Gyárfás Tamás a félelem fogságában

A Fenyő-gyilkosság kapcsán eddig nyilvánosságra került hanganyagok, nyilatkozatok kapcsán felvetődött ellentmondásokra próbáltunk magyarázatot kapni az ügyben felbujtóként gyanúsított Gyárfás Tamástól. A sportvezető a Magyar Nemzetnek adott interjúban kijelentette, azért nem fordult a rendőrséghez az újabb zsarolási kísérlet miatt, mert félt a zsarolók bosszújától. Leszögezte, egyetlen olyan hangfelvétel sem kerülhet elő, amely azt bizonyítaná, hogy megbízást adott Fenyő János médiacézár megölésére.

Fotó: Mirkó István

1998. február 11-én a fővárosi Margit utcában több lövéssel kivégzték a piros lámpánál autójában várakozó Fenyő János vállalkozót, a Vico médiabirodalom vezetőjét. A gyilkosság helyszínének közelében megtalálták a tettes ruhadarabjait.

A rendőrség hosszas nyomozást folytatott, azonban az elkövető személyére nem derül fény.

Kiderült, hogy az elkövető Jozef Rohác szlovák bérgyilkos, akinek DNS-mintáját azonosították a helyszínen talált sapkában.

Jozef Rohácot jogerősen is elítélik, azonban a felbujtó személye mindvégig tisztázatlan marad.

2017-ben K. Imrich dokumentumokkal és hangfelvételekkel megzsarolta Gyárfás Tamást, aki csak két hónap késlekedéssel tett feljelentést.

Az ügyben eljáró rendőrség hatalmas mennyiségű hanganyagot foglalt le. Ezeken Portik Tamás és Gyárfás Tamás beszélgetései hallhatók.

A Fenyő-gyilkosság ügyében felbujtással gyanúsították meg Gyárfás Tamást. A nyomozók szerint a volt producer vette rá Portikot arra, hogy bízza meg Rohácot a merénylet elkövetésével. Gyárfást őrizetbe vették, majd nyomkövetővel a lábán szabadlábra került. Később 200 millió forint óvadék ellenében minden kényszerintézkedés alól mentesült.

Az 1998-ban elrendelt nyomozásban részt vevő Kovács Lajos ezredes Gyárfás meggyanúsításával összefüggésben kijelentette, az egykori úszóelnöknek lehetett indítéka és megfelelő alvilági kapcsolata ahhoz, hogy a bűncselekményt elkövessék.

2018-ban ügyvédjén keresztül ismét megzsarolták Gyárfást. Ezúttal egy magát Günternek mondó személy úgynevezett tárolási díjat követelt bizonyos hangfelvételek megőrzéséért. Gyárfás nem tett feljelentést, az újabb zsarolásra a rendőrség derít fényt.

Vélhetően vádalku eredményeként újabb, tekintélyes mennyiségű hangfelvétel kerül elő egy fővárosi temető kriptájából és számos más helyszínről.

– Legutóbbi interjúnkkor arra a kérdésünkre, amely szerint Portik Tamás próbálta-e önt megzsarolni, azt válaszolta, hogy soha nem adta ennek a bizonyságát. Ezzel szemben a kiszivárgott felvételek leiratainak egyikében éppen ön mondja azt, hogy „hát ez egy zsarolás legalább”. Nem érez ellentmondást?

– A Nemzeti Nyomozó Irodának (NNI) írt beadványomban is közöltem, hogy én a zsarolás alatt pénzügyi követelést értettem.

– Amikor a volt Energol-vezérrel, Portikkal beszélgetett, máshogy gondolta?

