A Fejér vármegyei hírportál egy negyvennyolc éves férfivel készített interjút, aki huszonhét évet börtönben töltött. Tizennégy és fél évesen csukták le először, az eltelt harmincnégy esztendőből csupán hetet volt szabadlábon, azt is csak kis szakaszokban. Élete arra példa, hogy egy ilyen rettenetesen hosszú, rácsok mögött töltött időszak után is létezik visszatérés, csak hinni kell benne.
Helyesebben hinni kell Istenben: őt és leendő áldozatait is ez mentette meg.
A férfi, aki egész eddigi életében kemény fiúként viselkedett, a beszélgetés közben elsírta magát.
Az első bűncselekmény
Mint az interjúban kifejti, Budapesten, Kőbányán született, és elég jó gyerekkora volt. Eleinte szófogadó, rendezett kölyöknek ismerték. Nem szemtelenkedett, nem beszélt csúnyán, de ez nem tartott sokáig. Több iskolába járt, mert kilenc-tíz évesen elkezdődtek vele a problémák: egyik helyről a másikra kellett átíratni, verekedett és lopott. Már akkoriban azt mondta az anyja, hogy amit művel, abból baj lesz, előbb vagy utóbb intézetbe kerül. Igaza lett.
Az első bűncselekményem egy pénztárcalopás volt egy kocsmában: valaki letette a pénztárcáját a játékgép mellé, és amikor nem figyelt oda, elvettem. Ez nagy sikerélményt jelentett, mert sok pénz lapult abban a tárcában, hetvenvalahányezer forint, annyi ezres és ötszázas, hogy azt se tudtam, hová tegyem
– emlékezett vissza. Mint mondta, ennyi már kevésnek számított, egyre többet kellett lopnia, semmi pénz nem volt elég. Szeretetet nem kapott, csak arra való indíttatást, hogy minél több pénzt vigyen haza. Kihasználták, mert gyerek volt, és nem fogta fel, mi történik vele. „Zsebeléssel fogtak el először, de akadt egy-két betörésem, és ja, egy surranás is. Amikor bevittek a börtönbe, az még csak meg sem rendített. Két hétig előzetesben voltam a VIII. kerületben, onnan vittek át a Nagy Ignác utcába, mert bent is kezelhetetlen voltam, nem bírtak velem az őrök.”
Az utazó bűnöző
„Többnyire Budapesten követtem el bűncselekményeket, aztán mivel eléggé ismertek már a fővárosban, amit hamar be lehet járni, elmentem vidékre. Úgy mondják, utazó bűnözővé váltam. A Velencei-tó környékére, Székesfehérvárra, Győrbe, Debrecenbe, Egerbe, az országban mindenhová jártam. Igazából a betörésre mentem rá, az volt a fő cél, de gyakran lett belőle más bűncselekmény” – magyarázta. Mint kifejtette, tizennégy éves korától tizennyolcig összesen talán csak hat-nyolc hónapot lehetett szabadon. Gyűlt benne a harag mindenki felé, bent is csak azt tervezte, hogy ha kijut, miként lehet a legjobb, legügyesebb bűnöző, azt tervezte, mit követ majd el legközelebb.
Zsarolás, életveszélyes fenyegetés, személyi szabadság korlátozása, súlyos testi sértés miatt jutott vissza a rácsok közé.
„Amikor már úgy gondolták, javíthatatlan vagyok, elvittek a Gyűjtőből Sopronkőhidára, hogy ott majd helyre jövök, mert az egy szigorított fegyház. Raboskodtam Tökölön, Solton, néhány kisebb börtönben, Pesten, mindenhol” – részletezte.
A változás
„Úgy gondolom, Isten fokozatosan mutatta meg nekem, ki vagyok, hol tartok és hová érkezem, ha nem változik semmi. De megmutatta azt is, hogy abból a helyzetből ki lehet jönni. Én magamtól nem tudtam változtatni, rá kellett jönnöm, hogy szükségem van Rá. És ahogyan ezt felismertem, attól kezdve rohamosan elkezdett megváltozni a hozzáállásom, a viselkedésem, a látásmódom, az érzelmi világom, minden” – fogalmazott.
A férfi tavaly októberben szabadult, három hét után sikerült munkát találnia, és a családjával él. Most már csak annyi időre találkozik bűnözőkkel, hogy elmondja nekik: van kiút! „Ha ezt elfogadják, imádkozom értük, ha nem, továbbállok. Mert én már nem közéjük tartozom” – zárta gondolatait a férfi.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Feol)
