Figyeljünk szeretteinkre: a karanténfáradtság valós veszély

Az elszigeteltség és a bizonytalanság számos negatív érzelmet válthat ki, frusztráltságot, félelmet, szorongást, dühöt, agressziót, vagy vissza-visszatérő negatív gondolatokat, depressziót.

Print

Lassan egy hónapja, hogy a magyar kormány járványügyi vészhelyzet hirdetett, majd kijárási korlátozást vezettek be. A kezdeti ijedtség azonban mára enyhült, úgy tűnik, sokak számára egyre komolyabb kihívás a rendkívüli intézkedések betartása. V. Komlósi Annamáriával, a Magyar Pszichológiai Társaság (MPT) Katasztrófapszichológiai Szekciójának elnökével, az ELTE címzetes egyetemi tanárával, a fegyelem lazulása kapcsán az úgynevezett karanténfáradtságról beszélgettünk, amivel nem csak magunkat, de akár a szeretteinket is veszélybe sodorhatjuk.

Amikor egy rendkívüli helyzet hetekre vagy akár hónapokra is kizökkent minket a megszokott életünkből, az mindannyiunktól különleges alkalmazkodást kíván meg.

Hivatalosan a világjárványt is a katasztrófák közé sorolják, mert nagyon sok embert érint egészségi, gazdasági, stb. vonatkozásban olyan mértékben, hogy a helyzet kezelése különleges intézkedéseket kíván meg – kezdi. V. Komlósi Annamária. A helyzet mégis speciális, hiszen

egy földrengéshez vagy áradáshoz képest a pandémia esetében láthatatlan ellenséggel állunk szemben,

amiről ráadásul – bár egyre többet – összességében még mindig nagyon keveset tudunk igazán pontosan.

A világjárvány az egész világ életét felforgatja. Rengeteg szempontból nem folytathatjuk a megszokott életünket, nem mozoghatunk szabadon, elszigetelődnünk, és még a bizonytalanság is óriási, hiszen senki sem tudja, meddig fog mindez tartani – sorolja a katasztrófapszichológus, mennyiféle stressz-forrással is kell most számolnunk. Mindezek pedig, mondja, számos negatív érzelmet válthatnak ki, frusztráltságot, félelmet, szorongást, dühöt, agressziót, vagy vissza-visszatérő negatív gondolatokat, depressziót.

A katasztrófahelyzetek első időszakában, amikor hirtelen fenyegetve érezzük az életünket és elveszítjük a kontrollt az életünk felett, jellemzően érzelmileg és nem racionálisan reagálunk. Ilyenkor csökken az emberek tudatossági szintje és önkontrollja. A viselkedés regresszívvé válik, és megfontolatlanabbul, gyakran indulati szinten reagálunk sok mindenre – magyarázza V. Komlósi Annamária.

Ha a veszélyhelyzet nagyon elhúzódik, a józan, tudatos énünk később sincs könnyű helyzetben, hiszen a megszokott életrend felbomlása önmagában is frusztráló, de a hetek múlásával

a hosszan tartó – ráadásul kényszerű – összezártság tovább növeli a stresszt.

Azokban a családokban, ahol eddig is nehezen éltek, vagy nem igazán volt jó a viszony a családtagok között, ott ez a frusztráció akár családon belüli erőszakig is fajulhat. Az egyedülállóknál pedig a magány, a fokozott izoláltság érzése mellett akár a halálfélelem is megjelenhet. Ezért most különösen fontos, hogy figyeljünk egymásra – hangsúlyozza a szekcióelnök. Szerencsére nagyon sok jó példát látunk arra, hogy a mostani helyzetben sincsenek magukra hagyva az emberek. Önkormányzatok, szakmai és civil szervezetek, és rengeteg segítőkész ember áll melléjük. Önkéntes pszichológusok például krízisvonalat, online tanácsadást működtetnek. Katasztrófahelyzetben a rugalmas alkalmazkodóképesség, szaknyelven a reziliencia kulcsszerephez jut. Világszerte és Magyarországon is az a tapasztalat, hogy az emberek többsége rendelkezik ezzel a potenciállal, képes a bajban is gondoskodni saját magáról és a családjáról, vagy akár a tágabb környezetéről is.

Magunkra és egymásra figyelni még fontosabb, ahogyan telik az idő, mert amikor az első ijedtség után még mindig nem érzékeljük közvetlenül a bajt, amennyiben a környezetünkben még senki sem került kórházba, hajlamosak vagyunk megkérdőjelezni a veszélyt és lazítani a biztonságos viselkedésen. Bármely beláthatatlan ideig tartó megterhelésnél megjelenik előbb-utóbb a kimerülés, ez jelen helyzetben úgynevezett karanténfáradtság. Ez fakadhat abból, hogy egyszerűen kimerül a cselekvésirányító rendszerünk: az önfegyelem, amit a vírus miatt félelem, szorongás váltott ki, nem tartható fenn a végtelenségig. De ott van a háttérben az is, hogy egyszerűen hozzászokunk a helyzethez, már nem okoz olyan mértékű szorongást. Mint mondja, szakemberként ezért is zavarja, hogy mindenhonnan csak a járványról hallani, mert aki szorongó, annál ez egészen a testi tünetekig felerősítheti az aggodalmakat, míg másokat szinte szó szerint immunissá tesz, csak nem a vírusra, hanem arra, hogy komolyan vegyék a figyelmeztetéseket.

V. Komlósi Annamária szerint

lesz, akit a karanténfáradtságból visszaránt, ha látja, hogy a fertőzöttek és halálesetek száma növekszik, másoknál viszont sajnos csak az élesztheti újra a veszélyérzetet, ha a közvetlen környezetében betegszik meg valaki.

– Az emberi gondolkodást még az internet korában is túl erősen befolyásolják a személyes tapasztalatok. Amíg a többség nem hallott, látott valakit megbetegedni, ne adj’ Isten meghalni a családtagjai, a barátai, az ismerősei körében, addig ha el is hiszi, nem érti meg igazán a veszély mértékét. Nagyon fontos tehát tudatosítani magunkban és másokban is, hogy a korlátozások elfogadásával és szabályainak betartásával magunknak és másoknak is jót teszünk – hívja fel a figyelmet a szakember.

(A koronavírus járvány pszichológiai vonatkozásairól részletes információkat közöl és konkrét segítséget is ad V. Komlósi Annamária a Magyar Pszichológiai Társaság honlapján.)