– Milyen csontvázak hullottak ki eddig a USAID szekrényéből, különös tekintettel a magyarországi érintettségekre?
– Még csak az első csontvázak hullottak ki, hiszen évtizedekre nyúlik vissza a USAID története. Ez úgy indult, hogy a világ leggazdagabb állama működtetett egy segélyezési rendszert egy sor nemes feladattal. Aztán kiderült, hogy a válságövezetek és az emberi létezés szempontjából valóban megsegítendő közösségek segélyezése a szervezet működésének csupán 10-15 százalékára zsugorodott. A USAID ideológiai ostorként és az olyan globalista célkitűzések eszközeként kezdett el szolgálni, mint a woke, az LMBTQ-propaganda, a politikai jobboldal lejáratása, a politikai instabilitás elérése és az ezek ellen fellépő kormányok megbuktatása.
– Hová lettek a USAID-be tolt pénzek?
– Az elmúlt évtizedben százmilliárdok tűntek el, melyből csak az utóbbi egy-két évben egyes hazai civil szervezetek, a „független sajtó” és valószínűleg politikai aktorok dollármilliókat kaptak. A USAID csupán egyike volt a hálózat pénzügyi forrásainak, ugyanis összefonódott a Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítvány (OSF) és más alapítványok által osztott forrásokkal. Amikor az idősebbik Soros elkezdett kivonulni a döntéshozatalból, 18 milliárd dollárt utalt a saját személyes vagyonából az OSF számlájára. Sok feltáró munkát kell még elvégezni, de az már egyértelmű, hogy ez a forráselosztás egybeolvadt az Európai Bizottság (EB) és az Európai Parlament (EP) finanszírozási forrásaival.
Az Európai Unió büdzséjében több mint háromszorosára növelték az NGO-k támogatását a jelenlegi pénzügyi ciklus idején. Nem kétséges tehát, hogy az európai pénzek felhasználását is meg kell vizsgálni.
– Mennyire helytálló az a vélekedés, miszerint a USAID kiesésével a külső szereplők Brüsszelbe helyezik át a székhelyüket?
– Az elmúlt 15 évben azt láttuk, hogy az európai intézmények egyre markánsabban terjeszkednek túl az eredeti feladataikon. Látványos volt a Soros György-féle birodalom összefonódása az EB-vel és az EP-vel. Ebben még csak nem is európai érdekek jelentek meg, hanem olyan globalista elemek, amelyek pénzügyi, gazdasági, kulturális és ideológiai értelemben igyekeznek új irányt adni az EU működésének.
Az EB és az EP fittyet hány az írott európai jogszabályokra, hiszen jól látható, hogy rájuk nem vonatkoznak a jogállamiság keretei.
Ehhez olyan partnereket keresnek, akik képesek és hajlandók a közvéleményt befolyásolni, melynek egyik ékes bizonyítéka a Timmermans-féle zöldátállás lebukása. Ez még mindig csak a jéghegy csúcsa, hiszen a részletek és a finanszírozási háló felderítésével újabb csontvázak fognak kidőlni.
– Vajon az EU baloldali többségű bizottsága és parlamentje már az Amerikából kiebrudalt liberális hálózat befolyása alatt áll?
– Az előző EB-alelnök a bizottság által finanszírozott NGO-kon keresztül gyakorolt nyomást, amivel Európa gazdaságának átállítása volt a céljuk. Úgy trükköztek, hogy az NGO-knak európai pénzt adtak, ezért azok tanulmányokat írtak, melyekben megpróbálták bebizonyítani, hogy az európai emberek a zöldátállást akarják, és ez egybeesik az európai tagállamok érdekeivel. Valójában ez nem az európai emberek alulról jövő, organikus elvárása volt, hanem egy mesterségesen gerjesztett kezdeményezés, aminek vajmi kevés köze van a valósághoz.
A politikai döntéshozatal egy alternatív formáját alkották meg Európa- és világszerte, amelyben már nem a demokratikusan választott kormányok irányítanak.
A parlamentek által jóváhagyott jogszabályi kereteket megkerülve, kicselezve, felülírva és meghazudtolva próbáltak politikai és gazdasági eredményeket elérni.