– Portik visszatérően azzal rémisztett, hogy majd a rendőrségen „azt mondja”, hogy én megbízást adtam. Tehát „azt mondja” és nem „elmondja”; gondolom, érzékelhető a két kifejezés közötti szakadéknyi különbség… Nem tanulmányoztam a bűnözők lélektanát, de szerintem a cinkosok még egy gyilkossági ügyben sem ismétlik újra és újra a tettüket, azt sokkal inkább hétpecsétes titokként kezelik. Ezzel szemben Portik újra és újra rá akart bírni, hogy mondjam, amit mindenáron hallani akart tőlem. A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat pontosan rögzítette, leírta, hogy mi van a hangszalagokon. Érdekli önt?

– Persze.

– Tessék, kigyűjtöttem valamennyit. Választhat, mit tart belőle közlésre érdemesnek. Nálam vannak a kihallgatások teljes jegyzőkönyvei is, valamennyi provokatív Portik-közlést követően ott van az én reakcióm, persze, csak azoknál, ahol azt nem vágták ki vagy nem némították el. Az NNI által kért szakérői vélemény szerint huszonkilenc helyen manipulálták a felvételeket. Magam is alaposan átnéztem, harminchat alkalommal hiányoznak részben vagy egészben szavak, mondatok, mondatrészek. Erről is meggyőződhet, mindent elhoztam.

– Több a Fenyő-gyilkossággal összefüggő, önre nézve dehonesztáló állítás, azonban nem láttam azokat a mondatokat, amelyeket a PestiSrácok közölt. Például azt, amikor Portik a következő szavakat mondja: „Én kérdeztem: mi legyen azzal az emberrel? Szétbasszuk? Erre te azt mondtad: igen, te mondtad nekem, hogy el akarja venni a tévét stb.”

– Azért nem találja, mert ilyen nincs az általam megismert hangszalagok leiratában. Nem tudom elképzelni, hogy tudatosan manipulálta a szerző a szöveget, de a PestiSrácoknak a múlt heti írása még az Origót és a Magyar Hírlapot is megtévesztette. A cikkekben azt állították, hogy a rendőrség birtokában lévő vágott hangszalagokból idéznek, majd helyettük közölték a K. Imrich által 2017. szeptember 27-én nekem átadott ötoldalas iromány több részletét. A kettő nagyon nem ugyanaz. Akarva-akaratlanul, de a hamisításokat meghamisították. Az idézetek nincsenek azokon a felvételeken, amelyeket velem az NNI-ben már tavaly április 27-én és július 9-én megismertetettek, amelyeket a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat a hanghordózókról szó szerint írt le. Az idézetek az 1997. szep­tember 27-én nekem átadott irományról valók, amellyel K. Imrich meg akart zsarolni. (Lásd: a cikk végén található keretes írásunkat.) A szöveget élénk fantáziával ő írta, szerkesztette vagy azok, akik őt hozzám küldték. Nem tudom, ki honnan vette, hogy ezek a kazettákon hallhatók. Talán elvárható lett volna, hogy a kollégák körültekintőbben járjanak el.

Budapest, 2016. március 31.
Portik Tamás a két évtizeddel ezelőtti Aranykéz utcai robbantás, valamint a Fenyő- és a Cinóber-gyilkosság összevont büntetőperének tárgyalásán a Fővárosi Törvényszék tárgyalótermében 2016. március 31-én. A szlovák állampolgárságú Jozef Rohácot életfogytiglani, Portik Tamást 13 év szabadságvesztésre ítélte minősített emberölés miatt a Fővárosi Törvényszék első fokon, nem jogerősen.
MTI Fotó: Kovács Tamás

– Nem lehet, hogy az idézetek azokból a hangfelvételekből származnak, amelyeket még nem ismer?

– Nem lehet. Vagy… El tudná azt képzelni, hogy a hatóság egy hírportálnak előbb adjon ki egy anyagot, mint azt velem megismertetné? Ez képtelenség.

– Rengeteg felvétel kering különböző körökben, azonban a lényegi kérdés, hogy elhangoztak-e önök között az idézet mondatok?

