– Mit jelent az átláthatósági törvény javaslata a gyakorlatban, és miben szigorít – ha szigorít – a tervezet?
– Nagy a zaj, pedig a helyzet egyszerű: ezentúl nem lehet majd külföldi pénzből hazaárulást folytatni. Ugyanis a javaslat pusztán annyit mond ki, hogy azok a szervezetek, amelyek külföldi támogatásból a szuverenitást – legfőképp az alkotmányban is rögzített értékeket, mint a béke, biztonság vagy a család – veszélyeztetve befolyásolják a közéletet, felkerülnek egy jegyzékre. Ezt követően ha a külföldi donor, legyen az akár EU-s „civil” alap, akár a Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF), pénzutalást indít irányukba, azt a bank felfüggeszti, a NAV pedig megvizsgálja.
Ha kiderül, hogy a pénzt azért küldenék, hogy a külföldi támogató utasításainak vagy céljainak eleget tegyenek, akkor a bank egész egyszerűen visszaküldi az összeget a feladónak. Én ebben nem látok letérést a jogállamiság útjáról – sőt az USA-ban vagy Franciaországban még ennél is erélyesebb szabályozással lépnek fel a külföldi ügynöktevékenységgel szemben.
És őszintén szólva azt sem értem, mire fel a 444, a Telex vagy a Partizán hüppögése: ők saját eddigi és következetesen tartott érvelésük szerint főleg hazai mikroadományokból működtek. Ha ez így van, akkor felesleges a ventilálás. Ha nincs így, és ezek szerint ez ügyben hazudtak, akkor joggal feltételezhetjük, hogy másban is. Például abban, hogy a migráció jó, a genderérzékenyítés szükséges, a háború elkerülhetetlen – vagy hogy Ukrajna EU-s csatlakozása mindenki javára válik. Tehát lelepleződnek. Ők ettől tartanak, de csak a maguk által ásott verembe esnek bele.

– Mennyire jelent valós veszélyt az, ha külföldi pénzek befolyásolják a választásokat vagy a közélet alakulását, akár civil, akár politikai csatornákon keresztül? Melyek voltak az elmúlt évek legkirívóbb esetei, ahol már nagyon kilógott a lóláb?
– Gondolhatunk a guruló dollárok ügyére, a pár éve a politikai aktivizmusra megnyitott uniós „civil” forrásokra vagy az OSF sok évtizedes magyarországi ármánykodására. A teljes magyarországi balliberális gépezet külföldi pénztranszferekből működik, és a globalista hálózat érdekeit képviselik idehaza is: ezért nem tudja átfogni a tudatuk azt, hogy a magyar jobboldalnak a magyar érdek az elsődleges. És ez a globalista–szuverenista ellentét tükröződik a legaktuálisabb vitákban is. Ha megnézzük, hogy kik állnak most Ukrajna mellé, ahelyett, hogy a magyarok mellé állnának, akkor azt látjuk, hogy csak a kirakatpolitikust cserélték le sokadjára – most épp Magyar Péter az új avatár –, a háttérben azonban semmi nem változott.
A Telex, a 444, a HVG és a társaik az emberi jogi fundamentalista szervezetek helyi lerakataival együtt ugyanazt a munkát folytatják, amit elvégeztek többek között a migráció vagy a genderpropaganda kapcsán is. Egy céljuk van, elmozdítani a szuverenista erőket a döntéshozói pozícióból, mert mi vagyunk a szálka a köröm alatt, az alj a felhajtott kupában, a bot a küllők között. Hogy azok is tudjunk maradni, ez a 2026-os választás tétje.