– Olyan volt a kommunista rendszer, mint a vízilabda: amikor a játékos fölteszi a kezét, látszólag nem csinál semmit, de a lábával rugdossa a másikat a víz alatt – mondta lapunknak Sebők Sándor atya, az idei Hit Pajzsa-díj várományosa. Az átadó február 25-én, vasárnap délelőtt tíz órakor lesz az Egyetemi Kisboldogasszony templomban a kommunizmus áldozatainak emléknapján.
Sebők Sándor regnumi atya, fóti plébános, a Váci Egyházmegye egykori családpasztorációs referense Budapesten született, Rákoskeresztúron. Már gyermekként tudta, hogy milyen hivatásnak fogja szentelni az életét, ami elmondása szerint a vallásos szülői háttérnek is köszönhető: édesanyja katolikus, édesapja református felekezetű volt.
Már kisgyermekként megígértem anyukámnak, hogy pap leszek
– jegyezte meg nevetve az atya. A szocialista rendszer nyomását a családjában érezte meg először. – A bátyám harcolt ’56-ban, 17 évig haza se mert jönni, Amerikában élt egészen haláláig – emlékezett vissza a plébános. Az általános iskolában pedig már döntéshelyzetbe került a hite miatt: – Hetedikes voltam, amikor elkezdtek unszolni, hogy legyek úttörő, mert másképpen nem indítanak el szavalóversenyen. – A próbatétel hatására lelki vezetőjéhez fordult, aki leszögezte:
ha kenyértörésre kerül a sor, első az Úr Jézus.
Az atya elmondása szerint édesapja betegsége miatt állami gimnáziumba kényszerült menni általános iskola után, de később, a kommunisták által támasztott akadályok (az egyházi iskolákba csak korlátozott számban vehettek fel diákokat) ellenére is sikerült bejutnia a budapesti Piarista Gimnáziumba, ahol bár a hívő közeg miatt akkor nem érzett sokat a Kádár-rendszer egyházellenes megnyilvánulásaiból, de a tanárainak volt félnivalójuk: az egyik káplánját 1957-ben rács mögé csukták, csak hosszú évek múltán tudott szabadulni.
Egy másik pap pedig titokban dolgozott mint szalézi szerzetes, és Sebők atya csak később tudta meg, hogy ő volt a rend vezetője is.
Mindig mozgásban
Sebők atya elmondása szerint a Piarista Gimnázium után később a Váci Egyházmegyébe jelentkezett, majd onnan Szegedre, végül 1970 őszén Verőcére került mint felszentelt káplán.
Mint mondta, nagyon összetartó közösség alakult ki a településen. A hittanórái, zenés teológiai alkalmai nagy népszerűségnek örvendtek a fiatalok, de még a felnőttek körében is. Szavai szerint legalább kéthetente volt egy-egy házibuli Verőcén, de később Csongrádban, Lajosmizsén is.
Ezek amolyan szesz- és szexmentes bulik voltak
– jegyezte meg nevetve Sebők atya.
Végül távozását népszerűségének köszönhette, ugyanis áthelyezték Csongrádra, majd onnan Lajosmizsére. Elmondása szerint ezeken a településeken sem hagyott fel szokásával, az ifjúságnak szentelte idejét. Rendszeresen vitte a gyermekeket kirándulni és táborozni, a hittanórákon pedig rengeteg fiatalt tanított.
Lajosmizse egy lelki nagyüzem volt, 470 hittanossal, öt tanyasi és négy falusi iskolában tanítottam rendszeresen
– emlékezett vissza.
Tanítványaival összeállított egy másfél órás misztériumjátékot, ezért az állam onnan is áthelyeztette. Elmondása szerint az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) ezért később áthelyeztette Kecskemétről, majd Abonyból is, végül kilenc évet töltött el Újpesten, ahol aztán bekapcsolódott a Regnum Marianum életébe is. 1986-ben érkezett Fótra, ahol azóta is szolgál.