– Nem. A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat leiratában ezek nem találhatók. K. Imrich tetszőleges összeállítása a zsarolás sikere érdekében célirányosan fogalmazódott. Pénzt akartak. Úgy látszik, hogy a hangszalagon elhangzottakat szerénynek tartották, ezért megpróbáltak olyan mondatokat kitalálni, amitől megrettenek és fizetek. K. Imrich látogatásakor sötét volt a kapuban, ezért bementem a házba, ahol lefénymásoltam az egészet. Amikor visszaadtam neki az irományát, csak annyit mondtam, hogy vigye a rendőrségre. Nem vitte… Én adtam le, igaz, nem kis vívódás után a levélszekrényembe bedobott kazettával együtt.

– Tehát nem kerülhet elő egy olyan hanganyag, amelyen ez hallható?

– Én nem tudok ilyenről.

– Akkor miért nem kért helyreigazítást?

– Rosszak a tapasztalataim. Vannak, akik át akarják venni a rendőrség, az ügyészség, de még a bíróság szerepét is.

– Most melyik kérdésemre válaszolt?

– A feltettre. Azért nem kértem helyreigazítást, mert ha eleget is tesznek neki, csak én járok rosszul. A média nagy úr. Elhiheti, hogy nem hízelkedek a rendőrségnek, de ott nem ítélkeznek felettem. Sokáig úgy voltam ezzel az egésszel, mint az az egykor jól ismert labdarúgóedző, akit nyomós ok nélkül pofon ütött egy játékosa. A mester takargatta a pirosló arcát, el akarta rejteni a világ elől, szégyellte a történteket, pedig lehet, hogy nem is neki kellett volna. Én húsz évvel ezelőtt nem adtam okot arra, ami most velem történik.

Fotó: Mirkó István

– Visszatérve az ön által már megismert – most nekem is megmutatott – leiratokhoz. Nem életszerű, hogy ilyen súlyos állításokat egyetlen egyszer sem utasított vissza. Portik beszél, ön pedig félmondatokkal reagál.

– Kiváltképp akkor, hogy ha a mondat másik fele valamilyen okból eltűnik. Ettől függetlenül az én magatartásomat csak az értheti meg, aki átélt egy ilyen helyzetet.

– Mire gondol?

– Arra a hangulatra, ami körülöttem kialakult. Kaptam ezért hideget-meleget, de tavaly júniusban a Magyar Időknek is elmondtam: Kovács Lajos ezredes szította ellenem a hangulatot. Elismerem, hogy erről én is tehetek. 2000. február 17-én Orosz Balázs ügyvéd arra kért, hogy a Fenyő-ügyről készítsek neki egy összefoglalót. Ebben azt írtam, hogy 1998. január 1-jétől szerkeszthettük ismét a Nap-keltét, holott 1997. január 1. a helyes dátum, hiszen a Magyar Kereskedelmi Kamara Választott Bírósága 1996. október 11-én a javunkra döntött. Nem figyeltem az évszámokra, nem tulajdonítottam az egésznek jelentőséget. Később kiderült, hogy a feljegyzést Kovács Lajos főnyomozó kérte. A hibámból ő azt a következtetést vonta le, hogy öt hét alatt már nem volt időm a gyilkosság megállítására, hiszen Fenyőt 1998. február 11-én lőtték le. Tizenkét hónap kiesett. Megszületett a teóriája, amelyből már nem lehetett kizökkenteni. A vallomásokból tudom, hogy még a szobája falára is kitette a fényképem. Ott, ahol a tanúkat kihallgatta. Tasnádi Péter a rendőrségen is, de nekem is többször elmondta, Kovács Lajos nem egyszer azzal kecsegtette, ha ellenem vall, akkor jól jár. Nem ő volt az egyedüli, aki később arra jutott, hogy Gyárfásnál lehet valamit keresni. Gondolja, hogy ha 1997. január 1-jétől mindent megnyertem, miután megoldódott a Nap TV helyzete, és ismét mi szerkesztettük és gyártottuk a reggeli műsort, akkor rá egy évre bárkit is megbízok, hogy 1998. február 11-én öljék meg Fenyő Jánost? Miért? Minek? Hogy egy életre kiszolgáltassam magam?

