Nagyon sok agglomerációs településhez hasonlóan Dunakeszi lélekszáma hosszú évtizedek óta folyamatosan emelkedik. Ma már talán hihetetlen, de a települést – az akkor még kis falucskát – 1890-ben mindössze alig 1500-an lakták, aztán az iparosodás előrehaladtával, ötven év múlva a község lélekszáma 11 ezer fölé emelkedett. A második világháború és azt követő évek némi visszaesést hoztak, de 1980-ig Dunakeszi lakóinak száma ismét meredeken emelkedett, 25 ezer fölé. Újabb nyugodtabb évek következtek, majd 2001 és 2011 között valódi robbanás jött: 12 ezer fővel növekedett a település lakossága, ma pedig megközelíti a 44 ezret. A város vezetésének hosszú évek óta ez a népességrobbanás adta a legtöbb feladatot.
Dunakeszi Fidesz–KDNP-s polgármestere, Dióssi Csaba 2010 óta áll a település élén. Előtte 2000-től önkormányzati képviselőként, 2007-től pedig alpolgármesterként dolgozott a városért. Dióssi Csaba 2010-ben úgy lett a település első embere, hogy Kecskeméthy Gézát váltotta, aki 1997-től tizenhárom évig volt Dunakeszi polgármestere.

Fotó: Kurucz Árpád
– Amikor megnyertem 2010-ben a választást, nagyon sokan gondoltuk úgy a városban, hogy fel kell gyorsítani a fejlesztések ütemét. Előtte megosztott volt a politikai élet, és nem a fejlesztések voltak a középpontban. Mi viszont úgy gondoltuk, hogy a városnak komoly fejlődésre van szüksége.
Talán még ennél is fontosabb volt, hogy a megnövekedett lakosságot igazi közösséggé akartuk formálni. Ez azért nagyon lényeges, mert a mai napig többen vannak azok, akik nem ide születtek, és közülük sokan most is Budapesten dolgoznak. Magam is 1992-ben vásároltam itt telket, és utána indítottam az életemet a településen – magyarázza Dióssi Csaba, aki megjegyzi: szerencsére jellemzően vállalkozó szellemű, ambiciózus emberek költöztek a városba, akik új színt hoztak a település életébe.
Teljes összefogás
S amíg az önkormányzatok részesedtek a személyi jövedelemadóból, addig a beköltözött, magasan kvalifikált lakosságnak is köszönhetően a város hasznot húzott a lélekszám-gyarapodásból. Az viszont nehézséget okozott, hogy ezeknek az embereknek nem volt elég erős a dunakeszi identitásuk, a település akkoriban alvóvárosként működött. A városvezetés 2010-ben fontos célként tűzte ki, hogy a közösségi életet felpezsdítse, de szükség volt az infrastrukturális lemaradás felszámolására is. Dióssi Csaba jól emlékszik erre az időszakra, polgármestersége elején hetente többször is kértek tőle bölcsődei vagy óvodai protekciót. Az elért eredményekre a legnagyobb bizonyíték, hogy négy éve nem érkezett ilyen hívás. – Sikeres munkát viszont csak úgy tudtunk végezni, hogy a hivatalban remek csapat jött össze, és az akkori képviselők is partnerek voltak a fejlesztésekben.