A katonák két ejtőernyős ugrást hajtottak végre, az első felkészítő jellegű volt, hogy a katonák megismerjék a T–11-es ernyőtípust és a C–130-as gépet. A második ugrás már a hadművelet része volt: több mint 550 fő ugrott szürkületben, teljes felszereléssel.
A magyar alegység egy épület-rajtaütést hajtott végre, miután az amerikai szakaszok lefogták és megtisztították a célterület egy részét.
A művelet során három amerikai és egy magyar század dolgozott összehangoltan, meghatározott sávokban. A sikeres rajtaütést követően további alegységek támogatták az előretolt védelmi pozíciók kiépítését, majd ellentámadást szimuláltak, melyben a vegyi- és sugármentesítő egységek is szerepet kaptak.
A főhadnagy azt is elárulta, a kommunikáció jól működött, főleg tábori körülmények között, kipihent állapotban, azonban amikor a katonák már többnapos fizikai és mentális terhelés alatt álltak, és nehezített terepen kellett helytállniuk, alkalmanként előfordultak félreértések, amelyeket következetes visszacsatolással és információismétléssel végül sikerült megoldani. A gyakorlat során mindenki képes volt megoldani a rábízott feladatot, szükség esetén tolmácsolással vagy egymás támogatásával.
Borítókép: A Bayonet Thrust hadgyakorlat (Forrás: Honvédelem.hu)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!