– Megint elérkeztünk Kovács Lajoshoz – akárcsak a múltkori interjúban –, de inkább végre azt árulja el, hogy miért nem utasította vissza Portik Tamás állításait?

– Ő anélkül is tudta a választ.

– Szóval hagyta, hogy órákat beszéljen ön által valótlanságnak tartott dologról? Nekem úgy tűnik, ön csupán elegánsan hallgatta a fenyegető szavakat és néha dörmögött valamit, ami még csak véletlenül sem volt cáfolat.

– Én a dörmögés helyett inkább azt mondanom, hogy „elhajoltam”. Tény, hogy 2012-ig senki sem állította azt, hogy Portik Tamás bármilyen erőszakos cselekedetet hajtott volna végre. Gazdasági bűncselekmények miatt körözték, később azért sem. Ennek ellenére mintha megéreztem volna, hogy nem jó az ő haragját kivívni. Ha csak a fele, tizede igaz annak, amit Kisbandi könyvében olvastam, finoman fogalmazva nem járt jól az, akire megneheztelt. Álmomban sem gondoltam, hogy rögzíti a beszélgetéseinket. Ha bármivel is megbíztam volna, legalább egyetlen egyszer biztosan azt mondtam volna neki, hogy én ezt és ezt várom tőle. Vagy utólag, a gyilkosságot követően a sok-sok rávezető mondatára valamikor azt felelem, hogy jól van, rendben, eleget tettél a kérésemnek. Ilyet azonban soha nem mondtam, ilyet nem kértem tőle.

Fotó: Mirkó István

– Portik Tamás azonban mondja.

– Igen, mondja a magáét, nem is egyszer, a saját magnójára. Ha most én elkezdenék olyanokat mondogatni, hogy X. Y. mit csinált, attól még X. Y.-t aligha veszik őrizetbe. Már számomra is kiderült, hogy Portik fölém akart kerekedni, egyfajta előnyt akart nálam elérni, de hogy konkrétan mit, azt nem tudom, odáig nem jutottunk el.

– Korábban azt nyilatkozta, egy alkalommal pénzt kért öntől.

– Ma is ezt mondom. A kihallgatásokon sem hallgattam el, hogy Portik 2008-ban vagy 2009-ben a fülemhez tette a telefonja fülhallgatóját. Miután meghallottam a hangomat, ráébredtem, hogy itt mi történik. Közöltem vele, hogy ezek után ne találkozzunk. Közvetlenül ezt megelőzően kérte, hogy egy- vagy kétmillió forintot pottyantsak a kocsija csomagtartójába, mert nehéz­ségei vannak. Akkor sem adtam neki egy fillért sem. Megszakítottam vele a kapcsolatot.

– Kettejük beszélgetéseiben ön egyszer sem célzott arra, hogy jobb, könnyebb lenne, ha Fenyő nem lenne?

– Soha senkit nem ösztönöztem arra, hogy ölje meg Fenyő Jánost.

– Nem is ezt kérdeztem.

– A Magyar Nemzetnek nem lenne könnyebb tovább növelnie a példányszámát, ha nem volna a színen más sajtóorgánum?… Milyen választ vár tőlem?

– Ez meredek hasonlat, térjünk vissza Portikhoz. Mint mondta, nem tudta, hogy pontosan mit akar öntől. Annyi azért kiderült, hogy vezető politikusokkal szeretett volna az ön segítségével kapcsolatba lépni. A sajtóban már megjelent Gyurcsány Ferenc neve. Mit gondol, létrejött a találkozó?

– Az én közreműködésemmel biztosan nem, de szerintem amúgy sem. Ugyanakkor tény, hogy Portik nagyon szeretett volna Gyurcsány Ferenccel találkozni, aki 2004 szeptemberében lett miniszterelnök.

– Miről akart vele beszélni?

