Orbán Viktor: Európa minden héttel közelebb kerül a háborúhoz

A legfontosabb kérdés, hogy lesz-e közvetlen háború Oroszország és Európa között. Nekünk olyan vezetőket kell választanunk, akik képesek megakadályozni, hogy Európa belesodródjon egy Oroszországgal szembeni háborúba – jelentette ki Orbán Viktor a lapunknak adott interjúban. A kormányfő szerint a következő hónapokban kiderül, vajon a mostani magyar kormánynak lesz-e elég ereje ahhoz, hogy hazánk kimaradjon egy esetleges konfliktusból.

– Nem lehet, hogy csak szavakban tudunk kivételek lenni? Végső soron a NATO tagjai vagyunk, vannak kötelezettségeink.

– Ez Magyarország nagy kérdése. Hogy összhangban tudjuk-e tartani a tetteinket a szándékainkkal és a szavainkkal. Ez mindig erő kérdése. Amikor az első világháborúból Tisza István ki akart maradni, nem volt hozzá ereje. Horthy Miklósnak sem volt ereje, hogy ezt a második világháborúban megtegye. A szándék mindig megvolt, az erő nem. 

A következő hónapokban kiderül, vajon a mostani magyar kormánynak lesz-e elég ereje. Erről szól az európai választás, ezért kérem a háborúellenes magyar kormány megerősítését a választóktól.

– Milyen összefüggés van egy euró­pai parlamenti választás és a háborúból való esetleges kimaradás között? Elvileg csak Brüsszelbe küldünk képviselőket.

– Az első összefüggés, hogy az Euró­pai Unió belső átalakításainak következtében az Európai Parlament szerepe az elmúlt húsz évben folyamatosan nőtt. Ma a költségvetést sem lehet elfogadni az Európai Parlament nélkül. Nem jó, hogy így van, de így van. Tehát az Európai Parlamentnek szerepe lesz abban, hogy az európai országok mikor, mennyi pénzt, fegyvert és támogatást nyújtanak Ukrajnának. A második, hogy ugyan az Európai Parlamentbe küldünk képviselőket, de minden választás nemzeti alapon történik. Tehát ez a választás megerősíti vagy gyengíti a kormányokat. Akkor is, ha a választás nem róluk szól, a demokráciának ez a természete. 

Azt remélem, hogy a háborúpárti európai kormányokat meg­gyengítik a saját szavazóik, és világos jelzést adnak, hogy változást akarnak.

– Ellenfelei szerint ön erősen túloz a háború ügyében. Úgy gondolja, hogy a helyén kezeli a témát ebben a kampányban?

– A 2022-es választási kampányban azt mondták, túlzás, hogy Magyarország egy elhúzódó háború vízióját festi föl, és állítja a magyar választás középpontjába. Túloztunk? Nem. Az elmúlt két évben minden egyes hónappal, héttel közelebb került Európa a háborúhoz. És ez a folyamat nemhogy nem lassul, hanem gyorsul. A mi helyzetértékelésünk a háború kitörése óta következetes, és az idő folyamatosan igazolja. 

Az a NATO, amelyik eddig azt mondta, a tagállamok dolga, hogy milyen támogatást adnak Ukrajnának, most föl akar állítani egy ukrajnai katonai missziót. 

Vagyis az a NATO, amelyik távol tartotta magát a háborútól, már kötésig áll ebben a konfliktusban. Aki tehát túlzásról beszél, az nem követi a világpolitika eseményeit.

– Néhány nappal ezelőtt Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára azt nyilatkozta, nem gondolták volna, hogy Oroszország olyan tempóban tudja a hadiiparát felpörgetni, hogy mára háromszor annyi tüzérségi lőszert termel, mint a NATO országai együttesen. Micsoda pech, hát nem gondolták szegények! De akkor mire gondoltak? Hogy lehet, hogy ilyen fontos szervezeteket ennyire gyenge kompetenciá­val rendelkező személyek és testületek vezethetnek?

– Amikor Magyarország ellenében az európai vezetők eldöntötték, hogy Ukrajnának megadnak minden támogatást, én azt az egyszerű kérdést tettem föl, hogy az ő becslésük szerint mennyi fegyvert és pénzt kell adni Ukrajnának ahhoz, hogy ezt a háborút megnyerhesse. Erre akkor sem kaptam, és azóta sem kapok választ. Úgy sodródott bele Európa egy háborúba, úgy múlik most már a Nyugat támogatásán Ukrajna túlélése, hogy közben a nyugati vezetők ennek sem a fegyverzeti, sem a haditechnikai, sem a pénzügyi nagyságrendjével nem voltak tisztában. Ez óriási felelőtlenség.