– Mikorra várható a legközelebb rapportőr Brüsszelből, hogy a jogállamiságra hivatkozva vizsgálódjon? Mire számít a kormány?
– Hamarosan a holland zöldpárti Tineke Strik jelentéstevő képviselő vezetésével érkezik az EP soron következő tényfeltáró bizottsága, ami a magyarországi jogállamiság helyzete miatt fog aggódni. Ez egy újabb eleme annak a befolyásolási mechanizmusnak, amelyben a magukat civilnek nevező szervezetek és lobbicsoportok próbálnak nyomást gyakorolni a magyar kormányra. Ezek az NGO-k általában néhány tucat embert képviselnek, soha senki nem választotta meg őket, viszont külföldi pénz és szándék által vezéreltek.
A vizsgálóbizottságok érdemi tevékenységet nem végeznek, de politikai eszközként látványosan használták őket az elmúlt 10-15 évben. Arra jók, hogy megpróbáljanak egy tagállami kormányzatot lejáratni vagy olyan helyzetbe hozni, hogy védekeznie kelljen.
Túlterjeszkedve a jogkörükön, a jelentéseiket hivatkozási alapként használják arra, hogy a Magyarországnak járó forrásokat visszatartsák.
– A balti államok háborúpárti vezetői folyamatosan támadják a magyar kormányt, legutóbb a volt litván külügyminiszter, Gabrielius Landsbergis fejtette ki a gondolatait egy véleménycikkben. Szerinte meg kell fékezni a „magyar zsarolásokat”, ki kell zárni bennünket az EU döntéshozatalából, emellett pedig „gazemberállamnak” nevezte hazánkat. Mi a magyar kormány véleménye erről?
– A szerző korábban, külügyminiszterként állandóan minősítgette az Orbán-kormányt. A cikke az egyik olyan Soros-féle megmondószervezet üzenőfalán jelent meg, ami a nyomásgyakorló hálózat részeként működik, és azt mutatja, hogyan képzelik el Európa jövőjét. Azonban Magyarország nem ért egyet ezzel az elképzeléssel, vagyis így már nem lehet európai egységről beszélni. A balti államok narratívái egymást erősítő referenciaként szolgálnak, és az a céljuk, hogy egy véleménycikk megjelenése után a sajtó tudjon rájuk hivatkozni, ezt követően pedig a sajtóra is lehessen hivatkozni. Ezeket a rétegeket egymásra építve azt kezdik el bizonygatni, hogy a volt miniszter kijelentése nem csupán vélemény, hanem tény, miközben ez semmivel sem támasztható alá.
– Kit vagy kiket képviselnek valójában az olyan, magukat civilként feltüntetni igyekvő szervezetek, mint a Transparency International? Milyen érdekek vezérlik őket?
– Az ilyen típusú NGO-k véleménynyilvánításának a legaljasabb része nem is a vélemény maga, hanem a módszertan, aminek semmi köze sincs a szervezetek eredetileg vállalt feladatához. Hazai és nemzetközi kutatóintézetek is bebizonyították, hogy egy-egy ember vagy információforrás szubjektív véleményét állítják be tényként. Ebből következtetéseket levonni nemcsak tévedés, hanem politikai provokációs szándéknak minősíthető. Vannak olyan intézmények – például a Világbank, az OECD vagy az EU statisztikai hivatala –, amelyek legalább következetes módszertan alapján próbálják a közhangulatot vagy a befektetők véleményét felmérni a korrupcióról.
A Transparency International azonban egy politikai aktivista szervezet, a Soros-hálózat tagja, melyet a guruló dollárokból finanszíroztak. Megrendelésre hazudnak Magyarországról is. Hazánk nem Burkina Faso, Ghána és a Salamon-szigetek után kullog a korrupciós indexen, hanem a legkevésbé korrupt európai országok élmezőnyéhez tartozik.
– Hogyan hatnak Magyarország megítélésére a nemzetközi sajtóban rólunk terjesztett álhírek és álnarratívák?