– Olyan információkat akart neki adni, amelyek ellentételeként védelmet kaphat. Hogy konkrétan mit kívánt neki mondani, azt nem tudom, de nem is érdekelt.

– A leiratokban az körvonalazódik, hogy Portik a fideszes és a kisgazda politikusok lakásainál történt robbantásokról szeretett volna beszélni Gyurcsánnyal. Miért nem tett eleget Portik kérésének?

– Ki akartam ebből maradni.

– Miből? Önök lényegében egy oldalon játszottak.

– Nem játszottunk egy csapatban. Szerintem ez a megállapítás a meredek. 1989. augusztus 19-én indult a Nap TV, két hónappal a köztársaság október 23-i kikiáltása előtt. Még Pozsgay Imre akkori államminiszter adott rá sugárzási engedélyt. Emlékezetem szerint, de az archívumunk is ezt igazolja, egykor a Fidesz ifjú politikusai is a Nap TV-ben kaptak leginkább fórumot, akárcsak a többi párt képviselője. Még arra is volt példa, hogy hat parlamenti párt együttesen állt ki azért, hogy a Nap TV-t a kilencvenes években ne szüntessék meg.

– Az köztudott, hogy az ön vezetése alatt a televízió gyakorlatilag a szocialisták és a szabad demokraták szócsövévé vált.

– Rendszeresen kimutatást kellett készíteni arról, hogy az egyes pártok képviselői hányszor szerepeltek a műsorban. Mindaddig, amíg a Fidesz és a KDNP nem fordított nekünk hátat, a látogatottság kiegyensúlyozott volt. De nem hiszem, hogy ennek most köze lenne a gyanúsításomhoz.

– Én pusztán arra szerettem volna rávilágítani, hogy ha mindketten a baloldalt próbálták segíteni – ön a tévén keresztül, Portik pedig MSZP-s politikusok pénzelésével, a fideszes vezetőkre terhelő információk gyűjtésével –, akkor miért nem továbbította a volt Energol-vezér üzenetét?

– Nem hiszem, hogy ez lenne számomra a legkedvezőbb alkalom az egykori vagy a mai állami tévé műsorainak pártosságát megvitatni. A lényegre térve, még ha ön úgy is gondolja, hogy a 2009-ig működő Nap-kelte balra húzott, attól én még nem éreztem magam hivatottnak, hogy efféle „üzeneteket” közvetítsek.

– Szóval attól nem tartott, hogy mivel járhat, ha nem teljesíti Portik kérését, de attól igen, hogy visszautasítsa a beszélgetéseikkor elhangzó állításokat. Nem érez ellentmondást?

– Mindvégig erről beszéltem. Arra az erőszakos unszolások ellenére sem vállalkoztam, hogy én bármely más párt javára vagy ellenében ily módon „dolgozzam”. Ha mi egy csapatban játszunk, mint ahogy ön mondja, akkor rohanok vele az akkori hatalomhoz. Ilyet nem tettem, még ha fenn állt is annak a veszélye, hogy ez esetben Portik beváltja az ismétlődő fenyegetését. Ha én valóban felkértem volna Portikot, hogy végezzen Fenyővel, akkor nem lehettem volna olyan helyzetben, hogy ezt is megtagadjam. Akkor nem tudok a kérésének éveken keresztül ellenállni; akkor nem merem elküldeni, amikor egy felvételt kíván nekem lejátszani.

– A K. Imrich által önhöz zsarolás céljából eljuttatott dokumentumban ugyanakkor az szerepel, hogy azt mondja Portiknak: „megbeszéltem a Parlamentben a Gyurcsánnyal egy úszófogadáson”. Miről beszélt a kormányfővel?

– Én Portikkal kapcsolatosan sosem beszéltem Gyurcsány Ferenccel.

Gyárfás azt állítja Portikkal kapcsolatban sosem beszélt Gyurcsánnyal
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

– Mondta Portiknak az idézett mondatot vagy sem?

