A Bayonet Thrust 2025 gyakorlat első fázisában a két nemzet katonái támadó és védelmi műveleteket hajtottak végre hazánkban raj, szakasz- és századszinten, nappal és éjszaka, amelyet – a felkészítés következő lépéseként – Olaszországban nagy létszámú ejtőernyős ugrás követett.
A gyakorlat célja nemcsak a gyakorlati felkészültség növelése, hanem a nyelvi kompetencia fejlesztése és a magyar–amerikai katonai együttműködés erősítése is volt – írja a Magyar Honvédség. A Bayonet Thrust 2025 olyan tapasztalatokat biztosított, amelyeket hazai körülmények között nem lehet megszerezni, és amelyek hosszú távon hozzájárulnak a Magyar Honvédség felkészültségének, valamint szövetségi szerepvállalásának erősítéséhez.
Háromhetes felkészítés előzte meg a gyakorlatot, amely során raj- és szakaszszintű harcászatot és éleslövészetet tartottak, valamint ejtőernyővel ugrottak – ismertette a kiképzésben katonáival részt vevő főhadnagy. A közös munkát segítendő egyeztették az eljárásrendeket, taktikákat, és közös gyakorlásokat tartottak géppuskások, híradók, drónkezelők és parancsnokok számára.
A kiképzési gyakorlat négy fázisból állt:
- az elsőben 72 órás kimenekítési műveletet hajtottak végre,
- a másodikban harcárokrendszerben zajló védelmi és támadó feladatokat,
- a harmadik fázisban századszintű támadó műveletet egy beépített területen,
- a negyedik fázisban Olaszországban ejtőernyős kijuttatással indult zászlóaljszintű komplex hadműveletet.
A gyakorlat első fázisában végrehajtott 72 órás feladat nem várt és szokatlan kihívásokkal szembesítette a beosztott állományt – árulta el a kiképzésben részt vevő főhadnagy. A gyakorlat ezen részén a rajparancsnokok fejlesztése, alkalmazkodó képességük és rugalmasságuk tesztelése volt a cél. Az első fázis teljes időtartama során amerikai és magyar katonák közösen, angolul kommunikálva, szakaszszinten oldották meg a koordinációval, feladat végrehajtással és döntéshozatallal kapcsolatos szituációkat.
A feladat végére mélyebb és részletesebb betekintést nyerhettek egy amerikai légideszantszakasz belső működésébe, megismerhették az eljárásrendjüket, moráljukat, hozzáállásukat.
A katonák két ejtőernyős ugrást hajtottak végre, az első felkészítő jellegű volt, hogy a katonák megismerjék a T–11-es ernyőtípust és a C–130-as gépet. A második ugrás már a hadművelet része volt: több mint 550 fő ugrott szürkületben, teljes felszereléssel.
A magyar alegység egy épület-rajtaütést hajtott végre, miután az amerikai szakaszok lefogták és megtisztították a célterület egy részét.
A művelet során három amerikai és egy magyar század dolgozott összehangoltan, meghatározott sávokban. A sikeres rajtaütést követően további alegységek támogatták az előretolt védelmi pozíciók kiépítését, majd ellentámadást szimuláltak, melyben a vegyi- és sugármentesítő egységek is szerepet kaptak.
A főhadnagy azt is elárulta, a kommunikáció jól működött, főleg tábori körülmények között, kipihent állapotban, azonban amikor a katonák már többnapos fizikai és mentális terhelés alatt álltak, és nehezített terepen kellett helytállniuk, alkalmanként előfordultak félreértések, amelyeket következetes visszacsatolással és információismétléssel végül sikerült megoldani. A gyakorlat során mindenki képes volt megoldani a rábízott feladatot, szükség esetén tolmácsolással vagy egymás támogatásával.
Borítókép: A Bayonet Thrust hadgyakorlat (Forrás: Honvédelem.hu)