– Ezt a küzdelmet már 15 éve vívjuk. A hálózatosan működő befolyásolási rendszernek az a lényege, hogy a tényekről szóló leírásokat, narratívákat és retorikát a saját politikai érdekei szerint torzítja, majd országjelentések formájában juttatja el az EP-hez és az EB-hez. A 2010-es évek elején elfogadott médiatörvény esetében papírunk van arról, hogy a magyar médiarendszer megfelel az európai követelményeknek, mégis állandóan azt vetik a szemünkre, hogy nálunk lábbal tiporják a sajtószabadságot. Nekem megvannak azok a Népszabadság- és Népszava-címlapok, amelyeken többször egymás után meghalt a sajtószabadság. A szubjektív politikai támadásból fakadó vélemények tényként rögzülnek a Magyarországot leíró narratívákban.
– Mi a lejáratás célja?
– Napról napra válik egyre világosabbá, hogy ezeket a narratívákat használják a hazugságok alátámasztására.
A Tisza Párt láthatóan arra alapozza a saját krédóját és a politikai kampányát, hogy tényként mutasson be valótlanságokat vagy a valóság valamilyen kifordított formáját, ezek elleni védekezésre kényszerítve a kormányt.
Ez egy jól bejáratott módszer, amit sok európai országban kipróbáltak az elmúlt évtizedekben. Legutóbb Lengyelországban zajlott ilyen lejáratókampány az előző vezetéssel szemben, ami azt a célt szolgálta, hogy megbuktassák a lengyel polgári kormányzatot.
– Hogyan befolyásolják az NGO-k a magyarországi sajtót és az ellenzéket?
– A magát függetlennek nevező, de valójában politikailag elfogult médiumok visszatartanak, illetve úgy értelmeznek információkat, ahogy az például a Tisza Pártnak megfelelő. Az NGO-k feladata is ugyanez: támpontokat szolgáltatnak ahhoz, ha valami nem az LMBTQ-ideológia szerint működik. Ezeket az NGO-kat azért hozták létre, hogy hitelesítő szervezetek legyenek egy lejárató kampányban, és az állításaik rögtön valóságnak tűnjenek az olvasók szemében.
– Mit lehet tenni ellenük?
– Az egyetlen módszer az, hogy naponta elmondjuk az igazságot az embereknek. Miután a Trump- és Musk-féle tényfeltáró küldetés lebuktatta ezeket a szervezeteket, nekünk is így kell tenni. A Szuverenitásvédelmi Hivatal azt kéri számon, hogy vallják be a finanszírozásuk eredeti forrását és céljait.
Amikor a magát függetlennek nevező sajtóban elolvasunk egy cikket, látnunk kell, hogy valójában ki beszél és milyen érdek vezérli.
Mivel a hálózatot évtizedek alatt szőtték, a lebontása és felfedése még el fog tartani egy ideig.
– Az ellenzék jelenlegi vezető ereje, Magyar Péter és a Tisza Párt színre lépése mennyire volt spontán? Lehetségesnek tartja, hogy esetleg már valakik felkészítették őt, és a kegyelmi ügyet látták a megfelelő pillanatnak arra, hogy előhúzzák a kalapból?
– Elég régen vagyok a politikában ahhoz, hogy ne higgyek a véletlenekben. A Magyar Péter-jelenség nem más, mint az elmúlt 15 év különböző formában tett kormányváltási kísérleteinek az egyik újabb változata. A Tisza Párt nemrég lezajlott kongresszusán a finanszírozó Európai Néppárt logója talán többször bukkant fel, mint a Tiszáé, így egyértelművé vált, hogy honnan fúj a szél.
Az a beismerés, miszerint valakik majd helyettük írják meg a programjukat, jól mutatja, hogy nem magyar, hanem idegen érdeket fognak képviselni, legyen szó az agrárpolitika, a migráció, a háború vagy az uniós bővítés kérdéséről.
Ezt más formában, feldarabolva vagy összefogva már többször láthattuk 2010 óta. Nem tekintem véletlennek sem Magyar Péter színre lépését, sem pedig azt, ahogyan ez történt.
