- A külföldi pénzek feltárása és a közzététele a legfontosabb cél, ugyanis azok a személyek, akik ilyen struktúrákból élnek, nem szeretik a nyilvánosságot.
- Ha feketén-fehéren kiderül, hogy egy másik állam finanszírozott Magyarországon politikai célzatú tüntetést, ott nincs miről beszélni, az maga a sakk-matt helyzet.
- A függetlenségről szóló baloldali mesével kell leszámolni ahhoz, hogy tiszta viszonyok legyenek.
- Az ukrán állam döntést hozott arról, pénzt, időt és energiát fordít arra, hogy a magyar miniszterelnököt a nemzetközi és a magyarországi közvélemény előtt lejárassa. Erre a feladatra találtak is újságírókat külföldön és itthon egyaránt.
- Az európai vezetők jelentős része háborúpárti és szélsőségesen liberális. Nekik az ördöggel való cimborálást jelenti együttműködni a konzervatív új amerikai elnökkel.
- Nincs jó helyzetben Európa és hibát hibára halmoz. Háború helyett békét kellene követelniük, konfliktus helyett kapcsolat kellene az USA-val, fegyverkezési kiadások helyett versenyképességet kellene növelniük. De nem teszik. A magyar kormány más irányba megy, ezért büntet minket Brüsszel.
- A droghelyzet kiugróan romlott az elmúlt időszakban, most már lépnie kellett az államnak, hajtóvadászat eddig nem volt, most a bűnüldözés brutalizálása következik.
- A Tisza Párt feladná az ország függetlenségét, ahogy az elnökük is fogalmazott, egy kicsi szuverenitásról le kellene mondanunk. Teljesítenék Brüsszel megszorító elvárásait, amiknek mi évek óta ellenállunk. Velük átállna az ország a háborúpárti kórusba, támogatnák Brüsszel migrációs politikáját, terjedne a genderőrület, és eltörölnék a rezsicsökkentést.
– Izgalmas időket élünk. A Trump-adminisztráció a hivatalba lépését követően órák alatt hihetetlen fordulatszámot vett fel. Befagyasztották a USAID kifizetéseit és lelepleződött a világ országainak belügyeit befolyásoló hatalmas pénzügyi hálózat. A miniszterelnök évértékelő beszédében is nagy hangsúlyt kapott a korrupciós rendszer, amelynek Orbán Viktor szavai szerint két feje van: egy washingtoni és egy brüsszeli. De ami minket közvetlenül is érint, létezik egy budapesti lerakat, amellyel szemben kemény fellépést ígért a kormányfő. Az eltökéltségét a futballszakzsargonban használatos kifejezéssel illusztrálta: teli rüszttel! Hogyan kell ezt elképzelni, mi a menetrend?
– Röviden válaszolva azt mondhatom: a parlamentnek a tavaszi ülésszakban meg kell alkotnia a szükséges jogszabályokat, közben pedig a kormányzati szervek is megkezdik a feltárómunkát. A kormánybiztos, László András hamarosan az Egyesült Államokba utazik, és ott minden elérhető adatot, információt összegyűjt, ami segít azonosítani azt a baloldali politikai korrupciós hálózatot, amely az elmúlt években, évtizedekben működött Magyarországon is.
Az új amerikai adminisztráció által feltárt USAID-botránynak több vetülete is van, a politikai szál mellett fontos a szuverenitási kérdés is.
Amikor létrehoztuk a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, akkor azt is megígértük, hogy ha az élet új kihívásokat támaszt az ország önállóságának megőrzése elé, akkor a jogszabályok szintjén is hatékony válaszokat adunk. Ez következik most tavasszal.
– A USAID-botránynak komoly következményei vannak Szerbiában is. Ott a hatóságok már több civil szervezetnél tartottak házkutatásokat, kihallgattak mintegy kétszáz személyt, több embert őrizetbe vettek. Tehát déli szomszédunknál láthatóan belevágtak a nagytakarításba.
