Megbénult az ország
Senki nem látta előre, hogy 1987. január 10-én este olyan hóesés kezdődött, amely végül országos katasztrófahelyzetet okozott. A heves szélvihar kíséretében érkező ítéletidő az elmúlt fél évszázad legsúlyosabb országos krízisét okozta,
a hóvihar nemcsak a kistelepüléseket, hanem még egy olyan nagyvárost, mint Székesfehérvár is napokra elszigetelt a külvilágtól
– idézte fel az Origó.

A havazás január 16-ig tartott. Addigra a sík vidéken 20-50 centiméter, míg a hegységekben 50-77 centiméter friss hóréteg alakult ki. A hó olyan nagy volt, hogy az ország akkori leghosszabb autópályáján, az M7-esen rengeteg autó akadt el, de a fogságába rekedt járművek kiszabadítására küldött hókotrók is elakadtak.

A hóból való szabadulást végül a Magyar Néphadsereg lánctalpas harcjárművei hozták meg.
Ennek a természeti katasztrófának halottjai is voltak.
Teljesen befagyott a Tisza és a Duna
A Kossuth rádió reggeli hírműsora 1963. január 17-én öt nap folyamatos havazás után arról számolt be, hogy a Zala megyei Lentiben reggel mínusz 28 fokot mutattak a hőmérők.
Az országon átsüvítő szél miatt azonban akik ekkor az utcára mentek, mínusz 40-45 Celsius-foknak érezték. Az ítéletidő összesen közel
három héten át tartotta fogságban a Kárpát-medencét.

De még súlyosabb volt a helyzet az ország keleti felén, Tokaj és Tiszanagyfalu között. A Tisza a falu határában éles kanyarulatot vesz, itt torlódott fel egy három méter magas jégtorlasz, amelyet a tokaji kőbányászok robbantással próbáltak megszüntetni. Bár a vízügyi munkatársak a helyszínre vezényeltek két jégtörő hajót, ezek nem tudtak mit kezdeni a jégfallal.

























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!