– Nem mondtam. Ez is a K. Imrich-féle förmedvényben van. Az előbb mutattam önnek.

– Gyurcsányon kívül kik azok a politikusok, akikkel Portik önön keresztül akart kapcsolatba lépni?

– Nincs más.

– Tudott arról, hogy Gyurcsányék is utaztak olajban? A Fortus Rt. üzleti kapcsolatban állt a Portik-féle Energollal.

– Nem.

– Beszéljünk másról. Miután önt 2017. szeptember 17-én K. Imrich megzsarolta, csak november 17-én ment a rendőrségre. 2018 augusztusában pedig ügyvédjén keresztül ajánlották fel önnek, hogy „tárolási díj” ellenében megvásárolhatja egy német személytől a Portik Tamás és ön közötti beszélgetések hanganyagait. Ezt egyáltalán nem jelentette be. Az eljuttatott kazettát december 17-én a rendőrség foglalta le. Miért titkolta el az újabb zsarolási kísérletet?

– A Hír TV Riasztás című műsorban egy, a börtönből kicsempészett kazettán Josef Rohác azt állította, hogy a felbujtót bennem kell keresni. Olvastam, hogy mi történt Boros Tamással, miután kiderült róla, hogy a rendőrséghez fordult.

– Életét vesztette az Aranykéz utcai robbantáskor, de a görögdinnyét és a zöldborsót nem biztos, hogy érdemes összehasonlítani. Boros Tamás meghatározó alvilági figuraként a rendőrség besúgójává vált, önt pedig egyszerűen meg akarták zsarolni, ráadásul úgy, hogy egy korábbi, hasonló kísérlet miatt már büntetőeljárás volt folyamatban.

– Nem vagyok szakértő, én tartok attól, hogy ha egy bűnözőt feljelentek, azt megbosszulják. Ön szerint ezt patikamérlegen mérik? Mindennek megvan a maga tarifája? Hogy egy-egy feljelenésért mi jár, azt nem tudom, de nem is akarom megtudni. Röviden: nem szívesen ütközöm ilyen emberekkel. 2017-ben is két hónap kellett, amíg rászántam magam, és elmentem a rendőrségre, pedig igazán sokan unszoltak. Hogy ennek mi lett a következménye, azt láthatja: magamat hoztam nehéz helyzetbe. Amikor tavaly augusztusban Bánáti János ügyvéd tájékoztatott az újabb zsaroló, „Günter Regen” megkereséséről, közöltem, bűnözőkkel nem egyezkedünk.

– Akkor mégsem volt annyira megijedve tőlük, ha válaszra sem méltatta őket. Nem lehet, hogy jobban járt volna, ha mégis a rendőrségre megy?

– Bár ódzkodom a feljelentésektől, elsőként az gondoltam, hogy azonnal jelentsük be a rendőrségen. Lehet, hogy túl sok krimit nézek, de az is átfutott a fejembe, mi lesz, ha netán majd arra kérnek, hogy találkozzam a zsarolókkal, akiket aztán a kellő pillanatban tetten érnek. Azt is számba vettük, hogy a feljelentésemmel ismét a média középpontjába kerülhetek.

Fotó: Mirkó István

– A körülmények tisztázása szempontjából igen fontos, hogy az ön által említett békekötés ellenére, egy nappal a gyilkosság előtt, Fenyő János kifejezett kérésére a Vico-birodalom napilapja, a Népszava újságírójának azt a kérdést kellett feltennie önnek: „Azért szakítja-e meg az úszósport támogatását az OTP, mert ön egy adócsaló?” Miként emlékszik a történtekre?

– Sehogy. Mi Fenyő Jánossal kibékültünk, a vitás ügyeinket rendeztük, erről még írásbeli megállapodás is készült. Én úgy emlékszem, hogy az OTP szüntette meg – Fenyő János halála után több mint fél évvel – a Sport Plusz-OTP SE úszóinak támogatását. A meggyanúsításomkor ez a kérdés előjött. Az NNI-nek számlákkal alátámasztva igazoltam, hogy az OTP még 1998. július 1-jén is jelentősen segítette a klubot. Íme a számla, erről is meggyőződhet.

