– Mit jelent az átláthatósági törvény javaslata a gyakorlatban, és miben szigorít – ha szigorít – a tervezet?
– Nagy a zaj, pedig a helyzet egyszerű: ezentúl nem lehet majd külföldi pénzből hazaárulást folytatni. Ugyanis a javaslat pusztán annyit mond ki, hogy azok a szervezetek, amelyek külföldi támogatásból a szuverenitást – legfőképp az alkotmányban is rögzített értékeket, mint a béke, biztonság vagy a család – veszélyeztetve befolyásolják a közéletet, felkerülnek egy jegyzékre. Ezt követően ha a külföldi donor, legyen az akár EU-s „civil” alap, akár a Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF), pénzutalást indít irányukba, azt a bank felfüggeszti, a NAV pedig megvizsgálja.
Ha kiderül, hogy a pénzt azért küldenék, hogy a külföldi támogató utasításainak vagy céljainak eleget tegyenek, akkor a bank egész egyszerűen visszaküldi az összeget a feladónak. Én ebben nem látok letérést a jogállamiság útjáról – sőt az USA-ban vagy Franciaországban még ennél is erélyesebb szabályozással lépnek fel a külföldi ügynöktevékenységgel szemben.
És őszintén szólva azt sem értem, mire fel a 444, a Telex vagy a Partizán hüppögése: ők saját eddigi és következetesen tartott érvelésük szerint főleg hazai mikroadományokból működtek. Ha ez így van, akkor felesleges a ventilálás. Ha nincs így, és ezek szerint ez ügyben hazudtak, akkor joggal feltételezhetjük, hogy másban is. Például abban, hogy a migráció jó, a genderérzékenyítés szükséges, a háború elkerülhetetlen – vagy hogy Ukrajna EU-s csatlakozása mindenki javára válik. Tehát lelepleződnek. Ők ettől tartanak, de csak a maguk által ásott verembe esnek bele.
– Mennyire jelent valós veszélyt az, ha külföldi pénzek befolyásolják a választásokat vagy a közélet alakulását, akár civil, akár politikai csatornákon keresztül? Melyek voltak az elmúlt évek legkirívóbb esetei, ahol már nagyon kilógott a lóláb?
– Gondolhatunk a guruló dollárok ügyére, a pár éve a politikai aktivizmusra megnyitott uniós „civil” forrásokra vagy az OSF sok évtizedes magyarországi ármánykodására. A teljes magyarországi balliberális gépezet külföldi pénztranszferekből működik, és a globalista hálózat érdekeit képviselik idehaza is: ezért nem tudja átfogni a tudatuk azt, hogy a magyar jobboldalnak a magyar érdek az elsődleges. És ez a globalista–szuverenista ellentét tükröződik a legaktuálisabb vitákban is. Ha megnézzük, hogy kik állnak most Ukrajna mellé, ahelyett, hogy a magyarok mellé állnának, akkor azt látjuk, hogy csak a kirakatpolitikust cserélték le sokadjára – most épp Magyar Péter az új avatár –, a háttérben azonban semmi nem változott.
A Telex, a 444, a HVG és a társaik az emberi jogi fundamentalista szervezetek helyi lerakataival együtt ugyanazt a munkát folytatják, amit elvégeztek többek között a migráció vagy a genderpropaganda kapcsán is. Egy céljuk van, elmozdítani a szuverenista erőket a döntéshozói pozícióból, mert mi vagyunk a szálka a köröm alatt, az alj a felhajtott kupában, a bot a küllők között. Hogy azok is tudjunk maradni, ez a 2026-os választás tétje.
– Egy hét múlva, május 29-én indul a CPAC Hungary. Milyen üzenetet kívánnak közvetíteni a 2025-ös rendezvénnyel, amelynek mottója: „Eljött a patrióták kora”?
– Tudatosítanunk kell, hogy mi nem „rendszerhiba” vagyunk, hanem a globalista rendszer ellenzéke. A CPAC Hungary az indulása, 2022 óta globális platformot kínál az antiglobalista erőknek. És bár Brüsszel meg hazai komprádoraik azt akarják elhitetni velünk, hogy mi vagyunk a kisebbség, ha körbenézek a világban, pont az ellenkezőjét látom. A nyugat-európai, szélsőségesen progresszív neomarxista forradalom ereje apad, és elindult a józan ész ellenforradalma. És ennek Magyarország, a magyar jobboldal az egyik motorja, a CPAC Hungary pedig mindennek a szimbóluma.
Gyökereit tekintve ez mégiscsak egy nagy amerikai jobboldali rendezvény – és ma az USA elnökét úgy hívják, hogy Donald Trump. Fehér Házba kerülése csak jól láthatóvá tette azt, hogy a XXI. század első egynegyedének letelte után új helyzet, új világ van.
Ez a világrendszerváltás a korábbiakhoz képest talán annyiban speciális, hogy a geopolitikai átrendeződés párhuzamosan fut egy, főleg Nyugaton dúló kulturális válsággal. A világ többi részén – és most már Amerikában is – viszont egyre hangsúlyosabban nyer teret a józan ész, a normalitás: a hagyomány, a nemzeti identitás, a család és gyermek védelme, a béke igenlése a háborúval szemben. Európában is elindult a józanodás, csak ezt mesterséges, terrorisztikus eszközökkel próbálják visszafojtani. Ez történik Franciaországban, Németországban vagy Lengyelországban.
De a mi célunk a CPAC Hungaryvel, hogy az európai, az amerikai és a világ többi részének patrióta hullámai Budapesten érjenek össze, innen induljon el a patrióták kora. Azért kell győznünk itthon is a 2026-os választásokon, hogy harcolhassunk: és nem is valami megfoghatatlan, magasztos eszméért, de a gyermekeink, a családunk biztonságáért és békéjéért.
Nem tartom ugyanis kecsegtetőnek azt a jövőt, amit a liberálisok elénk tárnak, ahol óvodásokat neccharisnyában érzékenyítő szakállas drag queenek ukrán zászlóval a kezükben éneklik, hogy „szabad Palesztinát”.
– Milyenek most a magyar–amerikai kapcsolatok? Az amerikai és a magyar patrióták viszonya tudja ellensúlyozni a globalisták áskálódását?
– A realitást mindig a lehetséges alternatívákhoz érdemes mérni: képzeljük el az amerikai–magyar kapcsolatokat, ha ma demokrata elnöke lenne az USA-nak! Ha más nem is lenne, azt mindenképpen megköszönhetjük Donald Trumpnak, hogy sem Hillary Clintonból, sem tavaly Kamara Harrisből nem lett amerikai elnök. De ezen túlmenően: Pressman után egy üdítően kulturált, a két ország régi kapcsolatához méltóan viselkedő diplomata irányítja ma a nagykövetséget, a politikai szankciós listákat megszüntették, magyar cégek előtt nyílt meg a tengerentúli üzletkötés lehetősége, eltörölték a USAID-et – úgyhogy eddig szerintem jók vagyunk. És hogy a legnagyobb jóságot a végére hagyjam: Harris legyőzésén túl mégiscsak azzal teszi Trump a legnagyobb szívességet Magyarországnak, hogy a tűzszünet és a béketárgyalás vágányára állítja rá az ukrajnai konfliktust. Nekünk szerintem rövid távon ez a legfontosabb, és ebben teljes érdekazonosság áll fenn Washington és Budapest között.