– Valóban így van, Szerbiában sokkal felfokozottabb most a hangulat, a politikai berendezkedés jóval törékenyebb, mint nálunk. Ott mélyebb árkokat ástak az amerikai baloldaliak a dollármilliókból, nagyon komoly politikai és társadalmi krízist idéztek elő. A szerb állam szuverenitását is intenzív és látványos támadás érte, nekik is védekezniük kell.
– Ezt nem vitatjuk, de ha már a Szuverenitásvédelmi Hivatal szóba került, annak létrehozásával egy időben az Országgyűlés elfogadta a szuverenitásvédelmi törvénycsomagot is, tehát már léteznek jogszabályok, amelyek alapján fel lehet lépni a külföldi befolyásszerzés ellen. Mi változott, korábban ismeretlen új kihívások érték hazánkat?
– Amikor az említett törvényt megalkottuk, ugyan sok mindent tudtunk, de annál is több dolgot csak sejtettünk. Mára azonban ez az arány megfordult: sokkal több a tudásunk, mint a puszta sejtelmünk. Ezt a döntő változást az új amerikai elnöknek, Donald Trumpnak és az általa vezetett adminisztrációnak köszönhetjük.
Mindig is tudtuk, hogy a médiának az a része, amely magát függetlennek nevezi, valójában külföldről finanszírozott, és az állandó politikai nyomásgyakorlás mellett nem ritkán multinacionális gazdasági vagy vállalati lobbitevékenységet végez.
A szuverenitásvédelmi törvény elfogadásakor viszont nem volt még ismert a USAID-támogatások hosszú listája.
– Mikor ismerheti meg a nagyközönség ezt a listát?
– Folyamatosan kerülhetnek majd nyilvánosságra az adatok. Itt fontos tisztázni, hogy két nagy rendszerről és azon belül sokféle finanszírozási struktúráról beszélünk. Az egyik az amerikai dollárok világa, itt az Egyesült Államok baloldali kormányai az amerikai adófizetők pénzét költötték külföldi országokban befolyásolási kísérletekhez. Az egyik szembetűnő példa Grúzia volt, ahol az eddigi ismereteink szerint 25 millió dollárt, nagyjából tízmilliárd forintot szántak arra, hogy az „elektromobilitást” népszerűsítsék. Jellemző gyakorlat, hogy mondvacsinált programok mögé bújtatják a politikai akcióikat. A másik nagy finanszírozási rendszerben az Európai Bizottság használja fel a tagállamok polgárainak eurómillióit. A „dollárosoknak” vannak oldalágai is, tehát nemcsak az amerikai adófizetők pénzéből támogatták ezeket a hálózatokat, szerepet játszott például a jól ismert Soros György, de rajta kívül is vannak amerikai vállalatok a finanszírozók között. A dollárbeavatkozással 2022-ben találta magát szemben az ország, az Európai Bizottság a politikai célú euróival pedig 2026-ban akar hatalmat szerezni Magyarországon.
– Lehet tudni, milyen más vállalatokról van szó?
– Később nyilvánosságra kerülnek ezek is.
– Azt már sikerült feltárni, hogy milyen formában, milyen csatornákon érkeztek ezek a pénzek a hazai szervezetekhez?
– Rendkívül szövevényes rendszert alakítottak ki a finanszírozásra. Azt már látni, hogy például az amerikai pénzek sokszor nem közvetlenül érkeznek meg egy magyarországi párthoz, álcivil szervezethez vagy médiumhoz, hanem európai alapítványokon keresztül. Először bejön a dollár Európába, majd európai szervezeteken keresztül, gyakorlatilag unión belüli pénzutalások formájában juttatják célba az összegeket.
Így próbálják sok esetben elfedni a pénzek amerikai eredetét, másrészt kijátszották az Európai Unión kívülről érkező támogatások tilalmára vonatkozó jogszabályokat. Sok esetben készpénzt is használnak.
