Egyre súlyosabb problémát jelent az Európai Unió tagországai számára a megfékezhetetlennek látszó kábítószer-kereskedelem. A közösségnek mind nagyobb kihívást jelentő kábítószer-problémák hátterében az áll, hogy nem egységes az uniós szabályozás, és az így keletkező kiskapuk kiváló lehetőséget kínálnak a drogbűnözőknek – közölte Téglásy Kristóf, a Drogkutató Intézet stratégiai igazgatója. Mint írta, az Európai Unió (EU) felé irányuló, illetve a közösség országaiban virágzó drogkereskedelem élősködői visszaélnek a szabadkereskedelem lehetőségeivel, a kikötői és repülőtéri ellenőrzések hiányosságaival, a schengeni határok nyitottságával, az uniós országokon belüli eltérő szabályozással, és a sajtó, különösen a közösségi oldalak hiányos kontrolljával. Ezeket fel tudják használni a drogkereskedelmi hálózatok építésére, a drogfogyasztás népszerűsítésére – mutatott rá.
A csempészek megtalálják a kiskapukat
Az Európai Unióban a szervezett bűnözés becsült éves bevétele – részben a kábítószerkereskedelem révén – körülbelül 139 milliárd euró, ami a teljes EU-s GDP mintegy egy százalékát teszi ki. A kikötők kulcsfontosságú belépési pontok az EU-ba, ahol a vám- és biztonsági ellenőrzéseknek meg kellene akadályozniuk az illegális áruk bejutását. Azonban
a forgalom nagysága és az erőforrások korlátozott volta miatt sajnos sokszor hiányosak az ellenőrzések, felületes a beérkező konténerek átvizsgálása, ezeken a réseken keresztül jutnak be legkönnyebben a drogok Európába.
Bár az ellenőrzések egyes helyeken szigorodnak, máshol viszont kevésbé, így például a kábítószercsempészek egyre gyakrabban a norvégiai Oslót veszik célba a hollandiai Antwerpen helyett. Közel 570 millió font értékű kábítószert csempésztek át Norvégia legnagyobb kikötőjén, azután pedig a drogkereskedők nagyobb nehézségek nélkül juthatnak át a belső határokon.
Egységes uniós szabályozás kellene
Hasonlóan komoly problémát jelent az egységes európai szabályozás hiánya. Az EU tagállamaiban nincs egységes drogpolitika, vagy szabályozás, azaz a tagállamok maguk döntenek arról, hogy szigorúan fellépnek a droghasználattal szemben, vagy inkább legalizálják egyes kábítószerek fogyasztását, amivel ellehetetlenítik más országok tiltó rendelkezéseit. Jó példa a védekezés összehangolatlan, sokszor egymás intézkedéseit is akadályozó szabályozásra a hexahidrokannabinol (HHC) tragikus sikere az európai piacon.
Az új típusú, félszintetikus kannabinoid, amely az elmúlt években robbanásszerűen kezdett terjedni Európában, legális THC-helyettesítőként jelenhetett meg az egyes európai országok eltérő környezetének köszönhetően.
Hasonlóan sokfélék a drogfogyasztással és drogkereskedelemmel kapcsolatos büntetési tételek, ezért egységes fellépésről egyáltalán nem lehet beszélni.