– A sodródás szót használta. De ki vagy mi sodorja Európát?

– A sodrás Amerikából jön. Az akarat, ami egyre közelebb visz minket a háborúhoz, a tengerentúlról érkezik. Amerika a világ és a NATO legnagyobb katonai ereje, ha eldönti, hogy ő az egyik háborúzó fél mögé áll, akkor ma a nyugat-európai vezetők nem elég erősek ahhoz, hogy nemet mondjanak. Ez alól egyedül Magyarország kivétel.

– Ön szerint van visszaút vagy megállj ezen a lejtőn Európa számára?

– Minden háború emberi döntés eredménye. Azért jutottunk ide, mert a vezetők rossz döntéseket hoztak. Úgy látom, hogy Amerikában csak akkor lesznek jó döntések, ha Donald Trump visszatér, és Európában csak akkor, ha a mostani választáson határozott békepárti jelzést kapnak a vezetők.

– Utalt rá, milyen nagy szerencsének tartaná, ha Donald Trump visszatérne a Fehér Házba. Egyelőre azonban inkább a börtön felé tart.

– Az olyan elnöki rendszerben, mint az amerikai, óriási kilengések lehetségesek, ott börtönből is lehet választást nyerni. 

Azt hiszem, hogy minél jobban támadják Donald Trumpot, annál nagyobb segítséget jelent a számára. 

Ma már egyre többen látják úgy, hogy el akarják venni az amerikai emberektől azt a jogot, hogy ők válasszák meg maguknak a megfelelő elnököt, és még a választás előtt lehetetlen helyzetbe akarják hozni az egyik legesélyesebb jelöltet. Szerintem Donald Trump győzni fog, bármilyen ítélettel sújtják is.

– Gondolom, azt sem tartja véletlennek, hogy a magyar ellenzéket dollárban támogatják.

– Az amerikaiaknak olyan erőkivetítési rendszerük van az egész világban, így Magyarországon is, amellyel megpróbálhatják az adott országok vezetését a nekik tetsző irányba befolyásolni. Ez kipróbált rendszer, amelyet számos országban bevetettek már. Áll ez egyfelől magukat civilnek mondó, ám valójában politikai tevékenységet végző szervezetek támogatásából, kormányellenes pártok támogatásából, a kormány tekintélyét és támogatottságát csökkenteni akaró média támogatásából, illetve meghatározó befolyással rendelkező személyek kiválasztásából, akiket anyagi, szakmai karrierlehetőséggel a maguk oldalára állítanak. Van, ahol sikeresen működtetik ezt a rendszert, van, ahol nem. Európa legtöbb országa ma ezzel az amerikai erőátviteli rendszerrel szemben képtelen védekezni. 

Magyarország nemcsak azért sziget a liberális óceánban, mert konzervatív ország, hanem azért is, mert itt építettünk föl egyedül egy olyan önvédelmi rendszert, amely képes talpon maradni ilyen nagy nyugati, amerikai törekvéssel szemben.

 Amerika mindemellett a barátunk, a szövetségesünk. De a napnál is világosabb, hogy úgy szövetségesünk és úgy barátunk, hogy befolyásolni akar bennünket azokban a kérdésekben, amelyekben nem értünk egyet. Trump elnöksége azért volt üde színfolt, mert ő nem csinált ilyet. A háború előtt az amerikai erőkivetítést arra használták, hogy szellemi természetű ügyekben befolyásoljanak bennünket. A véleménykülönbségek leginkább a migráció és a genderkérdés kezelésében mutatkoztak meg. Ebben a két ügyben próbálták meg rávenni a magyar kormányt, hogy változtassa meg az álláspontját. Mi akkor is nemet mondtunk, és most, a háború idején is nemet mondunk.

– A következő Európai Parlamentben a Fidesz csatlakozik valamelyik képviselőcsoporthoz?

– Nehéz kérdés, ugyanis bármely nemzetközi tömörüléshez történő csatlakozás mindig magában foglal valamennyi alkalmazkodást és illeszkedést. Amióta a korábbi értékeit föladó Európai Néppártot otthagytuk, élvezzük a függetlenség jótéteményeit. Amikor a véleményünket és Magyarország érdekét képviseljük, akkor azokat nem kell összehangolnunk az Európai Parlamentben senki mással. Ez jó, csak persze önmagában keveset ér. 