Emlékezhetünk a 2022-es választási kampányban történtekre, amikor az M3-as autópályán balesetet szenvedett az egyik ellenzéki szervező, akinek az autójából hatalmas mennyiségű készpénz ömlött ki.
– A szankciók törvénybe foglalása sem egyszerűbb, mint a szövevényes finanszírozási rendszer feltárása, hiszen adódik a kérdés: a jog alapján például mit tekinthetünk olyan tevékenységnek, ami ellentétes a magyar érdekekkel.
– A magyar demokrácia érdekeivel ellentétes például, ha egy idegen nagyhatalom képviselője, mondjuk David Pressman nyílt kommunikációs és finanszírozási rendszert épít ki a megválasztott kormánnyal szemben. A külföldi pénzek feltárása és a közzététele a legfontosabb cél, ugyanis azok a személyek, akik ilyen struktúrákból élnek, nem szeretik a nyilvánosságot.
Az elmúlt években gyakran tűntek fel a semmiből olyan csoportok, amelyeknek mindig akadt 100-150 millió forintjuk rendezvényekre, tüntetések megszervezésére.
Ha kiderül feketén-fehéren, hogy egy másik állam finanszírozott Magyarországon politikai célzatú tüntetést, ott nincs miről beszélni, az maga a sakk-matt helyzet. Ettől némileg eltér a média, ahol szintén egyértelmű, hogy mi történik: dollárokból, eurókból újságírókat vásárolnak, akik aztán a megbízóik igényeinek megfelelően alakítják a közvéleményt. Annyiban mégis más a helyzet, mint egy civilnek álcázott politikai demonstráció esetében, hogy a sajtó egyfajta vélemény kialakítását célozza, amit nem lehet jogszabályokkal szankcionálni. Itt az a feladatunk, hogy világossá tegyük a közvélemény előtt, hogy az ilyen médiafelületek nem függetlenek, hanem kifejezetten politikai indíttatásúak, amelyeknek a narratívája teljesen egybeesik az európai liberális fősodor irányvonalával.
A függetlenségről szóló baloldali mesével kell leszámolni ahhoz, hogy tiszta viszonyok legyenek.
– A lehetséges szankciókra tudna említeni konkrét példát?
– A jogalkotási munka jelenleg is zajlik, hamarosan konkrétumokat is bemutatunk.
– Nem kevésbé fontos kérdésekről esett szó néhány hete a nemzetbiztonsági bizottság ülésén, az egyik a bukott szír elnök repülőgépének budapesti leszállásáról szóló álhír volt. Befejeződött a titkosszolgálati vizsgálat? Lehet tudni, hogy milyen eredménnyel zárult?
– A vizsgálat lezárult, de az eredményről az ügy további részletei nem nyilvánosak, ezért nem áll módomban tájékoztatást adni róla. Annyi elmondható, hogy tudatos álhírgyártás zajlott, amit az egyik sajtóorgánum, a Magyar Hang és Brüsszel Péter átvett és terjesztett.
– A bizottság foglalkozott a miniszterelnök személye ellen az ukrán állam által indított lejáratási akcióval is. Erről vannak friss információk?
– Bármennyire próbálja bagatellizálni a liberális média, ez valós információ, amit a hazai titkosszolgálatok feltártak. A történet lényege: az ukrán állam döntést hozott arról, hogy pénzt, időt és energiát fordít arra, hogy a magyar miniszterelnököt a nemzetközi és a magyarországi közvélemény előtt lejárassa. Erre a feladatra találtak is újságírókat külföldön és itthon egyaránt.
– Ukrajnát említve el is jutottunk ahhoz a kérdéshez, hogy az EU vezetői miért támogatják ennyire vehemensen a jelenleg háborúban álló keleti szomszédunk uniós és NATO-csatlakozását? Miközben minden racionális gazdasági és politikai érv ez ellen szól.
