Két napig hazánkon a világ szeme

Külföldi pénzből befolyásszerzés, globális érdekek és a magyar ellenállás – az átláthatósági törvényjavaslatról szóló vita nem pusztán jogtechnikai kérdés, hanem világképek összecsapása, amely előrevetíti a 2026-os választás tétjét. Nem üldöz, csak szűr: aki idegen érdekeket szolgál, az ne alakítsa a magyar közéletet. A CPAC Hungary pedig közben már a patrióták korát hirdeti, Budapestről indulna a konzervatív világforradalom. De mit tanulhat a világ a magyar jobboldaltól, és kik félnek valójában a transzparenciától? Erről beszélgettünk Szánthó Miklóssal, a kétnapos eseményt rendező Alapjogokért Központ főigazgatójával.

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója Máté Krisztián Fotó: Máté Krisztián

Szánthó Miklós a Magyar Nemzet Rapid című műsorának vendége volt nemrég (Fotó: Mirkó István)

– Egy hét múlva, május 29-én indul a CPAC Hungary. Milyen üzenetet kívánnak közvetíteni a 2025-ös rendezvénnyel, amelynek mottója: „Eljött a patrióták kora”?
– Tudatosítanunk kell, hogy mi nem „rendszerhiba” vagyunk, hanem a globalista rendszer ellenzéke. A CPAC Hungary az indulása, 2022 óta globális platformot kínál az antiglobalista erőknek. És bár Brüsszel meg hazai komprádoraik azt akarják elhitetni velünk, hogy mi vagyunk a kisebbség, ha körbenézek a világban, pont az ellenkezőjét látom. A nyugat-európai, szélsőségesen progresszív neomarxista forradalom ereje apad, és elindult a józan ész ellenforradalma. És ennek Magyarország, a magyar jobboldal az egyik motorja, a CPAC Hungary pedig mindennek a szimbóluma. 

Gyökereit tekintve ez mégiscsak egy nagy amerikai jobboldali rendezvény – és ma az USA elnökét úgy hívják, hogy Donald Trump. Fehér Házba kerülése csak jól láthatóvá tette azt, hogy a XXI. század első egynegyedének letelte után új helyzet, új világ van.

Ez a világrendszerváltás a korábbiakhoz képest talán annyiban speciális, hogy a geopolitikai átrendeződés párhuzamosan fut egy, főleg Nyugaton dúló kulturális válsággal. A világ többi részén – és most már Amerikában is – viszont egyre hangsúlyosabban nyer teret a józan ész, a normalitás: a hagyomány, a nemzeti identitás, a család és gyermek védelme, a béke igenlése a háborúval szemben. Európában is elindult a józanodás, csak ezt mesterséges, terrorisztikus eszközökkel próbálják visszafojtani. Ez történik Franciaországban, Németországban vagy Lengyelországban.

De a mi célunk a CPAC Hungaryvel, hogy az európai, az amerikai és a világ többi részének patrióta hullámai Budapesten érjenek össze, innen induljon el a patrióták kora. Azért kell győznünk itthon is a 2026-os választásokon, hogy harcolhassunk: és nem is valami megfoghatatlan, magasztos eszméért, de a gyermekeink, a családunk biztonságáért és békéjéért. 

Nem tartom ugyanis kecsegtetőnek azt a jövőt, amit a liberálisok elénk tárnak, ahol óvodásokat neccharisnyában érzékenyítő szakállas drag queenek ukrán zászlóval a kezükben éneklik, hogy „szabad Palesztinát”.

– Milyenek most a magyar–amerikai kapcsolatok? Az amerikai és a magyar patrióták viszonya tudja ellensúlyozni a globalisták áskálódását?
– A realitást mindig a lehetséges alternatívákhoz érdemes mérni: képzeljük el az amerikai–magyar kapcsolatokat, ha ma demokrata elnöke lenne az USA-nak! Ha más nem is lenne, azt mindenképpen megköszönhetjük Donald Trumpnak, hogy sem Hillary Clintonból, sem tavaly Kamara Harrisből nem lett amerikai elnök. De ezen túlmenően: Pressman után egy üdí­tően kulturált, a két ország régi kapcsolatához méltóan viselkedő diplomata irányítja ma a nagykövetséget, a politikai szankciós listákat megszüntették, magyar cégek előtt nyílt meg a tengerentúli üzletkötés lehetősége, eltörölték a USAID-et – úgyhogy eddig szerintem jók vagyunk. És hogy a legnagyobb jóságot a végére hagyjam: Harris legyőzésén túl mégiscsak azzal teszi Trump a legnagyobb szívességet Magyarországnak, hogy a tűzszünet és a béketárgyalás vágányára állítja rá az ukrajnai konfliktust. Nekünk szerintem rövid távon ez a legfontosabb, és ebben teljes érdekazonosság áll fenn Washington és Budapest között.