– Akkor mi a magyarázat a történtekre? A jelenlévők szerint azzal utasította el az újságíró kérdését, hogy „A Népszava újságírójának nem válaszolok.” Ez lett volna a béke?

– A rendőrség jóvoltából megismerhettem az üggyel kapcsolatos tanúvallomásokat. Volt, aki azt állította, hogy ő tudja, hogy százmillió forintért egy szerbet bíztam meg. Tehát Tasnádi és Portik mellett volt egy harmadik is. Lassan mindenkit felkértem, aki csak szembejött… Egy másik tanú váltig azt hangoztatta, hogy Fenyő és köztem nem született írásbeli megállapodás, nem rendeztük a vitatott kérdéseket. Az NNI-ben elé tették ennek dokumentumát, amelyet történetesen az én ügyvédemmel ő maga készített, ő írt alá. Akkor azt mondta, hogy: most már emlékszik… A 40. számú védett tanú azt vallotta, hogy a Művészinas étteremben január elején ott voltam, miután Fenyő telefonon lemondta Portiknál, hogy vele közösen pályázzon egy tévécsatornára. A tanú szerint Portik ekkor gerjedt haragra, mivel már csak egy napra volt a beadási határidő. Portik a 40. számú tanú szerint ekkor közölte, hogy Fenyőnek meg kell halnia, amit én nagyban helyeseltem. Az semmi, hogy én az életben nem voltam a Művészinas étteremben; soha nem hallottam arról, hogy Fenyővel közös tévét akartak volna indítani. Az viszont fontos lehet, hogy az ORTT a pályázatot akkor még ki sem írta, erre 1997. január 10-én került sor, a leadási határidő pedig nem másnap, hanem április 10-én volt, azaz a befektetés nem egy napon múlott. A felsoroltak vallomásait is elhoztam, tessék, az elmondottak igazolásául valamennyit átadom.

– Jó, ezt most végighallgattam, de mi köze mindennek az adócsalással kapcsolatos történethez?

– Nagyon sok köze van. Mindenki azt mond, amit akar. Segítsen már, mit akart ön a Népszava egykori újságírójának állítólagos otromba közlésével alátámasztani?

– Azt, hogy Fenyő és ön között még nem állt helyre a béke.

– Én komolyan vettem a békekötést. Hogy Fenyő János erről másképp gondolkozott-e, azt nem tudom.

– Korábbi interjújában kijelentette, a hazugságvizsgálatra is kész az igaza bizonyításáért. Kitáncolt az ígérete mögül?

– Ezt miből gondolja? A rendőrséggel közöltem, hogy erre miként kerülhet sor.

Fotó: Mirkó István

– Vagyis?

– Azt kértem, hogy a hatóság azokat is vesse alá egy poligráfos vizsgálatnak, akik lényeges kérdésekben velem ellentétes állításokat tettek. Nyersen fogalmazva, más és más megfontolásból: hazudtak. A példaként említetteken kívül még többen vannak… Furcsa világot élünk. Azt is kértem, hogy szembesítsenek is velük. Még a védett tanúval is, akiről lassan már mindenki tudja, hogy kicsoda. Közlöm önnel a hamis tanúk névsorát. Ítélje meg, hogy megjelenhet-e a nevük a cikkben vagy sem. Én vállalom a magam felelősségét. Ne lehessen senkit sem büntetlenül bemocskolni.

– Miért foglalkozik másokkal, miért nem tisztázza magát feltételek nélkül?

– Ha megengedi, én ezt a rendőrséggel egyeztetem.

– Jelenleg hol tart az ügye? Mire számít?

