek van üteme, ritmusa, amelyben a mi vidékünkön négy évszak váltja egymást. – Az északi féltekén november elsején kezdődik a tél, a hideg és sötét évszak. Minden vallás valamiképpen kiábrázolja az esztendőnek ezen dallamát. Mind a pogány kelta vallás, mind pedig a kereszténység e fordulóidőszakot a halottakra emlékezéssel ünnepli – magyarázta Nagypál Szabolcs, majd felhívta a figyelmet: 

a kereszténység híres ama rugalmasságáról, ahogyan a különböző népek szokásait beemeli az ünnepei közé, mintegy megkereszteli őket – ezt hívjuk kultúrába ágyazásnak. A kelta ünnep neve, amelyre a mindenszentek és a halottak napja épül, élők és holtak összegyülekezésére utal.

Nagypál Szabolcs úgy fogalmazott, a keresztények egyrészt az üdvösségre jutott halottakra emlékeznek, akiknek külön már nem jutott hely a naptárban (mindenszentek, november 1.), másrészt minden elhunytra, hozzátartozóikra és barátaikra, akikről csak reméljük, hogy az üdvösségre jutnak (halottak napja, november 2.).

Mindenszentek előestéje

A halloween megértéséhez, magyarázatához a teológus kifejtette: – A mindenszentek ünnepének van egy előestéje (október 31.), amely a leginkább összefonódott a kelta ünneppel (a halloween név pontosan ezt jelenti angolul: „mindenszentek előestéje”). Egy ünnepnek egyrészt azért van előestéje, mert a zsidóságban – és ezért sokszor a kereszténységben is – nem éjféltől számítják az új napot, hanem az előző nap szentületétől (a naplementétől). Másrészt pedig az így két- vagy háromnapossá bővülő ünnep nagyobb méltóságot, jelentőséget kap.

Ama kérdés, hogy egy nép miként emlékezik a halottaira, Nagypál Szabolcs szerint nagyban függ attól, hogy milyen hangulatban éli meg a túlvilág (másvilág) és az evilág kapcsolódását, összetartozását. Példaként említette a mexikói halottak napját, ahol az életet ünneplik, az elhunyt családtagokat pedig a közösség részének tekintik, megjelenítik őket, bevonják a vigalomba, jókedvvel tartják életben az emléküket, netán segítségért is folyamodnak hozzájuk.

A kelta gyökerű borongós ünnep, a halloween mégis valahogyan átkerült az Amerikai Egyesült Államokba, ahol a huszadik századtól más jelleget, hangulatot kapott. 

– A halál komorságán úgy igyekeznek úrrá lenni, hogy a horror paródiája felé tolták el az ünnep hangulatát. Megjelennek a főként filmek által közvetített horrorelemek, de nem a maguk merő rettenetében, hanem játékos – ha tetszik, egyszerre cuki és hátborzongató – alakban –

magyarázta a teológus. Nagypál Szabolcs szerint az ünnep így két rétegre bomlik: egyrészt meghatottan és hálásan emlékeznek elhunyt szeretteikre e családi ünnepen, ahol az egész középcsalád (nagyszülők, gyermekek, unokák) összegyűlik. Másrészt 

a halál borzalmán vígjátéki elemekkel igyekeznek úrrá lenni, mely kísérlet arra, hogy lélektanilag megszelídítsék a halált.

 A teológus úgy fogalmazott: a világméretűvé válás, a globalizáció szétvitte a halloween elvilágiasodott, elvallástalanodott, szekularizált ünnepét a világban, elsősorban a hollywoodi filmek által.

A magyar hagyományban ezzel szemben e napok a családé, az emlékezésé, és erősen kötődnek a kereszténységhez.

 –Ha a naptárra nézünk, két másik ünnep – amelyeknek eredetileg semmi köze a halottakra emlékezéshez és a tél eljöveteléhez – még valamennyire össze is kapcsolódik e hangulattal: az egyházújítás, reformáció ünnepe (október 31.), illetve a nemzeti gyásznapnak nyilvánított november 4., az 1956-os forradalom leverése. Az ünnepkörre az oktatási rendszer úgy válaszol, hogy erre a hétre szokta időzíteni az őszi szünetet az iskolákban.

Luther és a halloween

Nagypál Szabolcs szerint Luther Márton valószínűleg nem véletlenül választotta ezt az időpontot a teológiai állásfoglalásának kiszögelléséhez: egyrészt a halottakkal kapcsolatos ünnepkör előestéje kiváló alkalom volt, hogy sorait majd sokan lássák a templomkapun, másrészt legfőbb gondolatai neki is az üdvösség kérdése körül forogtak (egyedül a hit által, egyedül a kegyelem által, egyedül a Szentírás által, egyedül Krisztus által).

A teológus a következő évekre vonatkozóan hatalmas kérdésként határozta meg, 

a magyar néplélekbe hogyan ágyazódik be a halloween szokása, és hogy egyáltalán szükség van-e ilyen beágyazódásra. A meghitt, családi ünnep hagyománya közös, de a halállal kapcsolatban a magyar viszony inkább komor, ünnepélyes, méltóságteljes, szomorú, nosztalgikus. A szellemvilág nemigen része a magyarok mindennapjainak, ha vallásosak, akkor azért, ha pedig nem vallásosak, akkor azért. Ilyen módon a mókázás a szellemekkel eléggé idegennek, amerikanizáltnak tűnik.

– Önbírálattal, magunkba nézve talán annyit jegyezhetünk meg, hogy a gyermekek szempontjából a mindenszentek és a halottak napja egy kevés örömöt, élvezetet, játékot kínáló ünnepkör – ezért teljesen érthető, ha gyermek és szülei finom zöldségek farigcsálására, közös sütésére és főzésére vágynak. 

Figyelnünk kell azonban egyrészt arra, hogy ne váljunk az ünnepre rátelepedő fogyasztói társadalom áldozataivá. Másrészt gondot kell fordítanunk arra, hogy megkíséreljünk valami értelmet, tartalmat adni a szellemeskedésnek – kik is a szellemek, miért idézzük meg őket, mit remélünk tőlük, hogyan lesz ezáltal a világ egy jobb hely.

– Meg kell vallanom, e feladat elég nehéznek tűnik nekem, belegondolva a magyar néphagyományokba, valamint a kereszténység értékvilágába – válaszolt a MCC Jogi Iskolájának vezetője.

Végezetül Nagypál Szabolcs megerősítette, ha nem az amerikaivá tett halloween kísérteteit és mókáját szeretnénk továbbadni családunkban, akkor alkotóerőnket arra kell fordítani, hogy az ünnep érdekes, élhető, tartalmas, fordulatos legyen minden családtagnak, különösen a gyermekeknek – ebbe természetesen a beszélgetés, a gyertyagyújtás és a mézes sütőtöközés tökéletesen beleillik.

Borítókép: Nagypál Szabolcs katolikus teológus (Fotó: Szőnyi László Gyula)