Szánthó Miklós a Magyar Nemzet Rapid című műsorának vendége volt nemrég (Fotó: Mirkó István)

– Mennyiben más az amerikai jobboldal és a magyar jobboldal kapcsolata, mint az amerikai baloldal és a magyarországi baloldal viszonya?
– Az szerintem teljesen világos, hogy az amerikai és a magyar jobboldal között szoros, szövetségesi a viszony, számos érdekazonosság mellett mégiscsak összeköt minket az Isten, haza, család gondolatisága – és bárki bármit mondjon a nemzetközi politikacsinálás brutalitásáról, ez az értékközösség igenis számít egy tárgyalóasztalnál.

Trump nem a megmentőnk, hanem a harcostársunk: nem kizárólag a magyar érdek miatt akar véget vetni az ukrajnai vérontásnak, de egy oldalon állunk. Nem a mi két szép szemünkért számolták fel a USAID-et, de világos volt, hogy abból a pénzből finanszírozták a Trump-ellenes magyarországi tartalmakat is, amelyből agitáltak a migráció, a gender, a háború, Ukrajna és a Tisza Párt mellett. Ez így alkot egy megrendelői csomagot – persze kétségünk ne legyen, az amerikai dollárláb kiesését Brüsszelből annál inkább igyekeznek pótolni eurókkal.

Ezért is a feslett erkölcsű magyarországi baloldal, mint céda a mindenkori futtatóinak – legyen az akár amerikai, akár európai – alárendelt, ideológiailag és pénzügyileg is függő viszonyban van tőlük. A legjobb példa erre Magyar Péter és az Európai Néppárt viszonya. Darth Weber kategorikusan kijelentette, hogy mit vár el azoktól, akik a pártcsaládhoz kívánnak tartozni: „Európa, Ukrajna és a jogállamiság pártján kell állnia.” És mit ad isten, azaz hogy, hogy nem, elvtársak? Magyar Péter azonnal be is sorolt az Ukrajna EU-s tagságát feltétel nélkül támogatók közé. Véletlen lenne? Nem hiszem.

– Mi az, amit a magyar jobboldalt ennyire felértékeli a nemzetközi színtéren? Mit tudnak tőlünk tanulni?
– A magyar jobboldal mára referenciaponttá vált a nemzetközi patrióta és konzervatív közösségnek. Sőt talán – bár maguk bevallani nem mernék – még a baloldal számára is. A magyar jobboldal az utolsó, döntéshozói pozícióban lévő politikai közösség, mely a nemzeti maximum talaján állva ellenáll a globalista befolyásolási és destabilizációs kísérleteknek. Máshol „egyszerűbben” mennek a dolgok: a legesélyesebb, jobboldali francia elnökjelöltet kizárják a versenyből, a legnépszerűbb, szuverenista és békepárti német pártot betiltással fenyegetik, Lengyelországban pedig olyasmi zajlik, hogy Kádár és Jaruzelski megcsókolná egymást.

Hiá­ba van a magyar jobboldal idehaza kormányzati pozícióban, a valóban meghatározó témák kapcsán – migráció, gender, háború, Ukrajna EU-tagsága – mi vagyunk a nemzetközi liberális rendszer ellenzéke. 

Ez a valóság: Brüsszel a hatalom, ők az elit, a korrupt urambátyám világ, az igazi 1984, ahol a háború: béke, a szabadság: szolgaság, a tudatlanság: erő. Mi ezzel szemben lázadunk, ez ellen szervezünk forradalmat, de pusztán annyit akarunk, hogy hagyjanak minket békén. Ehhez viszont kellenek szövetségesek. És ahogy Orbán Viktor mondta a 2022-es CPAC Hungaryn a 12 pontjában: „Keress barátokat!” A CPAC Hungaryvel mi pontosan ezt próbáljuk képviselni.

– A magyar miniszterelnök mellett Ben Shapiro, Dave Rubin, Jaír Netanjahu, Santiago Abascal, rangos nemzetközi szereplők érkeznek Budapestre. Mit jelent ez a magyar konzervatív közeg számára?
– Elismerést mindenek előtt – no nemcsak az Alapjogokért Központnak, de az egész magyar jobboldali közösségnek. És a következő napokban még több nagy név bejelentése érkezik: szó szerint a világ minden égtájáról jönnek kormányfők, miniszterek, politikusok, újságírók, kutatók, influenszerek. Két napig Budapesten lesz a jobboldali világ szeme – és a baloldali epeömlése. Mindkettőt alig várjuk!