Ellenszélben, de töretlenül
– Papként úgy prédikáltam, hogy a marxizmust egy épeszű ember tudja, hogy hova tegye. A gyakorlati materializmus az sokkal veszélyesebb – jegyezte meg a korszak szellemiségéről az atya. Felidézte: szolgálatában ugyan hajthatatlanul végezte a fiatalok lelki gondozását, de az ÁEH ott tett neki keresztbe, ahol csak tudott. Mint mondta, Kecskeméten és Szolnokon is behívták egy „kávé melletti beszélgetésre”.
Maga olyat csinált, ami azokban is rezonál, akik nem hisznek. Nem veszi be a gyomrom. Maga Pest megyében azt csinál, amit akar, de ez Szolnok megye
– vágták a fejéhez például Szolnokon a kommunisták. – Meghallgattam, aztán mindent csináltam ugyanúgy tovább – tette hozzá az atya. De elmondása szerint volt egy másfajta kihívás, ami jobban zavarta:
amikor a tanítványait kezdték el zaklatni.
Többször volt rá példa, hogy kutyával álltak a rendőrök Csongrádon és Lajosmizsén is, igazoltatták a templomból kijövő gyerekeket, egy kislányt pedig be is hívattak.
– Olyan cserfes nőszemély volt, hogy fantasztikus – jegyezte meg nevetve az atya. A gyermeket számonkérték, hogy mi folyik a lelki alkalmakon, mire ő azt válaszolta:
nézze meg, ha kíváncsi, bárki bejöhet.
Sebők atya úgy véli, sok erőt adott neki a gyerekek helytállása. Motiválta, hogy mivel még huszonéves volt, könnyedén megtalálta velük a közös hangot. – Láttam a családon belüli problémákat, a kamaszkori és fiatal felnőttkori gondokat, ráadásul nagy volt a teológia iránti érdeklődésük is – mondta. Azonban számára a fiatalok lelki gondozása
belülről fakadó igény is volt, nem pusztán kötelesség.
A plébános úgy véli, a kommunizmus nem érte el célját, sőt: a koncepciós perek, bebörtönzések, a sok vértanú csak megerősítette az egyházat. Az áthelyezésekkel is pont az ellenkezőjét érték el. – Ha lett volna eszük, akkor nem helyeztek volna el bennünket, és én is még mindig Verőcén lennék. Viszont így végigfertőztem a fél országot – mutatott rá mosolyogva az atya.
Új korszak, új kihívások
– Hiába jött a rendszerváltás, nem volt nagy a tolongás a damaszkuszi úton – jegyezte meg Sebők atya. Mint mondta, egy normális, szerves fejlődése volt viszont az egyházközségnek, azóta rengeteg fiatal család épült be a fóti egyházközségbe. Szavai szerint bár hozott új lehetőségeket a rendszerváltás, de azokkal együtt új kihívások is: az elektronikus médiumok és a vallásos neveltetés hiánya.
– A rendszerváltás után minden felgyorsult, és sok minden lekötötte a gyerekeket – mondta. Felidézte, volt egy tanítványa, akit 2000-ben szenteltek pappá, akinek akkor azt mondta:
Irigyellek, mert nagyon izgalmas munkád lesz, de sajnállak, mert nehezebb dolgod lesz, mint nekem volt.
Elmondása szerint Fóton igyekeznek már óvodás korban összeszedni a gyerekeket, minél hamarabb közösségbe szervezni őket. Ebben nagy segítség, hogy sikerült létrehozni az ő kezdeményezésére egy katolikus óvodát, de még egy ökomenikus iskolát is. A fiatalok körében is népszerű az egyházközség, sorban hívják fel az egyetemista kiscsoportok lelkigyakorlatra. – Tehát mindezek miatt azt gondolom, hogy nincs oka elkeseredésre az egyháznak, pozitívan állok a jövőhöz – mondta.
