Ara-Kovács, a Bangóné szintjére jutó, magyargyűlölő „européer”

A Ferenc testvér által vezetett DK ma már nem más, mint új csomagolású SZDSZ, mely párt éppen igyekszik magához kötni és bekebelezni az „ifjúsági” SZDSZ-t, a Momentumot.

Salgótarján, 2017. november 18. Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció (DK) ügyvezetõ alelnöke, Ara-Kovács Attila és Ráczné Földi Judit elnökségi tagok, Gyurcsány Ferenc, pártelnök, korábbi miniszterelnök , Niedermüller Péter alelnök, EP-képviselõ, Berényi Erzsébet, a párt újpesti elnöke, Gy. Németh Erzsébet fõvárosi önkormányzati képviselõ, és Vágó István elnökségi tag (b-j) a DK országos választási programbemutató rendezvényén a salgótarjáni József Attila Mûvelõdési- és Rendezvényközpontban 2017. november 18-án. MTI Fotó: Komka Péter Fotó: Komka Péter

Jó lenne, ha tudnák a DK-ra még szavazó baloldali érzelmű szavazók, hogy a párt listájának negyedik helyéről egy olyan képviselőt küldtek az Európai Parlamentbe, aki korábban ízig-vérig az SZDSZ-hez, ráadásul még annak is a legelvakultabb, ultraliberális tagjaihoz tartozott.

Egy olyan ember tehát, akinek személyében a DK-n belül reinkarnálódott a valahai, Pető Iván-os, Magyar Bálint-os, Haraszti Miklós-os gőgös, hányingert keltő kozmopolita elitizmus.

A Ferenc testvér által vezetett DK tehát ma már nem más, mint új csomagolású SZDSZ, mely párt éppen igyekszik magához kötni és bekebelezni az „ifjúsági” SZDSZ-t, a Momentumot. A jelenlegi DK–Momentum-kapcsolatot sokan hasonlítják a korábbi, Horn Gyula által fémjelzett MSZP és az SZDSZ kapcsolatához, ám a DK-ban már egy szemernyi baloldaliság sem maradt. Épp ezért szerintem a kezdeti SZDSZ–Fidesz-kapcsolat is felhozható ebben az összefüggésben, azzal a nagyon nagy különbséggel, hogy a Fidesz ellenállt az akkori SZDSZ bekebelezési kísérleteinek és radikálisan szakított a szabad demokratákkal. A Momentum azonban egy cseppet sem a fiatalkori Fidesz: lihegve követik az EP-ben a liberálisokat és a zöldeket, itthon pedig nyitnak a DK mint egyértelműen neoliberális párt felé.

Gyurcsányék tehát Ara-Kovács Attilát küldik az EP-be, vagyis azonosulnak azokkal a nézetekkel, amiket a volt szadeszos vall.

De milyen nézeteket vall Ara-Kovács?

Gyalázatosakat.

„Szerencsénkre” az Élet és Irodalom legutóbbi, június 14-ei számában ezekről ír keresetlen nyíltsággal a Hazám, Európa című iratában.

Idézem a legszebbiket: „Amikor 1999-ben azt nyilatkozta [Orbán Viktor – F. T.], »Európán kívül is van élet« – hangosan felnevettem. Mi közöm ahhoz, hogy egy kültelki senki [kiemelés tőlem – F. T.] miket hord össze a kommunistákból épp nácikká vedlő söpredékének?”

Bravó, ez igazán egy filozófustól elvárható árnyalt elemzés.

De azért talán mégsem egészen az: inkább egy undorító, hányingert és hányást keltő, színtiszta rasszizmus – szabad demokrata és DK-s módra. Orbán mint kültelki senki? A kültelki jelző itt nem mást jelent, mint az alulról jöttekkel szembeni elképesztő előítéletet, tőle, a nagyon-nagyon „finom” közegből jövő, nagyon elitista Ara-Kovácstól.

És hogy Orbán követői nem mások, mint kommunistákból épp nácikká vedlő söpredék? Ez a szint nem méltó önhöz, Ara-Kovács Attila.

Vagy éppen mégis? Ki tudja. Ön lesüllyedt – ha nem volt ott valaha is – Bangóné és más értelemben a francia liberális guru, Bernard-Henri Lévy szintjére (aki bunkóknak, hülyéknek, hőbörgőknek, tudatlanoknak nevezte a brexitre szavazó polgárokat egy Le Monde-beli cikkében 2016-ban). Nos, valójában ez a kültelki szint, Ara-Kovács úr. Csak így tovább!

Azután a következő: „Országom olyan állapotban van, mint Románia 1989-ben, mint Jugoszlávia 1996-ban. Nem sereghajtó ebben-abban, hanem Európa lepratelepe.”

Tehát Magyarország ma egy szélsőséges diktatúra, ahol etnikai konfliktusok dúlnak…

Ezt bizonyára a mély hazaszeretet íratta Ara-Kováccsal. Vagy mégsem? Azt hiszem, Ara-Kovács lelkében az van, amit Korniss Mihály egykoron megfogalmazott: mi jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket. (Ehhez persze annyit, a pontosság végett: a nemzeti oldalon a gyűlölet nem jellemző kategória.)

Ejnye, ejnye! Az Ara-Kovács-féle jelzők és tézisek, feltételezem, még a liberálisok táborában egyszerre gurunak, tanítónak, zsűrielnöknek, ítéletmondónak és mindenek felett álló orákulumnak számító TGM számára sem lehetnek feltétlenül iránymutatók.

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Gyurcsány és Dobrev pártjában ez az ember ilyen nézetekkel negyedik helyen állhatott az EP-listán – és végül be is juthatott a testületbe. Lárifári!

Ott pedig, Dobrev irányításával, együtt és dalolva képviselhetik az Ara-Kovács által idézett, „alapító atya” Jean Monnet-féle globalista, szuperföderális koncepciót, a nemzetállamok elhalásának kissé kommunisztikus és egyben ultraliberális vízióját.

Mert Brüsszel mégsem lepratelep, meg nem kültelki hely, mint Magyarország, hanem finom urak és elvtársak finom elitklubja, ugye, Ara-Kovács Attila?