– Az első mérési eredményekből azt látni, hogy a gyerekek egy része élvezi a digitális böjtölést, a kihívást, ugyanakkor nagy erőfeszítésükbe kerül, hogy valóban csökkentsék a képernyőidejüket – kezdte Hal Melinda, az MCC Tanuláskutató Intézetének vezető kutatója, aki a felmérés szakmai oldalát segíti.
A március elején induló nagyböjti digitális detox kihívásban összesen négy iskola hat osztálya vesz részt, a Váci Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatósága és a Szent István Intézet által szervezett kihívás során
több mint 120 diák vállalkozott arra, hogy lemondanak a kütyük használatáról negyven napig.
– Az első napon egy úgynevezett bemeneti mérést készítettünk a gyerekek körében: a kognitív értékekre voltunk kíváncsiak – mint a koncentrációs funkciók és a függőség mértéke –, valamint az érzelmi életre vonatkozóan töltöttünk ki teszteket. Arra keressük a választ, hogyan hat a digitális detox a fiatalok készségére, képességeire, miképp változik a gyermek kompetenciája, ha elhagyja az okoseszközök használatát – avatott be a klinikai szakpszichológus, majd megjegyezte, már a böjt első hetében láthatóvá vált, hogyan hat a fiatalokra a digitális eszközök túlhasználata, és mi történik, ha tudatosan csökkentik a képernyőidejüket.
A fiatalok elmondták, hogy többet beszélgetnek, jobban részt vesznek az osztályközösségben, nyitottabbak és más témák is felmerülnek, mint a sorozatok, online játékok vagy videós tartalmak.
Szeretnénk elérni, hogy ebben a néhány hétben, amíg a böjt tart, ezek a fiatalok sokkal tudatosabban kezeljék a saját idejüket, új szokásokat építsenek be a mobiltelefon görgetése helyett, és visszavezessük őket a való életbe, valós beszélgetésekbe, ahol valóban kapcsolódhatnak
– fejezte ki reményeit a kutatás vezetője.
Hal Melinda arra is kitért, hogy a felmérés ideje alatt a szülőktől is kapnak visszajelzést, akiknek szintén fontos szerepük van abban, hogy a kütyüfüggőséget mérsékelni tudják a kiskamaszok.
– A szülők visszajelzése alapján azt is tudjuk, hogy a fiatalok nem zárkóznak be a szobájukba, amint hazaérnek, sokkal többet vannak jelen a közös terekben, a család többet beszélget. De az is fontos mérföldkő, hogy a felnőttek felismerik, számukra is küzdelmet jelent, hogy csökkentsék a saját képernyőidejüket, és hogy példát mutatva ők maguk is csökkentsék a telefon nyomkodásának idejét – jelezte. A kutató arról is beszámolt,
sok fiatal most tapasztalta meg először, mit jelent az, hogy unalom.
– Az egyik diák például azt mondta, fogalma sem volt, mit kezdjen az idejével, amikor egy betegség miatt egy hétig otthon kellett maradnia és teljesen váratlanul érte az a felismerés, hogy unatkozik. Sokan művészi tevékenységgel kötik le az idejüket, mások próbálnak kimenni a szabadba, szerelnek, volt, aki homokozni is leült a testvérével. Az unalom élmény fontos állomás ahhoz, hogy arra sarkallja a gyerekeket, keressenek valamilyen más dopaminforrást, sikerélményt az élet más területein – közölte. Hal Melinda szerint nem meglepő, hogy
a böjti időszak első hetében emelkedett a szorongás érzése a gyerekek körében, hiszen a digitális tartalmak utáni sóvárgás, a digitális függőség nagyon gyakori a kamaszok körében.
– Ez a feszítő érzés fokozatosan szorul majd vissza, és a közösségi média utáni sóvárgás átalakul, a gyerekek hozzászoknak ehhez az új állapothoz, vagyis ahhoz, hogy nem kell mindig a telefon után nyúlni, görgetni a közösségi média tartalmait, hogy lehet unatkozni is, és előbb vagy utóbb a dopamint másképp, máshonnan szerzik majd meg: sporttal, kreatív elfoglaltsággal, olvasással vagy épp a szabadban, barátokkal töltött idővel – mondta a klinikai szakpszichológus, aki elárulta: a böjt végén egy „kimeneti méréssel” búcsúznak majd a fiataloktól, amelyben a frusztráció és az agresszió tolerálási szintjeit vizsgálják.
