A harminc évvel ezelőtti komáromi nagygyűlés tudatosította, hogy a különböző nemzetiségűek közötti békés együttélés és törvényekkel szabályozott viszony a társadalmi béke, a jólét alapja – emlékeztetett közleményében Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó. Felidézte: a komáromi nagygyűlésen a felvidéki magyarság 3500 legitim képviselője 1994. január 8-án az önrendelkezés alapelveit fogalmazta meg, és kinyilvánította igényét a saját önigazgatására.
A nagygyűlés állásfoglalása a magyarság politikai és önkormányzati jogait, a közigazgatási, területi átszervezés módját, a kívánt alkotmányos jogállást foglalta össze – tette hozzá. Kiemelte:
az állásfoglalás leglényegesebb eleme a közösségi státus követelése volt; annak megfogalmazása, hogy a szlovákiai magyarok magukat nemzeti közösségként definiálják.
Az állásfoglalás hangsúlyozta, hogy a magyar közösségnek joga van mind az önmeghatározásra, mind az adott államkeretek közötti belső önrendelkezésre, amely megfelel az európai szubszidiaritás elvének.
A nagygyűlés résztvevői kimondták a többi közt, hogy a magyarság identitása védelmének érdekében az általuk jelentős számban lakott régióknak különleges jogállást kérnek. Kifejezték igényüket, hogy jogszabály rögzítse a kisebbségi önkormányzatiság rendszerét és jogkörét, és kijelentették, hogy a szlovák–magyar kiegyezés kezdeményezői kívánnak lenni a jövőben is – emlékeztetett a főtanácsadó.
Szili Katalin szerint „megállapíthatjuk, hogy harminc év távlatában is számos kérdés maradt még megválaszolatlanul”. Csakis a párbeszéd során kialakított egységes, következetes fellépés vezethet el a magyarság megmaradásának, identitásának megőrzését szolgáló célok megvalósításához –olvasható a kommünikében.
Ma is a többségi és a kisebbségi közösségeken és vezetőiken múlik elsősorban, hogy közös akarattá formálják a jogos törekvéseket, hogy a valódi kiegyezés letéteményesei lehessenek utódaink
– fogalmazott Szili Katalin.
