Hétről hétre bővül a modellváltó egyetemek köre, egyre több intézmény szenátusa jelenti be, hogy az alapítványi működtetés mellett döntött. Mindez a rugalmasabb gazdálkodás lehetőségét is magával hozza az érintetteknek, ám a következő tanévtől egy valamennyi egyetem pénzügyeit érintő, átfogó változás is életbe lép.
A hazai felsőoktatási intézmények állami normatívája ma létszámalapú, vagyis az elsősorban az intézmény méretétől, a hallgatók számától függ. A kormány tervei szerint azonban a következő tanévtől az egész felsőoktatásra vonatkozóan bevezetnek egy háromlábú finanszírozási rendszert, amelyben külön támogatás vonatkozik az oktatás költségeire (továbbra is hallgató arányos elosztásban), az üzemeltetés, az épületek fenntartásának fedezésére és a tudományos, kutatási tevékenység finanszírozására. Utóbbit a hírek szerint egyrészt a jelenlegi tudományos mutatók – például a minősített kutatók száma és a publikációs aktivitás –, másrészt a releváns egyetemi rangsorban elfoglalt helyezés alapján finanszírozzák. A kapott támogatás tehát sokkal jobban függ majd attól, ki mit tesz le az asztalra.
– Az osztrák mintán alapuló megoldás célja, hogy a magyar felsőoktatási intézmények versenyképesebbé váljanak. Az intézmények számára a finanszírozás kiszámíthatóbbá válik, jobban illeszkedik az egyetem és az ellátandó feladat sajátosságaihoz.
A szereplőket az objektíven mérhető és számonkérhető minőségi és mennyiségi teljesítményelvárások meghatározásával teszik érdekeltté a hatékonyság és a minőség javításában – közölte lapunk érdeklődésére az Innovációs és Technológiai Minisztérium.
A részletszabályok kidolgozása még folyamatban van, de az biztos, hogy az egyetemek gazdálkodása kiszámíthatóbbá és stabilabbá válik. Mint azt korábban Pavlik Lívia miniszteri biztos elmondta lapunknak: a megítélt állami támogatás nemcsak az adott költségvetési évre szól majd, hanem 15-20 éves keretszerződéseket köt az állam a felsőoktatási intézményekkel, amiben kijelölik a fő fejlesztési irányokat, és ezen belül rövidebb,
három-öt éves ciklusokra szóló finanszírozási megállapodásokat hoznának létre, így az egyetemek hosszabb távra tudnak tervezni.
A szerződésekben az állam rögzíti a megrendelését, többek közt azt, hogy milyen indikátorokkal, mekkora hallgatói létszámmal, milyen szakok indítására van szükség az adott időszakban.
A reform egyébként nem új keletű, már a 2014-es felsőoktatási stratégiában előrevetítette a szaktárca, hogy a meglévőnél sokkal ösztönzőbb finanszírozásra van szükség az ágazatban,
a létszámarányos pénzosztás ugyanis sem az egyetemet, sem a hallgatót nem motiválja jobb teljesítményre.