Ha csatlakozunk egy európai csoporthoz, nagyobb lesz a befolyásunk, de bizonyos kérdésekben megegyezésekre kell jutnunk. Ez a dilemma, amivel szembenéz a Fidesz, ezért nem kapkodjuk el a csatlakozást.

– El tud képzelni olyan szituá­ciót, amelyben ön vagy a fideszes EP-képviselők Ursula von der Leyen újraválasztására szavaznak?

– Nem. Az ő támogatása a demokrácia legalapvetőbb eszméivel szembeni merénylet lenne. Azért valamilyen összefüggésnek mindig kell lenni a teljesítmény és a választás között. Öt évvel ezelőtt az elnök asszony által irányított bizottság világos vállalásokat tett, amikből semmit nem tudott teljesíteni. Ilyen esetben a vezetőnek mennie kell.

– Ön szerint kik a mostani választásokon a valódi ellenfelei? Többször elmondta, hogy a kormánypártok ellen felsorakozó pártok nem önállóak, kívülről mozgatják őket.

– Ebben a választási kampányban számomra az derült ki, hogy Magyarországon nincsenek ellenfeleink. Leginkább azért, mert akik az ellenfeleink lehetnének, nem ellenünk, hanem egymás ellen harcolnak. Magyarországon jelenleg nem kormányváltó, hanem ellenzékváltó hangulat van. Persze az ellenzéki pártok úgy futnak versenyt, hogy minket rugdosnak. Valójában azonban nem a kormánnyal versenyeznek, már kiosztották a maguk részéről az első helyet, a fölényes kormánypárti sikert. Ők azért küzdenek, hogy ki lehet a váltópárt egy későbbi időszakban. Ami a felvetés másik dimenzióját illeti, az a külföldi befolyás mértéke Magyarországon. A külföldi érdekcsoportok Soros Györgytől az amerikai demokratákon keresztül minden választásban esélyt látnak arra, hogy pozíciókat szerezzenek az országban. Ez ellen védekezni kell, függetlenül a magyar belpolitikai szereplőktől, akiket az amerikaiak, a brüsszeliek és Soros Györgyék tartanak el. Velük külön mérkőzésünk van minden választáson.

– Ez olyan választás, olyan kampány, amelyből minden jóléti elem hiány­zik. Azért, mert a gazdaság nem éppen a legjobb formáját mutatja?

– A gazdaság jó formája szorosan összefügg a háborúval. Amit számokban úgy tudok leírni, hogy ha a béke felé mozdul el a világ az év végén, ideértve az amerikai elnökválasztást is, akkor a magyar költségvetés két százalékát kell elköltenünk katonai célokra. Amennyiben a háború felé tolódik, akkor három-három és fél százalékát. Ez azt jelenti, ha két százalékon tudjuk tartani a katonai kiadásokat, akkor lesznek jóléti elemei a magyar gazdaságpolitikának, ellenkező esetben viszont nem.

– A kampány végén történt egy váratlan fordulat, Budapesten visszalépett az önök főpolgármester-jelöltje, Szentkirályi Alexandra. Mi a véleménye erről a lépésről?

– Igaza van Szentkirályi Alexandrának, aki azt mondta, a legfontosabb cél, hogy új fejezetet lehessen nyitni Budapest történetében. Ha ugyanis az folytatódik, ami most van, az csak hanyatlást, gyengülést hoz, és az életszínvonal romlását okozza a fővárosban. Természetesen fontos lenne, hogy a Fidesz nyerjen, de ennél van lényegesebb dolog, ez pedig az, hogy a mostani városvezetés menjen. És miután nem neki volt a legnagyobb esélye a városvezetés eltávolítására, hanem egy másik jelöltnek, ezért ő a visszalépést javasolta. Mi ezt elfogadtuk.

– Nem tart attól, hogy a budapesti Fidesz-szavazók aktivitása a visszalépés miatt csökkenni fog?

– A mi szavazóink értelmes emberek. Azt hiszem, hogy egyetértenek Szentkirályi Alexandrával, ma a legfontosabb, hogy megszabaduljon a város a mostani vezetésétől. A helyzet bármilyen javulása csak akkor képzelhető el, ha ez bekövetkezik.