– Az EU vezetői részben rossz politikát választottak, részben megvett emberek. Ennek hátterét vélhetően nem Brüsszelben, hanem Amerikában, az előző baloldali adminisztrációnál, illetve Soros Györgynél és a Biden család érdekeltségeinél kell keresni. Vezető európai politikusok vannak a markukban.
– Most azonban az Egyesült Államokban fordult a kocka, Donald Trump másként áll Ukrajnához és a háború lezárásának módjához is. Feltételezhetünk némi igazodási kényszert a brüsszeli vezetés részéről az új amerikai adminisztrációhoz?
– Trump és Zelenszkij pénteki, a diplomáciában szokatlan vitájából nem ez tűnik ki. Kaja Kallas uniós biztos például kapásból a támogatások növelését kínálgatta az incidens után az ukrán elnöknek, hogy folytatni tudja a harcot. Az európai vezetők jelentős része háborúpárti és szélsőségesen liberális. Nekik az ördöggel való cimborálást jelenti együttműködni a konzervatív új amerikai elnökkel. Közben Donald Trump persze nem veszi le a lábát a gázpedálról. Nincs jó helyzetben Európa, és hibát hibára halmoz.
Háború helyett békét kellene követelniük, konfliktus helyett kapcsolat kellene az USA-val, fegyverkezési kiadások helyett versenyképességet kellene növelniük. De nem teszik. A magyar kormány más irányba megy, ezért büntet minket Brüsszel.
De változékony időszak jön, meglehet, hogy mi képezhetünk hidat az Egyesült Államok és az Európai Unió között. Ez Magyarországnak kifejezetten jó pozíciót jelenthet.
– Ennek a politikának a sikere adhat erős muníciót a kormányzatnak arra, hogy olyan új intézkedéseket valósítson meg, amelyekről Orbán Viktor beszélt az évértékelőjében. A két- és háromgyermekes édesanyák szja-mentessége vagy a nyugdíjasok számára kínált áfa-visszatérítés a zöldségek, a gyümölcsök és a tejtermékek árából egyedülálló lépések, viszont óriási összeget emésztenek fel majd a költségvetésből. Mindez megvalósítható annak fényében, hogy a béke eljövetele még képlékeny, Trump elnök pedig vámokkal sújtaná az uniós termékeket, aminek nyilvánvalóan negatív hatása lesz a magyar gazdaságra is?
– A magyar költségvetés fedezi mindazokat az intézkedéseket, amiket a miniszterelnök bejelentett.
– Ezt számos gazdasági elemző vitatja.
– Ezek az úgynevezett elemzők 2010 óta menetrendszerűen riogatják az országot, remegve várják a gazdaság összeomlását, de az soha nem érkezik meg. Elmagyarázzák, hogy szerintük mi nem jó, miért volt jobb minden a baloldali kormányok idején, aztán meg mindig szembejön velük a valóság. Nem teljesül a hiánycél, csőd, világvége, roló le, és így tovább. Ismerjük már őket: például a szintén külföldről fizetett GKI emberei vagy Petschnig Mária vagy az offshore-lovag Simor András volt jegybankelnök, akinek mellesleg a fia, Simor Dániel független és objektív telexes újságíró, amely lap szintén ugyanezeket az állításokat ismételgeti. Ez maga a hálózat.
– Nyilván a sokszor odakozmált megmondóembereket nem kell komolyan venni, de vannak objektív körülmények is, amelyek aggodalomra adhatnak okot, például a német autóipar helyzete, amin csak tovább ront majd, ha Trump elnök beváltja fenyegetését a vámok kivetésével, ami a magyar gazdaságot is rombolhatja.
– Régóta mondjuk, hogy a Trump-kormány nem arra garancia, hogy Európa győztes lesz, hanem arra, hogy a normalitás visszaveszi az irányítást az Egyesült Államokban. Európát csak Európából lehet erőssé tenni. Máshonnan ugyanis nem fogják. Az amerikai elnöknek mindig az USA lesz az első. Európa vezetői viszont elvesztették az irányítást önmaguk felett, arról beszél évek óta Orbán Viktor, hogy lemaradtunk a versenyben, leküldtek minket a pályáról. Ezen kell változtatni, ismét erős vezetőkre lenne szüksége a kontinensnek.