– Korábban több jóakarómtól is azt a tanácsot kaptam, hogy hallgassak, ne nyilatkozzak, nem észszerű idő előtt minden részletet feltárnom. Ahogy a rendőrségnek, a védelemnek is megvan a maga taktikája. Én viszont nem akarok taktikázni. Nincs titkom. Február 6-án saját indíttatásból írásban tettem vallomást. Feltételezem, hogy a kisteherautónyi hangfelvétel és a nem velem zajló beszélgetések feldolgozása is hozzájárul a hatóság tisztánlátásához, számos kérdésben hozzásegítenek az igazi bűnösök leleplezéséhez.

Ezek a mondatok K. Imrich ötoldalas összefoglalójában olvashatók, amelyet 2017. szeptember 17-én zsarolási szándékkal adott át Gyárfás Tamásnak

Gyárfás: …én úgy emlékszem erre a történetre, hogy elmondtam, tapasztaltad, hogy engem ütnek-vágnak.

Portik: Megoldottam a te problémádat, kerestél nyolcmilliárd forintot ezen az ügyön, azóta boldogan élsz.

Gyárfás: …azóta boldogan élek.

Portik: …pénzre lehet fordítani, hogyha az ember megmarad? Ha megmaradt volna az ember, akkor te nem maradsz meg.

Gyárfás: Ez az ember engem kiszúrt, és ütött-vágott.

Az Energol-vezér később azt vágja Gyárfás fejéhez, hogy „rossz barátot választott”, „Fenyőt kellett volna választania”, majd emlékezteti, mire is mondott igent az úszószövetség volt elnöke.

Portik: …én kérdeztem: mi legyen az emberrel? Szétbasszuk? Erre te azt mondtad: igen. Te mondtad nekem, hogy el akarja venni tőled a tévét stb… Látszik rajtad, hogy nyugodt vagy.

Gyárfás: Mert te megoldottad.

Portik: Most mondod, hogy megoldottam. Még azt is mondtad, hogy van valami másik stáb, akit megbíztál.

Gyárfás: Közelített hozzám egy stáb…

Portik: „...bemegyek és azt mondom, te kértél meg, hogy összehozzalak egy emberrel Fenyő-ügyben és engem kiengednek! És rád vádolnak mindent.” „Onnantól felállni nem lehet...”

Gyárfás K. Imrich összefoglalójából további, a fentiekhez hasonló mondatokat is bemutatott a Magyar Nemzetnek, amelyek a sajtóban még nem szerepeltek:

• „Nekem az a fegyver a kezemben, hogy bemegyek.”

• „Te megbíztál engem egy üggyel, én hoztam neked valakit...”

• „Találkoztunk, meséltem neked erről az emberről, aki vagy létezik, vagy nem. Te elmondtad, hogy akkor a Torgyánt támadjuk meg vele!...”

• „Soha nem árultalak el, soha nem zargattalak, mennyi pénzt raktál a zsebembe, mondd ki az összeget!”

Portik Tamás-idézetek a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat hanghordozókról készült leirataiból. (Gyárfás mindig semmitmondó válaszokat adott.)

„Azt fogom mondani, hogy te megkérted arra, hogy…”

„Én felvállalom, hogy megzsarollak téged.”

„…az embert te megkérted erre meg arra…”

„Úgy intéztem, hogy a te általad kért embert a közvetítő elintézte.”

„…te eljöttél hozzám, te nagy bajban voltál akkor! Képzeld el, ha engem megkérsz arra, hogy szerezzek vissza, aki megcsinálja, akkor…”

„Három hét. Megfelel?… Ha marad ez a nyomás, én bemegyek a rendőrségre… Be fogok menni, nem tudok mást csinálni. Kényszerpályán vagyok… Várok még egy időt, ha ez nem áll meg… Én bírom a börtönt…”

„…én nem tudok mást csinálni, mert megfulladok…, azért zsarolok… Tudod, letettük a fenyőfát… Ha nem te csináltattad meg, akkor miért találkozol velem tizenkétszer, nyolcszor azóta?