– Maradjunk még az évértékelő beszédnél, amelyben a miniszterelnök azt is hangsúlyozta, hogy zéró toleranciát vezetnek be és hajtóvadászatot indítanak a drogkereskedők ellen. Úgy tudtuk, hogy eddig is ez volt. Mi változott?
– Zéró tolerancia volt, kiemelt hajtóvadászat eddig nem, csak átlagos bűnüldözés. Ezt brutalizálja most a belügy.
– Miért nem volt hajtóvadászat? Nem ítélték elég súlyosnak a helyzetet?
– De, szerintem hosszú évek óta tragikus a droghelyzet. Korábban, VIII. kerületi polgármesterként is láttam a valóságot, ahogy fiatal életeket tömegesen tesz végleg tönkre a narkó. Küzdöttünk is ellene minden eszközzel. Azóta a városból elborította a vidéket is a probléma. A helyzet kiugróan romlott az elmúlt időszakban, most már lépnie kellett az államnak, örülök neki.
– Nem mehetünk el szó nélkül az új belpolitikai helyzet mellett, ami talán úgy foglalható össze, hogy megjelent egy, a Fidesz sokadik vonalából érkező, sértődött ember, aki három hónap alatt begyűjtötte a baloldali szavazók döntő többségét, harminc százalékot ért el az európai parlamenti választáson, azóta pedig vélhetően tovább is tudta növelni a pártja támogatását. Magyar Péter, bár botrányról botrányra bukdácsol, nem ártanak neki a vállalhatatlan ügyei, miközben a Tisza támogatottsága sem gyengül. Milyen válasza van erre a Fidesznek?
– Ezt teljesen másként látom. Szerintem ártanak neki a vállalhatatlan ügyei. Az érzület azért lehet torz, mert a liberális propaganda agyonhallgatja ezeket, de ettől még ezek lassan bekerülnek az emberek tudatába, és idővel egyre többen jönnek rá, hogy Brüsszel Péter nem az, akinek mutatja magát. Egy nagy megtévesztés zajlik a baloldalon, amit Manfred Weber vezényel, a kijelölt ember pedig szolgai módon teljesíti minden elvárását.
A Fidesznek ez utóbbival kell elsősorban foglalkoznia, mert a Tisza Párt feladná az ország függetlenségét, ahogy az elnökük is fogalmazott, egy kicsi szuverenitásról le kellene mondanunk.
Teljesítenék Brüsszel megszorító elvárásait, amiknek mi évek óta ellenállunk. Velük átállna az ország a háborúpárti kórusba, támogatnák Brüsszel migrációs politikáját, terjedne a genderőrület és eltörölnék a rezsicsökkentést. Ezeket nem én mondom, hanem a politikusaik. Ezeket az irányokat támogatták az Európai Parlamentben is a szavazataikkal.
– Magyar Péter pontosan azoknak a személyeknek volt a prototípusa, akik miatt sokan utálják a Fideszt. Most az ellenzék mégis őt ünnepli. Ezt az ellentmondást mi okozhatja?
– Tény, számukra az egyik legirritálóbb fideszesből a legszerethetőbb baloldali lett. Szegény baloldali szavazóknak amúgy sem könnyű a helyzetük, négyévente mindig egy újonnan kijelölt emberért kell rajonganiuk, és meg kell tanulniuk egy új párt nevét. Aztán csak ugyanazt a bukott politikát kapják cserébe, mint korábban, csak átcsomagolva. És ugyanúgy külföldi pénzből, külföldi érdekeket. Nincs itt semmi ellentmondás, van az országnak egy része, amelyik bárki után megy, ha az nem kormánypárti és a propagandasajtójuk is ajnározza. Láttunk már ilyet, tudjuk, mi lett a vége.
